24/06/2026
Közösség, kézművesség, érték – ASzakkör
A színek kavalkádja jellemzi azt a tárlatot, mely a Görög Demeter Művelődési Ház kiállítótermében nyílt az ASzakköri programban megvalósult bútorfestés középhaladó, gyertyakészítés, gyöngyfűzés és nemezelés szakkörökön készült alkotásokból. 4 szakkör, 24 alkotójának 8 hónapon át tartó munkáját mutatja be, a teljesség igénye nélkül. A megnyitó alkalmával Muhar Józsefné, szakkörszervező felvezetőjét követően Horváth Zoltán, Hajdúdorog város polgármestere köszöntötte a jelenlévőket. Köszöntőjében hangsúlyozta milyen fontos szerepet töltenek be a közösségek a város mindennapjaiban, legyen az egy több évtizede alakult egyesület, vagy egy kézműves szakköri csoport. A tárlatot Papp Anita nemezkészítő, népi kézműves egy általa írt kedves mesével nyitotta meg, mely „A négy alkotó barát meséje” címmel a tanulás öröme, a kitartás, a szorgalom, a hagyományok tisztelete és a közösséghez való tartozás hálójából szövődött. (A mese a poszt végén olvasható.) A kiállított kézműves alkotások minden darabaja történetet hordoz. Egy tulipános tükörkeret, egy nemezkalap, egy gyöngykarkötő, egy színes gyertya: mindegyik darabban benne van alkotójának egész lénye. Simon Istvánné, a művelődési ház igazgatója és egyben a nemez szakkör vezetője néhány gondolatban összegezte a szakkör sikerét, a benne rejlő pozitív lehetőségeket illetve kihívásokat, majd a szakkörök által készített alkotásokból összeállított ajándékcsomagokkal köszönte meg a támogatók és mentorok hozzájárulását. A népi kismesterségek megismerése, tudásanyagának megőrzése, továbbadása hagyományaink és nemzeti értékeink megőrzésének alapjai. A tárlattal a szakköri tagok a Mohács 500 és a Rákóczi 350 emlékév előtt is tisztelegnek. A megnyitón a Hajdúdorogi Őszidő Kulturális Egyesület kórusa, Szecsődiné Szabolcsi Flóra művészeti vezető és Szakál Boglárka, a Hajdúdorogi Móra Ferenc Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola citera tanszakos tanulójának kíséretében népdalcsokorral kedveskedett a jelenlévőknek. A megnyitón résztvevők apró ajándékokkal távoztak, melyet a szakkörök tagjai készítettek.
Minden szakköri tagnak gratulálunk és köszönjük, hogy velünk tartottak a 20 alkalmas foglalkozások során. Bízunk benne, hogy a megszerzett tudást felhasználva és gyarapítva tovább alkotnak akár egyénileg, akár közösségben. A szakkörök ősztől folytatódnak, amikor is új kézműves mesterségek elsajátítására lesz lehetőség.
A kiállítás szeptember végéig látogatható. A szakkörök Magyarország Kormányának támogatásával, a Nemzeti Művelődési Intézet koordinálásában valósultak meg.
A négy alkotó barát meséje
Egyszer volt, hol nem volt, egy különleges műhely, ahol minden héten összegyűltek azok, akik szerettek alkotni. Nem királyok és királynők éltek itt, hanem olyan emberek, akik hittek abban, hogy két ügyes kéz csodákra képes. Ebben a műhelyben négy jó barát lakott. Az elsőt Bútorfestőnek hívták. Szerette a színeket, a virágokat és a régi mintákat. Amerre járt, a kopott tárgyak új életre keltek. Ecsete nyomán tulipánok, rózsák és indák születtek, mintha a régi mesterek üzentek volna a jelennek. A második barát Gyertyakészítő, aki a fény őrzője volt. Tudta, hogyan lehet a viaszból melegséget, ünnepet és otthont varázsolni. Minden gyertyája egy kis darab szeretetet hordozott magában. A harmadik barátot Gyöngyfűzőnek nevezték. Türelmesen sorakoztatta egymás mellé az apró gyöngyszemeket. Tudta, hogy a legszebb dolgok sokszor apró részletekből állnak össze. Munkái azt üzenték: minden kis szem számít, ahogyan a közösség minden tagja is fontos. „A negyedik barátot Nemezesnek hívták. Ő volt a műhely legnagyobb mesemondója. Amikor kezébe vett egy marék puha gyapjút, mindig azt mondta: – Figyeljetek csak! Ebben a gyapjúban évszázadok története rejtőzik. A többiek ilyenkor mosolyogva köré gyűltek, mert tudták, hogy különleges utazás kezdődik. Nemezes elmesélte, hogy nagyon régen, amikor az emberek még hosszú vándorutakat tettek meg lovaikkal és nyájaikkal, felfedezték, hogy a gyapjú a víz, a meleg és a sok-sok munka hatására összekapaszkodik. Így született meg a nemez, amelyből sátrakat, ruhákat, takarókat és használati tárgyakat készítettek. Amikor a szakkör tagjai először kezükbe vették a puha gyapjút, talán még nem is sejtették, hogy egyszer belőle virágok, táskák, ékszerek, figurák és fejfedők születnek majd. A gyapjú azonban türelmet kért. Simogatást, vizet, szappant és sok-sok munkát. Néha úgy tűnt, mintha semmi sem történne, aztán egyszer csak a puha szálak összefogtak, és életre kelt az elképzelt forma. Nemezes mindig azt mondta: – A nemezelés olyan, mint egy közösség. Sok apró szál önmagában könnyen elszakad, de ha összekapaszkodnak, valami erős és értékes születik belőlük. A négy barát nem versengett egymással. Inkább együtt dolgoztak, tanultak és segítették egymást. Minden alkalommal, amikor találkoztak, egyre több tudás, egyre több élmény és egyre több barátság szövődött közöttük. Eltelt sok hónap, és egy napon úgy döntöttek, megmutatják másoknak is mindazt, amit létrehoztak. Összegyűjtötték legszebb alkotásaikat, és megtöltötték velük ezt a termet. Ha most körbenézünk, nem csupán bútorokat, gyertyákat, gyöngyöket vagy nemeztárgyakat látunk. Látjuk a szorgalmat, a kitartást, a tanulás örömét, a hagyományok tiszteletét és azt a közösséget, amely a Nemzeti Művelődési Intézet ASzakkör programjának köszönhetően létrejött. Ezért ma nemcsak egy kiállítást nyitunk meg, hanem egy közös történetet is ünneplünk. Egy történetet, amelynek minden alkotója hozzátett valami szépet, valami értékeset. Kívánom, hogy a kiállítás minden látogatója találjon benne egy olyan alkotást, amely megszólítja a szívét, és vigyen magával egy kis darabot abból az örömből, amellyel ezek a tárgyak készültek. Aki nem hiszi, járjon utána!
Szerző: Papp Anita, nemez készítő
