23/07/2026
Sziasztok! Kérjük szépen osszátok meg a bejegyzést! Köszönjük szépen! 🙏❤️
KÖZVETÍTETT SEGÍTSÉGKÉRÉS
"Sziasztok!
Szeretném a segítségetek kérni,hogy 4 kiscica számára szerető otthon találjak.
Szeretnék egy történetet elmesélni nektek.
Lassan, hát most már több mint egy évvel ezelőtt egy cicalány idekerült hozzám. Általában csak Cicalánynak hívom. Van egy második neve is, Eperke, de ezt nagyon ritkán használom. És van Cicafiú, azaz Gusztika. Őt most már inkább Gusztikának hívjuk.
Őket egy-egy szomszédtól „örököltem meg”, ugyanis a szomszéd azt mondta, hogy ha nem fognak egeret, akkor minek éljenek, el is lehet őket altattatni. Én pedig mondtam neki, hogy az biztos, hogy nem.
Elkezdtem róluk szépen gondoskodni: kullancs- és bolhairtó, féreghajtó, megfelelő táplálék. Elkezdtek nagyon szépen helyrejönni, és nagyon jól kinézni. Viszont a természet gyorsabb volt nálam, ezért Cicalánynak és Cicafiúnak kiscicái születtek.
Április 13-án este, vagy 14-ére virradóra születhettek meg a kiscicák, mert 13-án este még jött Cicalány enni, 14-én reggel viszont már nem. Akkor már sejtettem, hogy megszült. Mikor megérkeztem a munkából, akkor már a kapun belül várt engem. Ránéztem, és láttam, hogy gyönyörű, kisimult pofija volt, csillogott a szőre, és eltűnt a pocakja. Gyorsan adtam neki finom ételt, és ebből tudtam, hogy megvannak a kiscicák.
Próbáltuk kifigyelni, hogy hol szülhette meg őket, de valahogy mindig más irányba ment. Gondolom, ez volt a megtévesztés. Nagyon sokat aggódtam miattuk, de Cicalány naponta kétszer, reggel és este eljött enni. Közben próbáltam figyelni a cicijeit, és mindig úgy láttam, hogy négy-öt cici volt kiszopizva, ezért arra gondoltam, hogy valószínűleg ennyi kiscicája lehet.
Pár héttel később azt vettem észre, hogy nagyon begyulladtak a cicijei. Forróak voltak, sokat feküdt, ezért arra gondoltam, hogy valami probléma lehet. Felkerestem az állatorvost, aki antibiotikumot adott. Azt mondta, hogy akkor sincs baj, ha megvannak a kiscicák, sem az anyacicának, sem a kicsiknek nem lesz tőle semmi baj, nyugodtan adjam neki.
Majdnem nyolc héten keresztül minden nap sírtam és szomorkodtam, hogy nem találom a kiscicákat. Folyton azon gondolkodtam, vajon hol lehetnek, bántotta-e őket ember vagy állat, esetleg elpusztultak-e.
Aztán egy szép napon, három nappal azelőtt, hogy nyolchetesek lettek volna, egyszer csak kipillantottam az udvarra, és megláttam két kiscicát.
Az egy leírhatatlan pillanat volt.
Azonnal körbejártam az egész udvart, mindent megnéztem. Van egy régi, romos, fás kamránk, ahol mindenféle dolog van, és ott találtam meg a négy pici cicát.
Hogy addig is ott voltak-e, és valahogy nem vettük észre őket, mert semmi hangot nem adtak, vagy csak akkor mászkáltak az udvaron, amikor mi nem voltunk otthon, esetleg tényleg csak akkor hozta oda őket az anyukájuk, azt a mai napig nem tudom. Azt sem fogjuk már soha megtudni, hogy valóban négyen születtek-e, vagy volt olyan kiscica, amelyik sajnos nem maradt életben.
Egy biztos: a cicamama nagyon ügyes volt, és gyönyörűen vigyázott rájuk.
Amikor megtaláltam őket, már akkor is nagyon vadak voltak. Minden egyes nap próbáltam őket többször megsimogatni, hozzájuk érni, beszélni nekik. Először csak ott álltam és néztem őket, aztán odaültem hozzájuk, ételt adtam nekik. Tényleg próbáltam fokozatosan hozzászoktatni őket az emberekhez, elsősorban hozzám.
Most már lassan a tizenötödik hetüket töltik.
