18/06/2026
HOVÁ TŰNTÉL, VERONIKA? ❓️😄
🌞 Most ezért vagyok egy kicsit csendben... 🌞
Remélem, az utóbbi napokban hiányoltátok a posztjaimat. 😁😁😁
A hiányomnak nagyon egyszerű oka van: éppen élményeket gyűjtök. ❤️🏖
Most a Balatonnál nyaralunk a 2️⃣ gyerekkel és a szüleimmel, és igyekszem minden percet megélni.
(Ami számomra nem is olyan egyszerű feladat... 😅 Szóval mondhatom, hogy tanulom. Bár ha teljesen őszinte akarok lenni, most is éppen posztot írok, úgyhogy van még hová fejlődnöm. 🫣😂)
Viszont elmondhatom, hogy most nem a telefonommal a kezemben rohangálok - leszámítva a kötelező családi fotózásokat. 📸 Kivételesen nem tartalomötleteket jegyzetelek, hanem próbálok egyszerűen csak jelen lenni.
Az elmúlt napok tele voltak apró és nagyobb örömökkel, nevetésekkel és közös kalandokkal. ❤️
⛴️ Sétahajóztunk Füreden.
🚂 Dottóztunk a gyerekekkel.
🛺 Tekertünk egy 4️⃣ személyes családi gokarttal (aznapi spinning óra kipipálva. ✅😅)
👑🏴☠️ Bejártuk a tihanyi Panoptikumot, ahol magyar királyokkal és kalózokkal találkoztunk.
🐟 Megnéztük a Garda Akváriumot.
🧱 És természetesen a LEGO-múzeum sem maradhatott ki.
😍🥰 Ahhhh...
Ahogy nézem a gyerekeket, ahogy önfeledten nevetnek, felfedeznek és rácsodálkoznak a világra, mindig eszembe jut, milyen könnyen elfelejtjük felnőttként, hogy
nem kell mindig produktívnak lenni.
Nem kell mindig teljesíteni.
Nem kell mindig haladni.
Nem kell mindig „hasznosan” tölteni az időt.
Sokszor elég csak együtt lenni:
🌊 Egy hajón ülve nézni a Balatont.
🚲 Együtt tekerni - még akkor is, amikor a lapos kerekekkel emelkedőre kell feljutni, és nálam csak a díszkormány jutott kapaszkodónak... 🤦♀️🤷♀️
💬 Hallgatni a gyerekek végtelen történeteit, kérdéseit, locsogását és örömteli babakacagását.
👵🧓💙🧒👶 És örülni annak, hogy a nagyszülők és az unokák közös emlékeket gyűjthetnek. Mert az igazság az, hogy senki sem tudja, HÁNY KÖZÖS NYÁR adatik még meg nekünk EGYÜTT.
Őszintén?
Ezek azok a pillanatok, amelyekből később erőt tudok meríteni a nehezebb napokon.
A munkámban sokat beszélek a testi-lelki egyensúlyról, a stresszről és a feltöltődésről.
Most pedig én is gyakorlom - vagy inkább tanulom azt, amit másoknak is igyekszem átadni:
🩵 hogy néha megengedhetjük magunknak a lassítást.
🩵 A jelenlétet.
🩵 A semmittevésnek tűnő, de valójában nagyon is fontos együttléteket.
⬇️⬇️⬇️
A posztok hamarosan visszatérnek, de most még egy kicsit élvezem a balatoni nyarat, a családomat és ezeket a megismételhetetlen pillanatokat. 😍💙
❓️❓️❓️
Ti hol tartotok a nyári élménygyűjtésben? ☀️
Mi volt eddig az a pillanat, amit legszívesebben eltennétek egy befőttesüvegbe, hogy bármikor elővehessétek? 😊🌊