28/05/2026
Megkaptuk a május 5-én, a CATL akkumulátorgyár 2-es kapuja előtt felbugyogó zöld folyadékból vett minta laboratóriumi eredményét. Bár a gyár vezetése és a helyi hatóságok azonnal azt kommunikálták, hogy csupán egy ártalmatlan ételfestékkel végzett nyomáspróbáról van szó, a kiömlött víz pedig nem tartalmaz szennyező anyagot, a kezünkbe kapott független laboratóriumi jelentés teljesen mást mutat.
A laboratórium az alábbi anyagokat mutatta ki a mintánkban:
Mangán (Mn): 160 µg/l (mikrogramm/liter)
Lítium (Li): 20 µg/l
Nikkel (Ni): 4,7 µg/l
NMP (N-metil-2-pirrolidon): 1 µg/l
Kobalt (Co): 0,9 µg/l
Mivel az NMP (N-metil-2-pirrolidon) a természetben nem fordul elő, jelenléte a mintában, még ha csak 1 µg/l koncentrációban is, feketén-fehéren igazolja, hogy a csatornába került folyadék technológiai szennyezéssel érintkezett, azaz nem tiszta hálózati víz és ételfesték keveréke volt.
Mivel az NMP az akkumulátorcellák gyártása során (a katódbevonat készítésénél) használt veszélyes, reprodukciót károsító oldószer, annak semmiképpen sem szabadna keverednie a csatornahálózattal. Az, hogy a zöld színű folyadékkal együtt az NMP is megjelent a kapun kívüli árokban, azt mutatja, hogy a „nyomáspróba” során átmosott vagy leürített csővezetékekben NMP-maradványok voltak, amelyeket a folyadék magával sodort a közterületre.
Az NMC akkumulátor-ujjlenyomat
A mintában talált összetétel pontról pontra megegyezik az NMC (nikkel-mangán-kobalt) típusú lítium-ion akkumulátorok gyártási alapanyagaival. Az NMP az ehhez használt mérgező, magzatkárosító oldószer, a lítium a kulcselem, a mangán, nikkel és kobalt pedig a katódpor összetevői.
A mérés igazolja, hogy a gyár belső, zártnak nevezett technológiai rendszere és a külső esővízcsatorna között fizikai átjárás (szivárgás vagy technológiai leürítés) történt.
Miért bukik meg a „tiszta hálózati víz” elmélet?
Felmerül a kérdés, mi van akkor, ha a gyár valóban tiszta ivóvizet engedett ki, és a labor csak a csapvíz alapvető elemeit mérte meg? A kémiai adatok cáfolják ezt a feltevést:
1. A Nikkel (4,7 µg/l)
Ez az érték elméletileg származhatna tiszta ivóvízből is. A Debreceni Vízmű déli hálózatában a természetes háttér-koncentráció 2–4 µg/l között mozog. A 4,7 µg/l-es érték emellett kioldódhatott a gyár új, rozsdamentes acélcsöveiből is a nyomáspróba során.
A gond ott kezdődik, hogy a környezetvédelmi jogszabályok szerint a nyílt felszíni vizekben (amilyen az esővízcsatorna is) a nikkel éves átlagos határértéke 4 µg/l. A víz ezt már a csatornában meghaladta.
2. A Lítium (20 µg/l) és az NMP (1 µg/l)
A debreceni hálózati ivóvízben az NMP szintje 0 µg/l, a városi kutakból nyert tiszta csapvíz alap-lítiumtartalma jellemzően 2–15 µ/l között mozog, ami alacsonyabb, mint az országos átlag. A hálózati vízcsövekből nem tudnak kioldódni ezek az anyagok, mert a fémcsövek nem tartalmaznak lítiumot vagy akkumulátor-oldószert.
Bár a magyar jogban a lítiumra jelenleg nincs felszíni vízre vonatkozó határérték, ugyanakkor a mért 20 µg/l magasabb a régióra jellemző átlagnál. Ez az érték nem jelent egészségügyi kockázatot.
3. A Mangán (160 µg/l)
Ez a mérés legerősebb bizonyítéka. A debreceni ivóvízben a mangán szintje szigorúan ellenőrzött és rendkívül alacsony (10 µg/l alatt van), mert a magas mangántartalomtól barna és zavaros lenne a csapvíz.
A csatornában mért 160 µg/l-es érték a hálózati víz normál szintjének a tizenötszöröse, és messze túllépi az ivóvízre vonatkozó 50 µg/l-es egészségügyi határértéket is.
Végső következtetés
A mérések alapján kijelenthető, hogy a csatornába engedett folyadék nem ártalmatlan hálózati víz volt.
Még ha tiszta ivóvízzel is indult a folyamat a gyáron belül, az a csövekben vagy tartályokban közvetlenül keveredett a technológiai akkumulátor-alapanyagokkal és mosófolyadékokkal. Ez a mérgező, nehézfémekkel és oldószerrel terhelt ipari koktél jutott ki ellenőrizetlenül a kapun kívüli nyílt árokba, közvetlen környezeti veszélyt jelentve.
A MIAKÖ több tagja a helyszínen tartózkodott akkor is, amikor a hatóság megérkezett és hivatalos mintavétel történt. Ezúton kérjük a hatóságokat, hogy hozzák nyilvánosságra az akkor vett minták laboreredményeit is.
Az ügyben tájékoztattuk Debrecen érintett országgyűlési képviselőit, valamint a környezetvédelemért felelős minisztert is.
Köszönjük mindazok támogatását, akik lehetővé teszik, hogy a MIAKÖ minden gyanús környezeti eseménynél jelen lehessen és független mintavételt végezhessen. A továbbiakban is számítunk a segítségetekre.
