17/12/2025
Generációk karácsonya
Én, mint baby boomer, nem hoztam magammal otthonról ünnepi mintát. Nem tanultam meg,
hogyan tegyem feledhetetlenné a karácsonyt, hogyan lehet „a szeretet Nagybetűs Ünnepe”.
Gyerekkoromban nem volt ajándékhalom a fa alatt, sőt, maga a fa sem volt mindig. A
bátyáimmal mégis izgatottan vártuk, ha a néhány fenyőág alá kerülhetett egy-két alma és
kézzel készített szaloncukor.
A meghittség, a tárgyi ajándék - mindez messze volt a szüleim valóságától. Ők az 50-es
évek félelmeiben éltek, túlélni tanultak, nem ünnepelni.
Amikor végül én is családot alapítottam, ösztönösen próbáltam kompenzálni azt az érzelmi
hiányt, amit gyerekként megéltem. Ajándékokkal, meghittséggel, finom falatokkal, közös
élményekkel igyekeztem feltölteni valamit, ami belőlem hiányzott.
Volt miből adni, és örömmel csomagoltam a Barbie babát, a walkmant… még a nagyi
ajándékait is segítettem megvásárolni. És ez jó érzés volt nekem is, a gyerekeimnek is. Az
izgalommal teli várakozások máig szeretett emlékké váltak nálunk.
Mit szeretnék továbbadni - túl az ajándékokon?
Ahogy telnek az évek, egyre fontosabb számomra, hogy az ünnep meghittsége ne csak a
csomagolópapírban rejtőzzön el. Sokkal többet jelentenek a közösen készített ételek illatai,
az együtt elköltött ebéd, a beszélgetések, a három generáció jelenléte. Hiszem, hogy a
karácsony nem a tárgyaktól válik ünneppé, hanem attól, hogy egymás felé fordulunk.
Persze nem minden ilyen egyszerű. A karácsony szervezése sokszor feszültségekkel jár: ki,
mikor, hova, merre? Egy mozaikcsaládot összehozni nem kis feladat, főleg, ha az ember már
szeretné átadni a stafétát a következő generációnak. És közben ott a kérdés: milyen
lelkiállapotban érkezünk meg az ünnepi asztalhoz?
Az igazi ünnep bennünk kezdődik
Szerintem nem azon múlik, ki mit süt, vagy ki mit hoz. Hanem azon, hogy képesek vagyunk-
e:
megbocsátani,
átlépni a régi sérelmeken,
örülni annak, ami VAN,
és lelkesen figyelni a következő generáció örömét.
Én így készülök a szeretet ünnepére.