11/06/2026
Néha úgy érzem, mintha egy másik világban élnénk.
Egy világban, ahol a naptárat nem a születésnapok, kirándulások vagy sportversenyek töltik meg, hanem a terápiák, vizsgálatok, kontrollok és fejlesztések és megszámlálhatatlan utazás , tervezés.
Ahol egy jó napnak néha egészen más a jelentése.
Ahol egy apró előrelépés olyan örömöt jelent, amit más talán észre sem vesz.
Volt idő, amikor nehéz volt nézni, hogy a körülöttünk élők élete más irányba halad. Amikor úgy éreztem, hogy lassan eltűnnek a közös témák, ritkulnak a találkozások, barátok és egyre kevesebben értik, milyen is ez az út.
De az évek során rájöttem valamire.
Nem maradtam le semmiről.
Egyszerűen egy másik úton járok.
Az én helyem ott van, ahol Levi kezét foghatom, amikor fél.
Ott van, amikor vigasztalhatom egy nehéz nap után.
Ott van minden apró győzelemnél, minden mosolynál, minden olyan pillanatnál, amiért mások talán meg sem állnának.
Nem ezt az életet választottam.
De Levit mindig választanám.
Újra és újra.
Mert bár ez az út sokszor meredek és kimerítő, megtanított arra, hogy a szeretet nem a könnyű napokon mutatkozik meg igazán, hanem akkor, amikor minden nehéz, és mégis mész tovább.
És ha te is egy különleges gyermek szülője vagy, szeretném, ha tudnád:
Lehet, hogy néha egyedül érzed magad.
Lehet, hogy néha úgy érzed, nem tartozol sehová.
De nem vagy egyedül.
És pontosan ott vagy, ahol a legfontosabb vagy valaki számára.
❤️
Timi
