20/03/2024
Két dolog fontos: a célhoz vezető út és a család!
A rally során érdekes volt látni életüket és párkapcsolatukat újragondoló embereket sírni, nevetni vagy bambán kóvályogni. Mi is sokat tanultunk magunkról és csapattársainkról.
Most először, nem a csapat, hanem saját nevemben írok.
Most a saját utamról, fejlődésemről és családomról írok búcsúzásképpen.
Érdekes, hogy én, a magyarral mindig is hadilábon álló ember, nagyon sokatoknak adtam írásaim által naponta kis programot, információt és élményt. Nagyon köszönöm Nektek, akik ezt különböző módon visszajeleztétek, ezzel hozzájárulva az én fejlődésemhez. Ahogy Anett barátnőm mondta, mindez olyan „kárpátiritás”, azaz őszinte és érthető volt. Szeretnék ezen az úton továbbmenni. Megnyugtatom a családomat és az Aranymonostor csapatát, hogy nem csapok fel utazó bloggernek. De már körvonalazódik bennem egy hosszútávú projekt, amely a mottóm, a „Learn to Travel, Travel to learn” megtestesülése. Majd látjuk, hogy mikor és milyen formában, de jelentkezem és tartsatok velem, akkor is
Végül, az út legfontosabb tanulsága, hogy csodálatos gyereket sikerült nevelnünk Zolival. Lóci segített, ahol tudott, hol Szandinak operatőrködött, hol homokot lapátolt. Amint lehetett szocializálódott, vidám és komoly témákról beszélgetett angolul vagy magyarul ismeretlen ismerősökkel. Mindig vidám volt, sosem panaszkodott. Magától, unszolás nélkül tanult rendszeresen.
Azt gondolom, hogy nem csak a Szalamandra, hanem a futam számos csapata örömmel vette, hogy Lóci velünk volt. (Persze, lehet, hogy csak elfogult vagyok.)
Köszönöm Zolinak és Matyinak, hogy hősiesen állták itthon a sarat és köszönöm Ákosnak, Manszvétnak, Attilának, hogy Lócit befogadtátok, sokszor tanítottátok és engem is elvittetek erre a különleges útra.
Köszönök mindent, mindenkinek.
Huge hug, azaz óriási ölelés,
Rita