23/03/2026
💓 SzomatoVarázs történet!
Egyeni SzomatoDráma konzultációra jelentkezik egy fiatal hölgy, aki azért keresett meg, mert úgy érezte, hogy teljesen széthullott az élete. Nem rég zárult le egy hosszú kapcsolata, amelyben hosszú ideje nem volt boldog, de most mégis nagyon szenvedett, úgy érezte, hogy képtelen továbblépni az életében.
A beszélgetésből lassan kirajzolódik egy nagyon magányos gyermekkor. Testvérei nincsenek, édesanyja korán meghalt. Tíz éves korában már ő vezette a háztartást, ahogy mondta „egyik napról a másikra felnőttnek kellett lennem, amíg a többi kislány játszott a játszótéren, addig én otthon végeztem az anyám korábbi feladatait.”
Senki nem törődött a gyászával, az apja a munkába és az alkoholba menekült.
A magány „nem számítok, nem vagyok fontos” érzése kamaszkorában csúcsosodott ki, elmondása szerint annyira szeretet éhes volt, hogy szinte bárkivel lefeküdt, aki egy kis érdeklődést is tanúsított iránta.
Mikor 17 éves korában terhes lett eljátszott a gondolattal, hogy megöli magát, hisz úgysem hiányozna senkinek. Az abortuszra is egyedül ment el.
A középiskola után Budapesten kezdett dolgozni, mellette főiskolára járt. Önmagába zárkózott, sokáig nem nyílt meg senkinek, új barátai nemigen lettek, néhány felszínes kapcsolata akadt, de senkit sem engedett közel magához.
Mikor Bálinttal találkozott úgy érezte, hogy végre valaki igazán megérti és szereti őt. Az egész világát a fiú köré építette. A rózsaszín köd elég korán szétfoszlani látszott, de a lány nem akart tudomást venni róla, rögeszmésen ragaszkodott a boldogság illúziójához. Míg egy napos délután bizonyítékot nem talált a férfi hűtlenségére. Másodjára játszott el az öngyilkosság gondolatával.
Mikor a SzomatoDráma játékban találkozott azzal a kicsi lánnyal, az egykori magányos kislány részével, rá sem mert nézni. „ Olyan, mintha egy sötét, szűk szobában lenne bezárva, ahonnan nincs kijárat”
Kérdésemre, hogy vajon mire lenne szüksége ennek a kislánynak, azt suttogta, hogy biztonságra és szeretetre.
Hosszú percekig rázta a zokogás, amint megértette, hogy ezt ő tudja megadni egykori önmagának. Majd a párnát jelképező kislányt az ölébe vette, magához szorította, ringatta, egészen addig, amíg azt nem érezte, hogy teljesen megnyugodott és biztonsagban érzi magát. Rájött, hogy már többé sosem lesz egyedül, hisz önmagának mindig ott van.
❗Bár az elveszett gyerekkort nem lehet pótolni, a múltat meg nem történté tenni, de mégis van lehetőségünk a gyógyulásra. Ha kapcsolódni tudunk a sérült részeinkhez, ha elismerjük a fájdalmunkat és elég jó szülői tudunk lenni önmagunknak varázslatos átalakulásban lehet részünk. A játékban a hölgy rádöbbent arra, hogy az eddigi életét, kapcsolatait a gyerekkori mintái alakították.
❗Azt, hogy mit kezdünk a felismerésekkel rajtunk múlik. Dönthetünk úgy, hogy nem engedjük többé, hogy a jövőnket beárnyékolja a múlt, élhetünk jobb életet, mint a szüleink, lehetünk sikeresek, gazdagok, boldogok akkor is, ha ők nem így éltek. És attól még a családhoz tartozunk.
A jó hír az, hogy mindig van választásunk! 🥰 Például Márc. 28-án egy SzomatoDráma játékban.
Öleléssel Iza 💖
https://szomatovarazs.hu/termek/felnott-szomatodrama-delutan/
https://szomatovarazs.hu/termek/felnott-szomatodrama-nap/
