22/06/2026
A kommunikáció csodákra képes, és általában sokkal többet ér, mint bármilyen előre gyártott elképzelés.
A látássérültséget rengeteg tévhit övezi. Pedig a legtöbb félreértés nem rosszindulatból, hanem egyszerűen tapasztalatlanságból fakad. Nézzünk néhány olyan helyzetet, amivel szinte minden látássérült találkozott már legalább egyszer.
A „láttad?” kérdés nem veszélyes
Sokan zavarba jönnek, amikor látássérült emberrel beszélgetnek, és véletlenül kimondják azt a szót, hogy „látni”.
– Láttad tegnap a meccset?
– Jaj, bocsánat!
Pedig semmi gond nincs vele. Mi is használjuk ezeket a szavakat. Nem kezdünk el füstölni attól, hogy valaki azt mondja: „nézd meg” vagy „láttad?”. Ez egyszerűen a nyelv része.
A láthatatlan ember szindróma
Különleges képességünk, hogy néha teljesen láthatatlanná válunk.
Például amikor az ügyintéző a mellettünk álló kísérőnek teszi fel a kérdéseket:
– Mit szeretne intézni?
Miközben ott ülünk fél méterre tőle.
Ilyenkor mindig felmerül a kérdés: vajon engem tényleg nem lát, vagy csak túl jól sikerült a rejtőzködés?
Nem lettünk automatikusan öt évesek
A látássérültség érdekes módon egyesek szemében együtt jár a gyermeki státusszal.
– Na, ügyesen alá tudjuk írni?
– Meg tudjuk találni az ajtót?
Köszönjük, igen. Sőt, néha még a wifi jelszót is sikerül beírnunk elsőre.
Az „itt van” koordinátarendszer
A segítségnyújtás egyik leggyakoribb formája:
– Itt van előtted!
Remek információ.
Csak azt nem tudjuk, hogy az „itt” pontosan hol kezdődik és hol ér véget.
Az „itt” lehet fél méter, de lehet három szoba és egy folyosó is.
Sokkal hasznosabb, ha azt mondod:
–Balra 3 lépésre van a pult.
Ezzel már lehet dolgozni.
Nem számológéppel közlekedünk
Sokan azt gondolják, hogy mindenhová lépésszámlálással jutunk el.
Mintha így hangzana egy átlagos útvonal:
„235 lépés egyenesen, 48 balra, 13 jobbra, majd 17 lépcsőfok.”
A valóságban inkább hangokra, útvonaljelzésekre, járdaszegélyekre és egyéb támpontokra figyelünk.
Ha mindent fejben kellene számolni, egy bevásárlás végére matematikus diplomát kapnánk.
Segíteni egyszerűbb, mint gondolnád
A legnagyobb tévhit talán az, hogy speciális tudás kell ahhoz, hogy valaki jól segítsen egy látássérült embernek.
Nem kell.
A legtöbbször elég egyetlen mondat:
– Segíthetek valamiben?
Ha igen, úgyis elmondjuk hogyan.
Ha nem, azt is.
A látássérültek nem egy külön bolygóról érkeztek. Ugyanúgy szeretünk nevetni, dolgozni, utazni, ügyeket intézni és élni az életünket. Legfeljebb néha más módszerekkel oldunk meg dolgokat. És ez teljesen rendben van.
