Szükségünk van-e mindenre, ami közvetlenül körülvesz minket a mindennapokban? Hogyan lehetne kitörni a mókuskerékből vagy legalább is lelassítani azt? A globalizáció, az elidegenedés, a fogyasztás, a környezetszennyezés, a génmanipuláció, a gépek világát éljük. Gondolt már arra, hova vezet mindez, ami körülöttünk zajlik, aminek látszólag elszenvedői, de tulajdonképpen résztvevői, okozói vagyunk? Igen, mindannyian résztvevői és okozói vagyunk, amíg legalább a saját életünkben nem változtatunk mindezen!
És most felmerült Önben a kérdés: Hogyan változtathatnék ezen én egyedül? A Mosonszolnoki Ifjúságért Hagyományőrző Egyesület pontosan ezekkel a kérdésekkel foglalkozik, ezeket a kérdéseket tesszük fel saját maguknak és a környezetünknek, a velünk élő embereknek. Bár valószínűleg még gyerekcipőben járunk e témákat illetően, feltett szándékunk, hogy megtanulunk biztosan, a saját lábukon állni és járni, és megtanítunk erre másokat is. A MIHE 2007-ben alakult, közhasznú egyesület, alapszabályában meghatározott feladata: „ …a gyermekek és az ifjúság szabadidejének kitöltése, az iskolarendszeren és iskolán kívüli, nem-formális oktatás, nevelés, készség- és képességfejlesztés, ismeretterjesztés, attitűdformálás, ami hosszú távon közösségi állampolgári és emberi jogi fejlesztőmunkát takar. Célunk, hogy az itt élő fiatalok felfedezzék a község arculatát, a benne rejlő szellemi értékeket, a „multikulturális jelleget” és mindezt megőrizzék, továbbgondolják, hasznosítsák és továbbfejlesszék a saját maguk, a közösség és ezáltal a társadalom épülésére.” ( Alapszabály, II./ 6. )
A megalakulás óta eltelt 4 év alatt rájöttünk azonban arra, hogy ezeket a célokat csak közvetve érhetjük el, sőt közvetve KELL megvalósítanunk. Közvetve, tehát a generációk közötti kapcsolatok építésével. Célunk elérésének nagyon fontos momentuma, hogy a fiatalok tanuljanak az idősebbektől. Tanuljanak hagyományt, családi életet, emberi értékeket, de tanuljanak főzni, kertészkedni, barkácsolni, kötni, horgolni is. A generációs kapcsolatok ápolása fontos, a „Tudás” átadása szempontjából és a közösségépítés szempontjából egyaránt. Fontos, hogy odafigyeljünk egymásra, hogy beszélgessünk, hogy érezzük, felelősek vagyunk egymásért. Egy közösséget alkotunk. Szinte már közhellyé vált azt emlegetni, hogy keveset találkozunk egymással, hogy nincsen időnk, mindig csak a munka, a hajtás, stb…. Hát próbáljunk meg egy kicsit megállni és körülnézni: Mennyire vagyok én okozója mindennek a saját életemben, és főleg: Mit tehetek azért, hogy ezt megváltoztassam? Mondjuk, hetente egyszer nem kapcsoljuk be a tévét, hanem társasjátékozik a család. Vagy átgondolom, mi az, amit a következő bevásárláskor tényleg szükséges megvennem, nem pakolok ötletszerűen a kosárba csak azért, mert valami épp akciós. Soroljuk még? Van rengeteg ötletünk és van már jó néhány, amit már meg is valósítottunk...
