02/10/2026
A gyereked NEM mindig azt a részedet mutatja meg, amire büszke vagy.
Van, amikor egészen jó érzés ránézni magadra általa.
Látod, mennyire tudsz szeretni. Mennyire gondoskodó vagy. Milyen türelmes tudsz lenni.
Aztán egyszer csak jön egy helyzet, éssss...
hoppá-huppszika... 🫠
Ott van előtted valami, amit magadról egyáltalán nem akartál látni. 🐉🐲
A türelmetlenséged.
Az, hogy mennyire szeretsz mindent kézben tartani. (DE nem tudsz... és az ovis napok a kontroll hiányát extrém módon odavágják az arcomba 🙃 )
Egy félelmed, amiről azt hitted, már régen túl vagy rajta.
Vagy az a bizonyos pont, amikor már a huszadik alkalommal mondod el ugyanazt, és a végén legszívesebben kirohannál a világból. 🚀
És ilyenkor azért megfordulhat az ember fejében:
„Te jó ég... ezt most tényleg én csinálom?”
Igen. Valószínűleg igen. 🤷♀️❤️
🪞 A gyerekek elképesztő tükröt tudnak tartani.
Ráadásul teljesen őszintét.
Nem érdekli őket, hogy te éppen szakember vagy. Nem érdekli, hogy tegnap még nagyon bölcs gondolatokat osztottál meg arról, hogyan maradjunk nyugodtak egy nehéz helyzetben. 😅🫣
Ő csak jön.
És megnyomja azt a gombot... 🔴
... beleTENYEREL! 👊
Pont abba, pont azt! 👉 Amit te már régóta kerülgetsz. 😒
Aztán persze lehet mérgesnek lenni. Lehet elfáradni. Lehet egy nagyot sóhajtani, és elvonulni pár percre. 😩
☝️Később viszont érdemes visszanézni arra a helyzetre:
⚠️ Mi történt bennem?
⚠️ Miért érintett ez ennyire?
⚠️ Miért volt ekkora reakcióm?
⚠️ Mit mutatott meg rólam?
Szerintem az anyaság egyik legnagyobb ajándéka éppen ez:
▶️ Folyamatosan
van lehetőségünk
találkozni
önmagunkkal. ◀️
😇Néha egy nagyon szerethető oldalunkkal.
👿Máskor egy olyannal, amit még tanulunk elfogadni.
És közben a gyerekünk is tanul tőlünk.
Abból, ahogy reagálunk. Abból, ahogy hibázunk. Abból, amikor azt mondjuk: „Bocsánat, anya most nagyon türelmetlen volt.” Abból, ahogy egy nehéz pillanat után újra egymás felé fordulunk.
Talán ezért gondolom egyre inkább azt, hogy a gyerekünk érkezése nemcsak arról szól, hogy ő csak növekszik mellettünk, nevelgetjük őt. 🌱
MI is változunk közben!
És néha (legtöbbször) éppen ő mutatja meg, merre van még dolgunk saját magunkkal. 😉❤️