21/07/2026
A napranemforgó és a zöld manó 🌻
Virdzsilin a kis pixilány, és új barátja Azuryn a türkizszín cica-sárkány elindultak egy vibrálóan forró nyári napon patakot keresni, hogy szomjukat olthassák, bőrüket hűsíthessék. Azuryn nagyon szerette a sekély vízben való lubickolást, türkiz pihéi és pikkelyei szinte kifehéredtek a sok locspocsiban. Ázott fejecskéjéből olyankor vidáman villogtak hihetetlen-kék szemei. Virdzsilin is efféle abbahagyhatalan kacagásra vágyott, csillámos vízpermetben, így lelkesen keresték a megfelelő csermelyt erre az időtöltésre.
- Te Azuryn, ott a napraforgó liget mögött úgy tudom patakocska szalad tova, nézzük meg, úgy van-e, ahogy emlékszem. Csak a napraforgók között kell átvágnunk.
Azuryn morrant egyet elégedetten, és neki is indultak a sárga virágok tengere felé.
Mikor kibukkantak az árnyas fák közül érdekes és egyben furcsa kép fogadta őket: egy zöld ruhás manó, kezében egy hatalmas, kódexszerű könyvvel, bűvölte szavaival a földtábla szélén szépellő, élénksárga virágkarimás napraforgót. Már messziről lehetett hallani duruzsoló szavait, de érteni csak most lehetett a mondókáját.
-, Nohát, akkor elmondom még egyszer, te értetlen virág, sokadszorra, hogy mit is tegyél, hogy a helyes irányba fordítsd virágos tányérkádat. Érzem, hogy neked a nap felé kellene fordulnod, hiszen a többi napraforgó is arrafelé nézeget. Tudok neked segíteni, az én dolgom a segítés, tanítás, gyógyítás. Lehet kicsit iszonyú sokat beszélek, de erről amúgy nem én tehetek, visszaéltem a tudományommal és egy tündér az orromra koppintott, megátkozott, hogy folyamatosan beszélnem, bűvölnöm kell, akit tanítanék, gyógyítanék. Nézd a szavak zöldarany színben látszanak is körülöttem, annyira mondanom kell a magamét. Csak figyelj , én tudom, akkor mit is tegyél, hogy az teneked jó legyen... - és mondta, hadarta, szinte szusszanatlan, a kis napraforgó meg tétován, szédelegve hallgatta a szóáradatot, és nem értett belőle egyetlen kukkot sem, persze megfordulni esze ágában sem volt.
Virdzsilin érdeklődve nézte őket, csodálkozva hallgatta a zöld manó áradó mantráit, majd a napraforgó felé fordult és imigyen érdeklődött.
-, Szépséges napraforgó, mondd, mi történik itt?
-, Hát én aztat télleg nem tudom! - háborgott a büszke tartású, sárga virág. - Egy szavát sem értem, pedig hihetetlenül sokat beszél, mióta megtalált. Elmenekülni sem tudok, hiszen ide vagyok ültetve!
Virdzsilin a manó felé fordult és mosolyogva bólintott köszönés képpen:
-, Üdv kedves Venczel manó! Meg szeretném kérdezni, ho...
-, Nem manó, gnóm, vagy csak Venczel volnék, okosító, gyógyító ez az én utam, és tágulj, mert most léleksimogatás folyik a renitens napraforgó helyes irányba állításáért. Hess!
És már zúdultak is a bátorító szavak és mérhetetlen mennyiségű ötletelések, hogy mi mindenben lehet segítségére a napraforgó problémájában.
-, Venczel, te tudsz napraforgóul? - érdeklődött Virdzsilin. Mert nekem szegény azt mondja, hogy beterít***ed a szavaiddal, de bizony, ő nem érti mit is akarsz tőle.
Venczel hosszú idő óta először elnémult a hökkenettől.
-, Hát, hogy forduljon már a nap felé, mint minden noooormális napraforgó! - hadarta tovább, miután rátalált a hangjára Venczel.
Virdzsilin felnevetett.
-, Venczel, bemutatom neked Napranemforgót, akinek esze ágában sincs a többi társával tartani, mert ő inkább a csillámló patakocskát nézi. Gyere inkább te is pocsolyapancsolni és hagyd egy kicsit békében ezt a kis növényt!
Így aztán Venczel homlokráncolva megfordult, hadonászva magyarázott tovább, hogy meggyőzze Virdzsilint a vizes szórakozások veszélyeiről. Dohogva, mormogva, folyamatos zümmögéssel haladt Virdzsilin és Azuryn után, mire a kis sárkánymacska megfordult a pixilány vállán és figyelmeztető szikrákat fújt Venczel felé.
Virdzsilin kacagva szaladt a kéken csillogó vízbe, miközben folyamatosan hallotta maga mögött Venczel méltatlankodó szóáradatát, de a vidámság elragadta és már nem figyelte az utána örvénylő beszédfelhőket. Így azt sem hallhatta, hogy Napranemforgó utána szólt halkan:
-, Köszönöm Virdzsilin!
