25/07/2026
Hirojuki Szanada egyszer egy egyszerű, mégis mélységes gondolatot fogalmazott meg.
Vannak, akik arról álmodnak, hogy medence legyen az udvarukban. Akiknek pedig van, alig használják.
Akik elveszítettek egy szeretett embert, mindent odaadnának azért, hogy még egyszer átölelhessék. Mások ott élnek a szeretteik mellett, mégis folyton panaszkodnak.
A magányos társra vágyik. Aki pedig kapcsolatban él, olykor nem becsüli meg eléggé.
Az éhező bármit megadna egy tányér ételért. Akinek viszont tele a hűtőszekrénye, elégedetlen az ízekkel.
Valaki egy autóról álmodik. Másnak már van, mégis szüntelenül egy jobbra vágyik.
A lényeg a hála.
Megállni. Körülnézni. Észrevenni mindazt, ami már jelen van az életedben. És felismerni: valahol a világon él egy ember, aki mindent odaadna azért, amit te ma magától értetődőnek veszel.
Talán a boldogság nem több ennél.
Talán a boldogság annak képessége, hogy megbecsüljük mindazt, amink már van.
