17/02/2025
https://www.facebook.com/share/15mKf85hFU/
Kedves Érdeklődők!
Bemutatkozik a következő tanév elsős osztálytanítója, Deák Réka:
Deák Réka vagyok, Erdélyből származom, Sepsiszentgyörgyről. Egy Székelyudvarhely melletti kis faluból érkeztünk a két lányommal. 2024 augusztusától élünk Szolnokon.
Szeretett nagymamám óvónő volt és tán láthatott valamit bennem, mert mindig mondogatta, hogy nekem gyerekek közt a helyem, legyek pedagógus. Sok kanyarral az életemben, útkeresésekkel és tapasztalatokkal a szívemben, megérkeztem oda, ahol otthon vagyok.
Visszatekintve az utóbbi tíz-tizenkét évre azt látom, hogy minden döntésünk, lépésünk a waldorffal való megismerkedésünkhöz vitt közelebb. Persze minden véletlennek tűnik, de nem az. Kezdve azzal, hogy hogyan költöztünk Székelyudvarhely mellé, amikor nem is ismertünk senkit, rokonság, barátok távol éltek, majd megszületett a nagyobbik lányunk. Néhány hónap után, egy gyermekbetegség kapcsán, ami a lányomnál jelentkezett, és aminek utánaolvastam, egyszer csak szembe jött egy cikk, egy újságíró apuka cikke, akinek a gyerekénél hasonló betegség alakult ki, gondoltam egy merészet és ráírtam. A beszélgetés végén megkérdezte, nincs-e kedvünk elmenni baba-mamára, ugyanis waldorf óvoda kezdeményezés kezdetén tartanak, ha érdekel, szívesen látnak. Mikor oda betoppantam, tudtam és éreztem, hogy én ide akarok tartozni, ehhez a szeretetteljes környezethez, emberekhez, és ami a legfontosabb, ezekre a biztonságosan körülölelő karokra szeretném bízni a gyerekeim. Így is lett. Mindannyian ott ragadtunk. Magam is egyike lettem az alapító szülőknek, mindkét lányom az általunk létrehozott óvodában járt. Mindeközben elvégezvén a waldorf tanárképzést, majd a hagyományos óvó- és pedagógusképzést magam is óvónőként dolgoztam három évet. Időközben lett iskola is, Léna lányom ott fejezte be a 2. osztályt. Hálás vagyok mindezért, hogy ezeket megtapasztalhattam, olyan hamuban sült pogácsákat rakott a tarisznyámba, ami életre szóló.
Vándorlásunk Szolnokon ért véget. Ide kellett jönnöm, hogy felkapjam azt a fonalat, ami továbbszövi mindazt, amit ajándékként hordozok. Nem volt kérdés, hogy a gyerekeim waldorfban folytatják, én meg úgy voltam magammal, hogy úgy lesz minden, ahogyan lennie kell, és most itt vagyok, lelkesedéssel a szívemben, tele reménnyel és izgalommal, leendő elsős osztálytanítóként.
Elindulnak ezen a csodálatos, kalandokkal teli úton, hogy belenővén a mérföldjáró csizmájukba, fényt vigyenek a legsötétebb helyekre is, vagy megtanulva repülni, bárhová is leszállnak, varázsolni tudjanak, ki-ki a maga csodálatos módján. És velük leszek én…hol mögöttük, mint vadakat terelgető juhász, hol előttük, mint Jeanne d’Arc.