A nemüket még nem nagyon tudom, mert nem igazán hagyják magukat megfogni. A Mini Cicalány, aki teljesen az anyukájára hasonlít, ő biztosan kislány. A kezdetektől Mini Cicalánynak hívom, úgyhogy neki szerencséje van.
Van egy kiscica, aki egy az egyben az apukája. Annyiban különbözik, hogy az apukájának téglavörös az orra, neki pedig fekete.
Van egy szürkés-fehéres cica, aki szerintem anyuka és apuka keveréke, és van egy fekete, ezüstszínű csíkos cica, olyan csíkokkal, mint az apukájának.
A fekete cicában nem vagyok biztos, őt szinte egyáltalán nem tudom megfogni. A másik kettőről azt gondolom, hogy talán ők is kislányok.
Mini Cicalány nagyon szereti, ha a farka tövénél vakargatom, pont úgy, mint az anyukája. Ledobja magát a földre, hempereg, hagyja, hogy simogassam. Felvenni még nem nagyon szereti, ilyenkor leugrik, de a földön már boldogan hagyja magát simogatni.
Ha hívom őket, azonnal jönnek. Rendszeresen vécéznek, kialakítottak maguknak fix alomhelyeket, amelyeket nagyon szépen használnak, és gondosan el is takarják.
Most kaptak féreghajtó pasztát. Mivel csak együtt tudom őket etetni, kimértem négy adagot, jól összekevertem az ételben, és remélem, mindegyikük megkapta a saját részét. Két hét múlva újabb adag esedékes.
Más dolgokat egyelőre nem nagyon tudok velük csinálni. Az ezüstszínű és a fekete cica nagyon ritkán hagyja magát megsimogatni. Vegyike, aki mindkét szülőre hasonlít, ő még kevésbé.
Az elején volt egy próbálkozásom Vegyikével, hát… az nyomot hagyott benne. Azóta nagyon menekül előlem. Lucifert, a fekete cicát is egyszer sikerült megfognom. Azóta ő is jobban tartja a távolságot, bár néha azért hagyja, hogy egy picit megvakargassam.
Viszont szeretnek a közelünkben lenni. Nagyon érdeklődőek, lehet velük szaladgálni, játszani. A hirtelen mozdulatoktól még félnek, de egyébként nagyon életvidám, játékos, a koruknak megfelelően gyönyörű állapotban lévő kiscicák.
Az elképzelésem az lenne, hogy kettesével szeretnék számukra otthont találni. Van néhány dolog, amit nagyon szeretnék, ha a leendő gazdik biztosítanának számukra. Mindenképpen szerető, gondoskodó családba kerüljenek, ahol nem bántják őket, ivartalanítva lesznek, megkapják a megfelelő, egészséges táplálékot, a kötelező oltásokat és nagyon sok szeretetet. Ha megoldható, mivel már tizenöt hete kint élnek, szerintem nagyon örülnének egy cicabiztos udvarnak vagy egy biztonságos kinti-benti tartásnak.
Nekem is van egy cicám, akivel az egész történet kezdődött. Ő a kezdetektől úgy él, hogy éjszaka mindig bent van, napközben pedig kint.
Azért is fontos számomra, hogy a négy kiscicának szerető otthont találjak, mert sajnos többször ki tudnak szökni az utcára. Nem tudom őket elzárni, ráadásul nagyon sok macska van a környéken. Ennyi állatról már sajnos nem tudok hosszú távon gondoskodni. Nem tudom minden más ember által elhanyagolt állatot megmenteni. Egyszerűen anyagilag már nem kivitelezhető. Sajnos nincsen számukra biztonságos, elzárható helyem, ezért nem érzem őket teljes biztonságban. Szeretném, ha egy olyan helyre kerülnének, ahol nyugodt és biztonságos környezet veszi őket körül.
Félreértés ne essék: nagyon jó soruk van. Sok finom ételt kapnak, és amennyit csak tudok, foglalkozom velük. Ezért keresi ez a négy kiscica a végleges, szerető, gondoskodó, boldog otthonát.
Bármennyire is szeretném őket megtartani, sajnos minden állatot nem tudok befogadni és ellátni. Ennek ellenére természetesen továbbra is segítek más cicákon és más állatokon is, amikor csak lehetőségem van rá. Tényleg mindent megteszek a lehetőségeimhez mérten."
Jelentkezni kommentben vagy privát üzenetben lehet!
