08/03/2026
Ma a nőket ünnepeljük. Az anyákat, a kolléganőket, a szakértőket és közösségünk mozgatórugóit. De nem szabad elfelejtenünk, hogy a nemzetközi nőnap nem ajándékba kapott ünnep, hanem a szakszervezeti mozgalom és a nők közös, küzdelmekkel terhelt győzelme.
Amikor 1908-ban a munkásnők New York utcáira vonultak, nem csokoládéért vagy virágért harcoltak. Azért emelték fel szavukat, ami minden embert alapvetően megillet: méltó munkakörülményeket, tisztességes béreket és teljes körű politikai egyenjogúságot követeltek!
Hosszú és rögös út vezetett odáig, hogy ma egy nő szavazata pontosan annyit érjen, mint bárki másé.
A Vasas szakszervezetnek is az alapításától fogva követelése volt a teljes és egyenlő szavazati jog bevezetése. Szakszervezetünk ideiglenes betiltásának egyik oka is volt 1908-ban, de ez sem vetette vissza a képviseletért folytatott harcot. Ez az egyenlőség tehát nem kegy, hanem egy nehezen kivívott jog. Éppen ezért a szavazástól való távolmaradás nem csupán passzivitás, hanem erkölcsi felelősség is: lemondás arról a beleszólásról, amiért elődeink az utcára vonultak, és amiért sokan az életüket vagy a szabadságukat áldozták.
A Vasasban minden nap látjuk: a nők hangja nélkül nincs valódi változás. Akár a munkahelyi döntésekről, a munkakörülményekről, akár az ország jövőjéről van szó, a véleményünk csak akkor válik hatalommá, ha élünk a jogainkkal.
Ha mi nem döntünk a saját sorsunkról, mások fognak dönteni helyettünk.
Tiszteld meg az elődeid küzdelmét és biztosítsd a saját jövődet: hallasd a hangod a munkahelyen és az urnáknál is! Menj el szavazni!
