01/02/2026
Sebi nem csak kiváló borszakértő, de írásai valódi olvasmányélményt adnak. Még a nem borkedvelők számára is.
Az pedig, hogy a top 10 (sőt, a top 7) borból négy egri, az a borvidék számára igazi elismerés. Plusz vagy Bikavér, vagy kékfrankos! Szóval büszkék lehetünk és persze gratulálunk a borászoknak, és csak javasolni tudjuk mindenkinek, gyertek és kostoljátok meg ezeket (is)!
Szóval ez a tíz kedvenc borom 2025-ből. 🏆
10. Vida Borbirtok Bonsai Öregtőkés Kadarka, Szekszárd, 2024
Alighanem ez a bor minden éves boros toplistámon fent lesz, amíg élek. Bizsergető gondolat, hogy bár százéves tőkékről származik, biztosan túl fog élni engem. (Mondhatnám azt is pátoszosan, hogy ez a bor mintha zárójelbe tetetné fogyasztója gondolatait – tehát magát a fogyasztóját.) Ősöreg szőlő borához méltón gazdag, sok mindene van. Fűszerei (szegfűszeg, bors, kakukkfű, sőt umami!), gyümölcsei (meggy, szilva, érett kökény), mélységei, meg jóféle fanyarjai. Egyszer volt szerencsém látni az ültetvényt szüret előtt, ezeket a bakművelésű, szélesen elterülő, vaskos előlényeket, tényleg olyanok, mint ha összetöpörödött, öreg fák lennének, súlyos göcsörtökkel és apró fürtökkel. Csak álltam ott a sor végén és bámultam rájuk hosszan, megnémulva. Az 1920-as években telepítették őket (pont mint a nagyapámat), mennyi mindent megéltek!, és mégis még mindig, minden évben, mert nincs más dolguk, csak hozzák a gyümölcseiket. Ahogy ezeket az öreg tőkéket nézed (hallgatod), pillanatra minden másod elhalkul, jelentéktelenebb lesz. A halálra gondolva minden nevetséges, mondja Thomas Bernhard. Egy pohár Bonsai-jal a kezedben is. 9.2
9. Gere Attila Pincészete Solus, Villány, 2022
A dekantálást általában felesleges majomkodásnak tartom, ami csak arra jó, hogy elijessze a műkedvelő fogyasztókat az elmélyültebb borozástól, de nyilván vannak kivételek: néhány bor tényleg jobb lesz egy kis szellőztetés után. A Gere Pincészet csúcsmerlot-ja konok fás érzetekkel indít, uralkodók benne a puncsos, cédrusfás aromák, de ha vagy akkora bormajom, hogy dektantáld (vagy csak félreteszed félórára egy öblösebb pohárban), jól jársz – csodálatosan megnyílik, hirtelen a semmiből előtörnek az érett meggyes, feketecseresznyés, aszalt szilvás, licorice-es jegyek. Kóstolva is tele érett gyümölcsökkel, puha tanninokkal, egymás után feltáruló, gazdagon díszített részletekkel. Hömpölygő, vastag, csiszolt, érett aromákban tobzódó bor a híres Kopár-dűlőről. Nagyvonalú, magabiztos válasz egy olyan korban, melynek a kirakatba tett mértékletesség, visszafogottság és megfelelőség a jelszavai. A Solus semennyire sem mértékletes, de úgy, hogy közben egy percig nem túlzó. 9.2
8. Figula Pincészet Köves, Balatonfüred-Csopak, 2022
Ami vörösborban a Nagy-Eged-hegy, az fehérben nekem a Köves. Szikár, feszes stílus, vékony termőrétegű („kopár”, „kopasz”, „köves”) területek, jellegzetes ásványosság, egyedi karakter, koncentráció. Figula Mihály ezt a feszességet finom borászkodással ellensúlyozza, a 20% furmintból és 80% olaszrizlingből álló házasítás nagyobbik részét héjon tartja, amitől a Köves olyan plusz aromákat kap, amik nagyon jól állnak neki. Ananász, mangó, nagyon érett citrusok, gyógynövények, méz… egészen egzotikus ízű és színű mázat kapott a csopaki kőoroszlán – ha nem lógna a nyakában egy vastag árcédula, hetente megcsodálnám, így csak ünnepnapi jutifalik vagyunk egymásnak. 9.2
7. Bukolyi Marcell Organic Wines - Eger Nagy-Eged Grand Superior Reserve, Eger, 2021
A Nagy-Eged déli lábánál organikusan gazdálkodó Bukolyi Marcell minden bora számít. Mostani kedvencem az összes, meg ez a grand superior kékfrankos. Gazdag meggyes gyümölcsösség uralja végig az illatot és a kortyot is, meghintve a Nagy-Egedi kékfrankosokra jellemző „hűvös fűszerességgel”, (talán) levendulás jegyekkel. Az arany középutat tartó, arányos, harmonikus tétel – nagy formátumú, komolyan vehető, de nem túl komolykodó, komplex, bársonyos, aromaintenzív kékfrankos. Alig van olyan étel, amihez ne lehetne párosítani, de a legjobb önmagában szöppögni egy füles fotelben, miközben azt mormogjuk magunk elé: A lélek nyugalma a legfőbb jó. 9.2
6. Sebestyén Pince Szekszárd Iván, Szekszárd, 2022
