19/07/2026
Minden pontjával maximálisan egyetértünk, de mindenekelőtt ezzel: “A magyar jog már ma is jelentős felelősséget helyez a tizenhat évesek vállára: munkát vállalhatnak, adót és járulékot fizethetnek, sőt, házasságot is köthetnek. Ha elég érettnek tekintjük őket ahhoz, hogy részt vállaljanak a közös terhekből és feleljenek a tetteikért, miért ne szólhatnának bele abba is, hogy milyen országban szeretnének élni?”
Több demokráciát, több beleszólást a fiataloknak a hazánk jövőjébe! Választójogot 16 éves kortól!
Meglepve látom, hogy a választási korhatár csökkentése sokakból ellenérzéseket váltott ki.
Bár az Orbán-rendszer tizenhat éve után bizonyos értelemben érteni vélem azokat, akik szerint a tömeges manipulációra a választójog szűkítése lehet a válasz, én ennek éppen az ellenkezőjében hiszek. Magyarországnak szerintem nem kevesebb, hanem több demokráciára van szüksége.
Az Orbán-rendszer nem azért tudta hosszú időre foglyul ejteni az országot, mert túl sok embernek volt beleszólása a közös ügyeinkbe. Hanem azért, mert leépítette a szabad nyilvánosságot, szétverte az oktatást, felszámolta az érdemi politikai vitát, és közpénzből működtetett propagandával tartotta hazugságok között az ország jelentős részét.
Ebből szerintem nem az következik, hogy még több embert kell kizárni a döntésekből. Egy jövőbeni Orbán-rendszer kiépülését nem műveltségi cenzussal vagy a választójog másfajta korlátozásával kell megakadályoznunk. Olyan országot kell építenünk, ahol az emberek megtanulnak különbséget tenni tény és propaganda között, és képesek szabadon, felelősen dönteni a saját jövőjükről.
Elmondani nem tudom, hogy a FélmillióFiatal a Változásért mozgalom tavaszi kampánya során hány olyan tizenhat-tizenhét évessel találkoztam, aki tájékozottabban, megfontoltabban és felelősebben gondolkodott Magyarország jövőjéről, mint a felnőtt társadalom jelentős része.
Éppen ezért örülök, hogy Péter Magyar tegnapi felvetésével ismét napirendre került a választási korhatár 16 évre csökkentése, és végre érdemi vita indulhat róla.
Én már 2023-ban, a 2024-es dupla választás előtt benyújtottam az erről szóló javaslatomat az Országgyűlésnek, de a fideszes mamelukok az Igazságügyi Bizottságban leszavazták. Három évvel később aztán csodálkozva nézték, hogy az egyik legnagyobb pofont éppen a fiataloktól kapták a választáson.
Engedjetek meg néhány szempontot, amelyet szerintem érdemes tekintetbe venni ebben a vitában.
1. A magyar jog már ma is jelentős felelősséget helyez a tizenhat évesek vállára: munkát vállalhatnak, adót és járulékot fizethetnek, sőt, házasságot is köthetnek. Ha elég érettnek tekintjük őket ahhoz, hogy részt vállaljanak a közös terhekből és feleljenek a tetteikért, miért ne szólhatnának bele abba is, hogy milyen országban szeretnének élni?
2. Sokan attól tartanak, hogy a tizenhat évesek még túl könnyen befolyásolhatók. Az elmúlt tizenhat év azonban éppen azt bizonyította be, hogy a manipulálhatóság nem életkor kérdése: a propaganda felnőttek millióit tudta hosszú éveken át hazugságokkal megtéveszteni. Ebből nem az következik, hogy újabb és újabb társadalmi csoportokról kell kimondanunk, hogy nem elég tájékozottak vagy érettek a szavazáshoz. Nem inkább azon kellene dolgoznunk, hogy jobb oktatással, szabad sajtóval, erősebb állampolgári ismeretekkel és tudatosabb politikai kultúrával mindenkit ellenállóbbá tegyünk a manipulációval szemben?
3. A választási korhatár csökkentése csak akkor lehet igazán sikeres, ha együtt jár a forráskritika, a médiatudatosság és a vitakultúra oktatásának megerősítésével. Pártpropagandának semmi keresnivalója az iskolákban, annak viszont nagyon is ott van a helye, hogy a fiatalok megtanulják ellenőrizni az információkat, felismerni a hazugságokat, ütköztetni az érveket és felelősen állást foglalni a közös ügyeinkben. Miért ne lehetne a jogkiterjesztés egyben lehetőség arra is, hogy végre valódi demokratikus állampolgárokat neveljünk?
4. A mai fiatalok egészen más információs környezetben nőnek fel, mint az őket megelőző nemzedékek. Az internet önmagában senkit nem tesz tájékozottá, de a tavaszi országjárásunkon újra és újra azt tapasztaltam, hogy rengeteg tizenhat-tizenhét éves pontosan érti a klímaválság súlyát, a mesterséges intelligenciában rejlő lehetőségeket és veszélyeket, az oktatás válságát, a lakhatási nehézségeket és azt, miért kényszerül annyi fiatal külföldön keresni a boldogulását. Milyen alapon állítjuk róluk általánosságban, hogy még nem képesek véleményt alkotni azokról a kérdésekről, amelyek az egész életüket meghatározzák?
5. A választási korhatár csökkentése nem ismeretlen vagy kipróbálatlan kísérlet. Ausztria már 2007-ben 16 évre csökkentette az országos választások alsó korhatárát, a jogkiterjesztést pedig széles körű tájékoztatással és az állampolgári oktatás megerősítésével kötötte össze. Az első választások tapasztalatai határozottan cáfolták az aggodalmakat: a legfiatalabb választók részvételi hajlandósága magasabb volt, mint a náluk valamivel idősebb első választóké. Ha más európai demokráciákban a megfelelő felkészítéssel működhet a 16 éves választójog, miért kellene Magyarországon eleve veszélyként tekintenünk rá?
6. Amikor az oktatásról, a klímavédelemről, a lakhatásról, az államadósságról vagy a nyugdíjrendszer jövőjéről döntünk, a ma tizenhat évesek következő harminc-ötven évét is meghatározzuk. Ők fogják a legtovább viselni a ma meghozott döntéseink következményeit, miközben jelenleg semmilyen közvetlen beleszólásuk nincs azokba. Milyen erkölcsi alapon zárjuk ki éppen azokat a saját jövőjük alakításából, akiknek a leghosszabb ideig kell majd együtt élniük a döntéseink eredményével?
Ne felejtsük el: az utolsó szöget az Orbán-rendszer koporsójába a magyar fiatalok ütötték be. Nélkülük ma nem tartanánk itt.
Én ezért az őszi közös alkotmányozás során a választójog kiterjesztését fogom képviselni. Építsünk egy olyan országot, ahol a fiatalok nem külföldre menekülnek, hanem itthon a saját kezükbe veszik az irányítást! 💪🏻🇭🇺
