26/07/2026
A budapesti Csikágó történetét a múltszázad első felének közösségi tereinek rövid bemutatásával, jellemzőivel folytatjuk.
A Csikágó negyed kávéházi és mulatóvilága 1895-1945 közötti időszakban főleg a kisemberek, iparosok, kereskedők, vasutasok, színészek és zenészek lakónegyede volt, amelynek sajátos, pezsgő helyi vendéglátó- és szórakoztató kultúrája alakult ki. A környék lakossága már az 1910-es évekre meghaladta az 50–60 ezer főt, ezért szinte minden utcában működött kávéház, söröző, borozó, vendéglő, kerthelyiség, kisebb mulató és cigányzenés étterem. A Csikágó kávéházai kevésbé voltak az irodalmi élet központja, de sok helyen volt biliárd- és sakkasztal, újságolvasó terem, szólt a cigányzene és vasárnap táncest volt.
A legismertebb vendéglők és kávéházak között volt Garay Kávéház, mely a tér környékének legnépszerűbb kávéháza volt. Közönsége piacozók, kereskedők, ügyvédek, vasutasok voltak. Gyakran tartottak sakkversenyeket, dalesteket és politikai gyűléseket. Nefelejcs Kávéház a Nefelejcs utcában működött, ami környék művészei, festői és kisvállalkozói találkozóhelye volt. A Thököly út Budapest egyik legforgalmasabb sugárútja volt. Itt működtek az elegánsabb kávéházak, sörözők, késő esti zenés éttermek, ahova sok vendég érkezett a Keleti pályaudvarról. A Damjanich utca volt a negyed főutcája, afféle helyi korzóként működött és a századfordulótól sorra nyíltak vendéglők, kávéházak, cukrászdák és borozók.
A Csikágóban kevés nagy revümulató működött, inkább kisebb orfeumok, tánctermek, zenés kerthelyiségek, cigányzenés éttermek, kupléestes programok voltak a jellemzőek. A vendégek jelentős része a közeli Városligetben, a Népszínházban, a Royal Orfeumban vagy a Király Színházban mulatott, majd hazafelé a Csikágó vendéglőiben folytatta az estéit. Az 1910-1930-as években szinte minden nagyobb vendéglőben játszott cigányzenekar, amelyben a prímásnak, a cimbalmosnak és a klarinétosnak volt nagy szerepe. A Garay tér és a Damjanich utca különösen híres volt esti zenés vendéglőiről. A közeli Népszínház, Király Színház és Városi Színház művészei gyakran jártak át vacsorázni vagy kártyázni a környék vendéglőibe.
A két világháború között a Csikágó már önálló kisvárosként működött. Jellemző volt rá az élénk piaci élet és számtalan kisvendéglő, olcsó kifőzde, zenés borozó, munkáskávéház és sportegyesületi törzshely működött. A környék társadalma ekkor már rendkívül sokszínű volt: zsidó kereskedők, keresztény középosztálybeliek, vidékről felköltözött munkások, vasutasok és művészek éltek egymás mellett.
A már említett helyek mellett népszerű volt többek között az Andrássy Kávéház, a Garay Étterem, a Garay Söröző, a Liget Kávéház, az Aréna Kávéház, a Keleti Vendéglő, az István úti Kávéház, a Hernád Kávéház, a Rottenbiller Vendéglő, a Csikágó Vendéglő, a Pannónia Vendéglő, a Korona Vendéglő, a Hungária Sörház, a Kispipa Borozó, a Fiume Kávéház és a Vasutas Étterem.
A Csikágó ugyan nem vetekedett a Belváros legendás irodalmi kávéházaival, de a 20. század első felében sajátos, pezsgő helyi vendéglátó kultúra alakult ki. A Garay tér, a Damjanich utca, a Nefelejcs utca és a Thököly út mentén működő kávéházak és vendéglők a környék társasági életének központjai voltak. A negyedhez számos jelentős művész és közéleti személyiség kötődött, és a Keleti pályaudvar közelsége miatt Budapest egyik legélénkebb, legváltozatosabb városrésze volt.
fotók: https://tinyurl.com/47p52wzs, https://tinyurl.com/ym2ctcwb
