11/12/2025
2025. december 6-án a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) Körösök Vidéke Egyesület békéscsabai székházában rendeztük meg a Csanádi-háti Természetvédelmi Konferenciát. Ez már az ötödik konferencia volt 2017 óta, aminek első alkalommal adott otthont Békéscsaba.
A rendezvényt Pelle Róbert, a TIT békéscsabai igazgatója, Rozgonyi János, egyesületünk elnöke, illetve Dr. Bozó László főszervező szavai nyitották meg. A nap folyamán két blokkban összesen 8, egyenként 20 perces szakmai előadás hangzott el a tájat kutató szakemberektől. Az első előadásban Dr. Bozó László a 10 éves kevermesi madárvonulás-kutató munka eredményeiről számolt be. Említést tett többek között arról, hogy immár 16 ezer madár akadt hálóba Kevermesen az őszi időszakokban, amelyek közül néhány fajnak drasztikusan csökkent, míg másoknak nőtt vagy nem változott a fogásszáma. Őt követte Bozóné Borbáth Erna ugyancsak gyűrűzési beszámolója, aki azonban már a 2009 és 2015 közötti hódmezővásárhelyi tevékenységéről beszélt. Annak ellenére, hogy Hódmezővásárhelyen is hasonló élőhelyen zajlott a gyűrűzés, bizonyos mértékű eltérések voltak Kevermeshez képest. A harmadik előadó Lukács Viktor volt, aki az eleki téglagyári tavak környékén végzett terepi és vadkamerás megfigyeléseit mutatta be. 2024-ben és 2025-ben összesen 136 madárfaj került elő a területen, a vadkamera pedig betekintést engedett olyan fokozottan védett madárfajok fészkelésébe is, mint amilyen például a gólyatöcs. A délelőtti szekció záróelőadását Hegedűs Zoltán tartotta, aki az elekihez hasonló szegedi Sancer-tavak madárvilágát ismertette. Megfigyeléseit két időszakban, az 1980-as években és 2005-ben végezte, így lehetősége volt egy hosszabb időtávlatú összehasonlításra is. Fő konklúziója az volt, hogy ha az emberi zavarás megszűnik egy területen, akkor a természet évtizedek alatt visszaveszi a helyét.
Az ebédszünetben az időközben felmerült kérdések megbeszélésére és további eszmecserére volt lehetősége annak 25 személynek, aki részt vett a programokon. Délután már nem a madaraké volt a főszerep. Az előadások sorát Csathó András István nyitotta. Előadásában egy égető természetvédelmi problémáról, a temetők növénytani értékeinek pusztulásáról tájékoztatott. Példaként a nagyiratosi temetőt hozta fel, ahol a régió egyik legértékesebb löszpusztagyep-fragmentumát fedezték fel 2024-ben, és aminek egy része azóta az emberi tevékenységek miatt sajnos megsemmisült. Guller Zsófia Eszter is a löszpusztagyepekről beszélt, méghozzá a battonyai Tompapusztai-löszgyep bővítési területén klonális növényekkel végzett vizsgálatairól. Példafaja a csattogó szamóca volt, és azt mutatta be, hogy egy évtized alatt ez a növényfaj hogyan képes elterjedni egy korábbi parlagon. A növények után a rovarok következtek, méghozzá Danyik Tibor előadásában. Számos olyan rovarfajt hozott fel példaként, amelyek az utóbbi években a változó éghajlat miatt jelentek meg a tájban, illetve néhány olyan faj is előkerült, amelyek viszont hasonló okokból éppenséggel megritkultak nálunk vagy teljesen eltűntek. Utolsó előadónk Dr. Bede Ádám volt, akinek kutatási témája a kunhalmok vizsgálata. Érdekes, több példát is felsorakoztató előadásában a Csanádi-hát halmaihoz kapcsolódó legendákról, illetve azok másodlagos funkcióiról hallhattak érdekességeket a jelen lévők.
A nap folyamán minden érdeklődő kézhez vehette a Dél-békési Természetvédelmi és Madártani Egyesület új tudományos periodikáját, a Gébics-et is, amelyben többek között a konferencián elhangzott előadások is szerepelnek tudományos cikk formájában. A kötet online is elérhető a www.kevermesiertektar.hu internetes oldalon.
A rendezvényt idén is a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
