09/09/2026
Jogászkodunk a közmeghallgatásról
(Csak erős idegzetűeknek ajánlott)
A hatóság leszerepelt
I.rész
Közmeghallgatáson voltunk, amelyet a kormányhivatal környezetvédelmi főosztálya tartott a debreceni ECOPRO, kiemelten veszélyes és környezetterhelő katódgyár engedélyének módosításával kapcsolatban.
A körmeghallgatás több olyan kérdést érintett, amelyre jogilag nem megfelelő válasz érkezett.
Ebben a sorozatban ezeket a kérdéseket és az arra adott hatósági válaszokat vesszük sorra.
Végig ülve a négy órát, az a benyomása alakult ki az embernek, hogy a hatóság képviselőinek vagy nincs elegendő ismeretük, vagy nem jól értelmezik, vagy nem jól alkalmazzák azt a joganyagot, amellyel naponta dolgoznak.
A lakossági kérdések többségét megválaszoló osztályvezető, aki jelenleg megbízott főosztályvezető - miután a korábbi főosztályvezetőt a város a kormányváltáskor a városházára mentette -, Pozsonyi Attila, többnyire magas lóról, nyeglén válaszolgatott. Nem tisztességesen válaszolt, csak válaszolgatott, arra, amihez éppen kedve volt.
Látszott, hogy nem veszi komolyan az emberek félelmeit, kérdéseit, csak ritkán láttuk, hogy jegyzetelt volna, sokszor nem emlékezett a feltett kérdésekre sem. Viselkedésével az esemény azt a funkciót, amit a közmeghallgatásnak a jogszabály szerint be kellett volna töltenie, biztosan nem töltötte be. A cél nem a jogszerű, pontos, részletes válaszok adása, hanem a megúszás, az itt élők véleményének figyelmen kívül hagyása volt. Ezen még a sokszor emlegetett e-mail cím sem segít, amelyre a nem relevánsnak kikiáltott kérdéseket várják.
Az elhangzott kérdések kb. 90 százalékát nem relevánsnak ítélték, ezért nem is adtak rá választ. Szigorúan csak a tervezett módosítás benyújtott tartalmával, szövegével kapcsolatban feltett kérdésekre voltak hajlandóak válaszolni.
Az a 90 százaléknyi „nem releváns” kérdés pedig nem volt más, mint az itt élők őszinte felháborodása amiatt, hogy senki nem kérdezte őket, hogy akarnak-e akkugyárakat a közvetlen szomszédjukba.
Kozma Éva a MIAKÖ elnöke felszólalásában jelezte, az ECOPRO katódgyár úgy kapott engedélyt, hogy nem készült a Nemzeti Akkumulátor Iparági Stratégiához a törvény szerint kötelező Stratégiai Környezeti Vizsgálat, amely megmutatta volna, hogy Magyarország elbír-e félszáz akkuipari beruházást. Valamint kitért arra is, hogy az egyes gyárak esetében nem történt meg a lakosság Arhusi Egyezmény szerinti kellő időben történő tájékoztatása.
Erre Pozsonyi Attila, a hatóság részéről azt a választ adta, hogy nincs akkumulátoripari stratégia, ezért nem volt szükség Stratégiai Környezeti Vizsgálatra sem, és így az Aarhusi Egyezmény szerinti társadalmasításra sem volt szükség. Véleménye szerint az Aarhusi Egyezménynek azzal tettek eleget, hogy az engedélyeztetési eljárásokban közmeghallgatást tartottak.
Sajnálattal hallottuk ezt a jogi eszmefuttatást Pozsonyi Attila megbízott környezetvédelmi főosztályvezetőtől, amely ezáltal – feltételezzük - az engedélyező hatóság jogi álláspontja is. Amit tőle hallottunk, az a környezeti jog szándékától, felfogásától nagyon messze áll. Miért is?
Létezik országos akkumulátoriparági stratégia. Sajnos az ország attól szenved, hogy az elmúlt években az abban foglaltakat hajtották végre, ezért van az országban már félszáz akkuipari beruházás. Ha pedig van stratégia, sőt részben végre is hajtották, kellene legyen Stratégiai Környezeti Vizsgálat is.
