16/06/2026
Mindenkitől elnézést, de ez most egy nagyon puffogós poszt lesz....Ritkán írunk ilyet. Általában olyankor, amikor már nagyon elegünk van. Na, most pontosan ez a helyzet...
Kezdeném azzal, hogy egy nagyon nehéz időszakban vagyunk. Kaptunk egy NAV ellenőrzést. Minden rendben van, egyedül az üzemanyagfogyasztást sokallották. Így jár az, aki az egész ország területén menti a kutyákat...A Mitsubishi új akksijának köszönhetően ez sem lesz gond a jövőben. Közben jött a tavalyi pályázaton nyert 5,1 millió Ft elszámolása. Megcsináltuk, beadtuk. Ahogy bement, 20 percen belül jött az e-mail, hogy ellenőrzést kaptunk. Ezt is összekészítettük, beadtuk, itt sincs gond. Aztán jött Misi egészségi állapota. Nagyon fájt a gerince, ami miatt már hetek óta nem tudta ellátni a munkáját. Kriszta végezte egyedül...Aztán Misi kórházba került. Ő is, mi is azt gondoltuk, hogy bevittük szombaton, szerdán ki is jön...A folytatást mindenki ismeri. Miközben intézzük az állatotthon ügyeit, arra is figyeltünk, hogy az Öreggel szemben a leghumánusabban járjunk el. Megszerveztük, hogy ha még nem is tud már dolgozni, nyilvánvalóan nem tesszük ki az utcára. Igyekeztünk megszervezni a jövőbeni gondozását, ellátását.
Ugyanakkor ott van nekünk az ötven kutya, akikért egyáltalán létezünk. Köztük is ott van 4-5 keményebb gyerek, akikből ketten eddig csak Misivel álltak szóba. Ezt is sikerült megoldanunk, hála Ottónak.
Csöndben hozzá tesszük: mi nem főállású állatvédők vagyunk! Nekünk nem ez a munkahelyünk, mi nem innen kapjuk a fizetésünket! Van külön munkahelyünk, családunk, saját kutyáink...
Ám az a kötözködés, beszólogatás ami ment az egyetemistákat kereső poszt alatt- na ez az, amit sajnos nem tolerálunk tovább.
A történet ugye arról szólt, hogy akkor még azt hittük csak ideiglenesen kell megoldást találnunk. Mégpedig a nyári szünet idejére. Az állatotthonban 18 év alatt nem foglalkoztathatunk önkéntest, lévén veszélyes üzem. Evidens volt, hogy egyetemistákat keresünk erre az időszakra. A sok, rossz indulatú odahányást, félremagyarázást olvasva tényleg megfordult a fejünkbe, hogy minek is csináljuk ezt az egészet?Természetesen ezek az emberek mind olyanok, akik életükben nem ajánlották még fel a segítségüket. Na nem miattuk töröltük a posztot, ahnem azért, mert már tárgytalan. Sajnos, evidens, hogy nem három hónapra kell segítséget találnunk...
Baromi nehéz időszakot élünk, amiben egyszerre gondoskodunk a beteg kollégánkról, a jövőjéről, az állatainkról, az állatotthon fenntartásáról. De ez a sok kekeckedés, ami ment, kivágta nálunk a biztosítékot...Azért a kekecek elgondolkodhatnak akár azon is, hogy akkor mi van, ha azt mondjuk, hogy köszönjük szépen, ezt már nem vagyunk hajlandóak tovább csinálni...
