01/09/2026
Vitrin - szeptember
Egy kisváros Rózsája
Egy város akkor igazán gazdag, ha ismeri, őrzi és megbecsüli azok emlékét, akik maradandót alkottak benne.
Egyesületünk Vitrin kiállítása szeptemberben különleges emlékekkel idézi meg Szalkári Rózsa festőművész, művésztanár életét és munkásságát születésének 90. évfordulója alkalmából. A jászapáti polgármesteri hivatalban látható minikiállítás emlékeztet Rózsa páratlan örökségére, melyet a Jászságnak adott.
Szalkári Rózsa 1936. október 10-én született Jászapátin. Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd a Szegedi Pedagógiai Főiskola rajz–földrajz szakán szerzett diplomát 1958-ban. Pedagógusként Budapesten kezdte pályáját: Zuglóban, majd a XIII. kerületben tanított egészen 1991-es nyugdíjazásáig. Bár évtizedeken át a fővárosban élt, gondolatban és lélekben újra meg újra hazatért Jászapátira. Vászonra festette mindazt, amit számára a szülőföld jelentett. Az álomszép, színpompás virágok, a jászsági táj, az évszakok változása és az emberek adtak ihletet képeihez. Festményein a hazatalálás érzése, a jászok életérzése, a természet szeretete és a szülőföldhöz való ragaszkodás csendes, mégis rendíthetetlen ereje is megelevenedett. 1991-ben rendezte meg első önálló jászapáti kiállítását, amely iránt nagy volt az érdeklődés. A kiállítótér falain több évtized munkája sorakozott: tájképek, csendéletek, grafikák – és közöttük azok a gyermekrajzok is, amelyek már kisdiákként elárulták különleges tehetségét. Az Új Néplap 1991. december 9-én címlapon megjelent „Visszatérés a szülővárosba” című cikkében így számolt be a kiállításról: „A terem igencsak kicsinek bizonyult, a falra függesztett képekből szinte semmit sem lehetett látni, de még a folyosón is sokan várakoztak virágcsokrokkal. Szalkári Rózsa már kisdiákként megörökítette szülővárosa szép épületeit, templomát, jellegzetes utcáit. Ezek a tehetségről árulkodó gyermekrajzok vezették be a nézelődőt a kiállítóterembe, ahol több évtized termése látható. Tájképek, csendéletek, iskolai pillanatokat megörökítő grafikák vallanak a természet és az emberek szeretetéről”.
Szalkári Rózsa öröksége nem csak a vásznakon maradt ránk, hiszen a közösségteremtésben is maradandót alkotott: kezdeményezésére alakult meg 1995-ben a Jász Alkotók Köre, amely hidat teremtett az elszármazott és az otthon élő jászsági alkotók között. Az összefogásból művészeti közösség, majd nyári művésztelep született Jászapátin. Így lett Rózsa nemcsak a jászsági táj festője, hanem a közösség egyik lelkes építője is. Évekkel később, 2005-ben hazaköltözött, tudásával, emberségével és művészetével egészen 2017-ben bekövetkezett haláláig gazdagította Jászapáti életét. Emlékét szeretettel őrizzük.
A Jászapátiak Baráti Egyesülete október 9-én, pénteken 17 órakor különleges kiállítással tiszteleg Szalkári Rózsa emléke előtt.