Az EU-s, így hazánkban is érvényes környezeti jog abból indul ki, hogy minimum feltételeket szab meg, amelyek a környezeti elemek (víz, levegő, talaj) védelmét európai szinten védik. A tagállamoknak van arra lehetőségük, hogy ezt a védelmet szigorúbban biztosítsák, szigorúbb szabályokat hozzanak, mint az uniós jog, de annál gyengébb, megengedőbb szabályokat nem alkothatnak. Az uniós jog abban is egyértelmű állásponton van, hogy az életfeltételeinket veszélyeztető szituációkban, pl. akkugyárak telepítése, kötelezően tájékoztassák az ott élőket arról, hogy milyen kockázatoknak teszik ki ezeket a védendő környezeti elemeket és magukat. Mindezt akkor kell megtenni, amikor a cég még az állammal vagy az önkormányzattal folytat tárgyalásokat, nem pedig akkor, amikor már eladták a területeket, a szerződések megköttettek, a cölöpözés zajlik, az építési engedély zsebben van.
Ezt a védelmet egészíti ki az Arhusi Egyezmény, amely nemzetközi szinten is védi a tájékoztatáshoz való jogot. Az aláíró államoknak, így Magyarországnak is kötelessége biztosítani, nem csak törekednie kell rá. Az Egyezmény azt is kimondja, hogy miután a lakosságot a környezetet terhelő gyár minden részletéről, hatásáról tájékoztatták, lehetősége legyen meghozni a döntést, hogy azt a kockázatot, amely a beruházáshoz kötődik, nem vállalja.
Magyarországon jogellenes módon, már csak akkor kapnak tájékoztatást az emberek, amikor a telek a beruházó nevén van, a szerződés a várossal megköttetett, az állam letárgyalta a kedvezményeket, a támogatás mértékét, a cölöpözés, majd az építkezés elkezdődött, amikor építési engedéllyel rendelkezik a beruházás, vagy amikor elkezdődik a katasztrófavédelmi és a környezetvédelmi engedélyeztetési eljárás.
Tehát az az állítás Pozsonyi Attila részéről, hogy ők a katasztrófavédelmi és a környezetvédelmi engedély kiadásának alapfeltételét képező közmeghallgatással eleget tettek az Aarhusi Egyezménynek, teljes tévedés. Ezt a tévedést a közmeghallgatáson feltett kérdések, felvetések, az érzelmektől sem mentes hozzászólások is igazolják.
Az ECOPRO közmeghallgatáson azok a kérdések is elhangoztak, amelyeknek korábban, az Aarhusi Egyezmény szerinti kellő időben, még a beruházások engedélyeztetését megelőzően a gyár képviselői, a kormány és a város politikai vezetői előtt kellett volna elhangozniuk. Erre az itt élőknek nem volt lehetőségük, ezért jöttek el a hatósági meghallgatásra és mondták el itt a véleményüket, jobb híján.
Tehát a kormány, az önkormányzat és a gyár képviselőinek akkor kellett volna bemutatni, mi készül, amikor az ECOPRO még csak megkezdte a tárgyalásokat a kormánnyal, a város vezetésével. Akkor kellett volna az Arhusi Egyezménynek eleget tevő nyilvános fórumot szervezni, ahol az emberek részletes tájékoztatását követően válaszolnak a mostani közmeghallgatáson feltett, a hatóság által nem relevánsnak ítélt kérdésekre. Az Egyezmény szerinti meghallgatáson nincs nem releváns kérdés, ott mindenre válaszolni kell.
Az összes magyarországi közmeghallgatáson, a feltett kérdések alapján érzékelhető volt, hogy ez a mozzanat kimaradt az akkugyárak Magyarországra telepítése előtt. Ez feldolgozhatatlan módon, nyílt sebként van jelen azóta is és nem engedi a továbblépést.
A hatóságnak és a mindenkori kormánynak is fel kell fognia, hogy amíg hasonlóan mennek a dolgok az országban, ez a konfliktus soha nem fog megoldódni, ez a seb soha nem fog begyógyulni. Minden további gyárral csak emelik a tétet, sót öntenek a seb közepébe.
A következő közmeghallgatás a CATL egyik leányvállalatának összeszerelő üzemével kapcsolatban lesz, amely fizikailag meg is épült, de csak most szerezhettek róla tudomást az itt élők. A forgatókönyv ugyanaz lesz. Az októberi közmeghallgatáson újra azokat a kérdéseket fogják megkapni a hatóság és a gyár képviselői, amelyeket az elmaradt Aarhusi Egyezmény szerinti meghallgatáson kellett volna megkapnia a politikai vezetésnek és a gyár képviselőinek, mielőtt földet vásároltak és építkezni kezdtek. A kérdezőknek újra azt fogják mondani, hogy nem relevánsak a kérdéseik, és ezért válaszokat sem fognak kapni. Borítékolható a felfokozott hangulat, a teljes káosz. A hatóság és a gyár képviselői ne csodálkozzanak, ha újra abban az élményben lesz részük, amiben most voltak.
Folytatjuk
