10/05/2024
Ma egy idézet Szilvitől (Art Design Ceramic)
"A szövegben megfogalmazott gondolat az esszenciája, a lényege az alkotómunkának (is). Élvezem amit csinálok. Egy csoda minden nap, úgy ahogy van, az egész munkafolyamat, amíg egy tárgy "megszületik".
Egy darab agyaggal és esővízzel(a környezettudatosság jegyében 😅)" küzdök" a korongon. Igen. Ez a legpontosabb, legtalálóbb kifejezés a korongozásra. Küzdök vele és magammal, hogy egy olyan tárgyat hozzak létre, egy "sárkupacból", amilyet elképzeltem. Épp úgy, ahogy sokezer éve minden fazekas.
Régebben sokat rajzoltam, mindent megterveztem. Ma, már nincs rá szükség. Megjelenik előttem, mint egy hologram.
"Csak" kiviteleznem kell. Az alkotás maga, kemény fizikai munka. De határtalan boldogsággal tölt el, ahogy a kezeim között megszületik a tárgy. A tárgy, amiben minden benne van. A szívem, a lelkem, az akaratom, a lehetőség, a verejtékem, a fájdalmam, és végül az örömöm. Öröm amikor csillogó szempárokat látok, ahogy minden tárgy a "gazdájára" talál.
Gyermekkoromban régésznek készültem. Mindig csodáltam a, munkájukat. Aztán rájöttem, ahogy egyre tisztábban láttam magam, hogy fontos számomra az alkotás. Az, hogy létrehozzak valamit. Valami maradandót. Ez tesz igazán boldoggá.
Furcsa. Erről sosem beszéltem. A kisfiamnak mégis remek "vénája" van a régészethez. Szenvedélyesen szereti. Viszont ahogy telnek az évek az alkotás iránti vágya is előtört.
Én viszont pontosan tudom, hogy bárhogy választ, csakis "nyerhet". Csak élvezze amit csinál! 🙏A munkánkkal töltjük a legtöbb időt.
És most íme az idézett szöveg egy 20.századi amerikai írótól:
~ Kurt Vonnegut a tehetségről ~
„15 éves koromban egy hónapot töltöttem egy régészeti ásatáson. Egyik nap az ebédszünetben beszélgettem az egyik régésszel, aki olyan „ismerkedős” kérdéseket tett fel, amiket a fiataloknak teszel fel: Sportolsz? Mi a kedvenc tárgyad?
Nem, nem sportolok, válaszoltam. Színházzal foglalkozom, kórusba járok, hegedülök és zongorázom, korábban művészeti órákra jártam.
És akkor ő: Hű! Ez elképesztő!
Mire én: Ó, nem, mert egyikben sem vagyok jó!
És akkor mondott valamit, amit soha nem fogok elfelejteni, és ami teljesen feldúlta a gondolataimat, mert még soha senki nem mondott nekem ehhez hasonlót:
“Nem hiszem, hogy a dolgok csinálásának az lenne az értelme, hogy jók legyünk bennük. Úgy gondolom, hogy különböző készségeket szereztél, csodálatos tapasztalatokat, és ezek mind tanítanak neked valamit, és érdekes emberré tesznek, akármilyen jól is csinálod."
És ez őszintén megváltoztatta az életem. Mert eljutottam abból a valakiből, aki semmiben sem volt elég tehetséges ahhoz, hogy kitűnjön, olyan valakivé, aki azért csinált dolgokat, mert élvezte azokat. Annyira teljesítmény-orientált környezetben nőttem fel, annyira elöntött a tehetség mítosza, hogy úgy gondoltam, csak akkor érdemes dolgokat csinálni, ha „nyerni” lehet rajtuk.”
