14/06/2026
HARANGBÓL ÁGYÚT II.
A tüzérség atyja
Lukács Dénes az 1848/49. évi szabadságharc kulcsfontosságú alakja, a magyar honvédtüzérség megtermetője és szervezője volt.
1848 áprilisában főhadnagyként megbízták a honvédtüzérség felállításával és a tüzérek műszaki kiképzésével. 1849-ben már a tüzérség főparancsnokaként irányította a fegyvernemet. Legfontosabbnak a fegyvergyárak megszervezését tekintette. Először Pesten, majd Nagyváradon és Peceszentmártonban látott munkához. Az ágyú- és fegyvergyártással egyidőben tüzérségi szabályzatot és "Tüzérségi oktatás" címmel kézikönyvet írt.
A civillakosság tüzérségi kiképzése a gyártással egy időben folyt: diákok, mesterlegények, fiatal tanítók, papok, később egyre fiatalabb inasok tanulták meg az ezredes "bácsitól" a tüzérséget. Az 1848.december 16-ra elkészített hat darab hatfontos ágyúra Lukács saját kezűleg esztergálta: Ne bántsd a magyart!
Az Ő vezetésével a tüzérség volt a legkiegyensúlyozottabb, legsikeresebb fegyverneme a honvédseregnek.
A honvédtüzérség 78 ütegből állt: egy üteget hat darab hatfontos ágyú és két mozsárágyú alkotott 8-9 tüzérrel, hat lóval és kísérőszekerekkel együtt. A tüzérségnél a font az ágyú csőátmérőjét jelentette, s azt jelezték vele, milyen súlyú vasgolyót lőtt ki. A hatfontos ágyú hatótávolsága 800- 1000 méter volt.
Az ágyúk anyaga bronzból készült, ami nem állt a tüzérség rendelkezésére. Ezért a templomok harangjait olvasztották be, amit Lukács utasítására ónnal olvasztottak össze. Gyakori volt, hogy keze alatt 14- 16 éves gyerekek dolgoztak: gyutacsot készítettek, lőszereket szállítottak az ütegek között. Kiskatonái szerették, atyjuknak tekintették és ezredes bácsinak szólították.
A szabadságharc leverése után az aradi haditörvényszék halálra ítélte, majd a halálos ítéletet várfogságra változtatta. Máig sem tisztázott, hogy a "kegyelem" minek köszönhető: talán az európai államok tiltakozásának, mellyel elszigetelték a büntető megtorlások miatt a Habsburg Birodalmat, vagy annak, hogy kamaszkorában Ferenc Józsefet Lukács tanította a tüzérmesterségre, és oktatta lovaglásra.
Lukács Dénes 1856-ban szabadult a várfogságból, majd rövid Hollandiai útja után 1860-tól árvagyámként dolgozott haláláig Nádudvaron.
A római katolikus temetőben alussza örök álmát, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2008. január 12-én a nemzeti sírkert részévé nyilvánította.
A helyi Értéktár Bizottság Lukács Dénes sírját bátyjáéval, Lukács Ignácéval együtt védendő helyi értékként tiszteli az itteni emberekkel együtt.
