06/10/2026
Ahhoz, hogy elérjük a céljainkat, néha elég tökösnek kell lennünk ahhoz, hogy szembemenjünk a konformitással.
Ma részt vettünk egy olyan fórumon, ahová nem hívtak meg bennünket.
Mégis ott voltunk.
Mert vannak ügyek, amelyek fontosabbak annál, mint hogy ki kapott meghívót, ki melyik oldalon ül, vagy éppen kinek kényelmes a jelenléte. És csodálatos módon mégis elfértünk.
Ha valóban változást akarunk, nem mindig várhatunk arra, hogy valaki helyet kínáljon nekünk az asztalnál. Néha oda kell menni, le kell ülni, meg kell hallgatni egymást, és képviselni kell azt az ügyet, amiért dolgozunk.
A Velencei-tó jövője ilyen ügy.
És ha a cél közös, előbb-utóbb az asztalnak is közösnek kell lennie.
Gárdony Város Hivatalos Oldala, Eötvös Pál – a város és a tó közös ügyünk.
Akár tetszik, akár nem, a megoldás kulcsa az együttműködés lesz. Abban, hogy mindenki hozzáteszi azt, amiben a legerősebb: a tudását, a tapasztalatát, a kapcsolatait, a lehetőségeit és a munkáját.
Ebben a polgármesternek és az önkormányzatnak ugyanúgy helye és szerepe van, mint a gazdasági szektornak, civil és szakmai szervezeteknek, a helyi közösségeknek és mindazoknak, akik tenni tudnak a tóért.
Nem egymás helyett. Nem egymás ellen.
Hanem ugyanazért a célért.
A Velencei-tó ügye túl nagy ahhoz, hogy bárki egyedül oldja meg, és túl fontos ahhoz, hogy bárkit kihagyjunk belőle.
Szépen hangzott, hogy néhány hét múlva a civileket is asztalhoz akarják ültetni, külön fórummal. De ebben már előrébb járunk: csatlakozzatok ehhez a fórumhoz most pénteken (már két hete postaládában a meghívótok): Élő Táj 2040-Gárdony - Tanácskozás és fórum - A Velencei-tó 2040-ben – közös jövőkép
Az elengedés pedig nagy kincs, mert új utakat nyit.
Üdv a nagyon-nagyon nagy asztal túloldaláról:
-Virág Kriszti-
