05/10/2026
„A trauma nem maga az, ami történt veled. A trauma az, ami benned történt annak következtében, ami veled történt. Vagyis a trauma egy lelki seb. Ez az első fontos felismerés.
A második az, hogy egy sebet kétféleképpen is elképzelhetünk.
Ha a seb nyitva marad, rendkívül érzékeny. Ha
most megérintem vagy megveregetem a vállamat, nem fáj. De ha ugyanott nyílt seb lenne, és az idegvégződések közel kerülnének a felszínhez, ugyanaz az érintés éles fájdalmat okozna. A trauma egyik arca ilyen: bizonyos érintésekre, helyzetekre vagy ingerekre úgy reagálunk, mintha abban a pillanatban újra megsebeznének bennünket.
De egy seb be is hegedhet.
A hegszövet védi azt, ami alatta van, ugyanakkor vastag, kemény és rugalmatlan. Nem úgy növekszik, mint az egészséges szövet, és alig érzékel. A trauma másik arca éppen ilyen: nem fokozott érzékenységként jelenik meg, hanem érzéketlenségként. Eltompulunk, eltávolodunk a saját érzéseinktől, és olykor még a testünktől is.
A trauma tehát egyszerre tehet túlérzékennyé és érzéketlenné. Bizonyos dolgokra túl erősen reagálunk, más dolgokat pedig már alig érzünk. És néha azért szakadunk el a saját testünktől, mert túl fájdalmas lenne teljesen jelen lenni benne.”
Dr. Máté Gábor Kevesebb megjelenítése