Egészen elbűvölő az a bikavér-stílus, amit a Sebestyén testvérek az évek során tudatosan és precízen kialakítottak. Jellemzői: könnyedség, frissesség, rétegzettség, finom textúrák, csiszoltság, integritás, élénk gyümölcsök… A stílusjegyeket a legkifejezőbben minden évben az Ivánban érzem, ebben a birtokközpontból származó bikavérben, ahol régi telepítésű kadarkák is laknak. Talán nem tévedek, ha azt gondolom, hogy ők (a kadarkák) fontos mellékszereplők – mindig van legalább tíz százaléknyi a házasításban, melybe légies karaktert, friss gyümölcsöket és fűszereket hoznak. A főszereplő természetesen a kékfrankos, a cuvée több mint felét ez a fajta adja. A 2022-es Iván még nincs a piacon, de már volt szerencsém mintaként kóstolni borversenyeken – szerintem ő a legsnájdigabb Iván valaha. Illata telis-tele erdei gyümölcsökkel, csipkebogyóval és egy kis ibolyássággal. Szájba a szokásos ivános lendülettel érkezik, vibráló, élénk, aromaintenzív, cserzőanyagai pedig nagyon finom szövetűek. Elegáns, jól öltöztetett tétel – mint mindig. 9.2
5. GAL TIBOR & FUZIO S. D. Gloria, Eger, 2022
Gál T**i borait kóstolva egyre gyakrabban érzem azt, hogy tökéletesen vannak elkészítve. Nemcsak hogy hibátlanul, de szuper arányérzékkel, precíz műgonddal. A 22-es Soli Deo Gloria Bikavér alapanyaga tökéletesen érett, itt-ott felsejlenek némi aszalványok is az illatban, de még pont nem túlérett, a hordó leheletfinoman fűszerez, de alig van jelen, a savérzet élénk, repíti az egész bort meg a kóstolóját, de nem túl sok. Valahogy minden komponens a legjavát adja és együttállásukból harmonikus és kellemesen hosszú kompozíció születik. Kékfrankos, kadarka, franc, sauvignon, merlot és pinot házasítása Eger három nagyszerű dűlőjéből. Az összképet színezi még egy kis hűvös, titokzatosan szép tónus, ami a T**i-boroknak egyre inkább sajátja. Szóval nem elég, hogy műalkotás-szerű borokat készítesz, még saját stílusjegyed is van – ez ám a menőség, T**i, irigyellek. 9.3
4. Barcza Pincészet Nagy-Somló Kékfrankos, Somló, 2023
Igen, kékfrankos Somlóról. Amiből 230 palack készült, Chuck Norris valószínűleg az összeset kérné a poharába. De tényleg egy nagyobb buliban, esküvőn elfogyna a teljes készlet. Korábbi évjárata az ún. szaksajtótól kapott hideget-meleget, de nem érdekelt, a 23-asból vettem három palackot, azaz a készlet több, mint egy százalékát. És mennyire nem bántam meg! Egyszerre komplex, kedves és könnyed, már-már bohókás bor – nagyon szeretem az ilyen stílust. Intenzív illatában eper, erdei gyümölcsök, ibolya és kis süteményesség. A savérzet közepes, tannin nuku, a textúra meg olyan bársonyos, hogy gondolkodsz azon, magadra öntsd és betakarózz vele. Bújós, puha, eperkrémes ízű, izgi bor. Amikor a natúr térfélen egy-egy tétel a jó oldalára esik és jó időben el is kapod, tud ilyen vadóc módra gyümölcsös és izgalmas karaktert mutatni. Imádnivalók ezek a pillanatok, amikor félredobod a sztereotípiákat, a régi cikkeket (tehát az agyadat és mások agyát is), és csak boldogan lefetyelsz. Hosszan, elnyújtva, sokáig kell benne lenni, mert sejtheted, hogy nem fog megismétlődni ugyanígy. 9.3
3. Kovacs Ni**od Winery Grand Bleu, Eger, 2018
A Nagy-Eged-hegy csúcs-csúcskékfrankosa. Intenzív illatában feketecseresznye, áfonya, licorice, levendula, fenyő – kifejezetten hűvösek, komoran elegánsak a pöffök, amiktől norvég családregény szereplőjének érzi magát a szagoló. Ha a szagolóból kóstoló is lesz (szinte mindig megtörténik), teljesen integrálódott, besimult, szinte lebegő tanninokat fog érezni, hosszan érezhető, bizsergető savakat, sok finom meggyes aromát, fűszereket és földes jegyeket. Ahogy iszogatod, mintha bejárnád az egész hegyet és a körülötted zsibongó természet mindig más alakjában csapná meg az érzékeidet. Grand Bleu, a Nagy-Eged Sötétkék Ura minden évben helyet parancsol magának a top 10-emben és én örömmel engedelmeskedem. 9.3
2. St. Andrea Szőlőbirtok Nagy-Eged, Eger, 2021
Azt állítani, hogy a St. Andrea a kedvenc magyar borászatom, talán snassz lenne, inkább azt mondanám, hogy addig-addig kóstolgattam a boraikat, hogy rájöttem: rémes lenne a világ (de az ország meg pláne) St. Andrea-borok nélkül. És fordítva is igaz: semmi sem lehet a legrémesebb, mert vannak (otthon, a borhűtőben, a polcon) „szentandik”. Jöhet bármilyen apokaliptikus helyzet, talán még mindig hazamehetek és kinyithatok egy Agapét, nem?! (És tényleg, emlékszem, amikor kitört a Covid, az egyik első értelmes reakcióm az volt, hogy összeszámoltam a raktáramban a St. Andrea-borokat.)
A borászat egy ideje már kizárólag a házasításokra fókuszál, fajtaborokat nem készít, de a magamfajta elvakultak nyilván emlékeznek még, sőt cihában tartanak egy-két régebbi palack Csakegyszóval Pinot-t vagy Tündökölj Kadarkát. De persze érthető, hogy ha az ország egyik legjobb termőhelyén ülsz, illetve munkálkodsz, akkor a legfőbb célod nem lehet más, mint a helyet, „a terroirt” a legalaposabban feltárni, megismerni, megérteni, majd minél részletgazdagabban a borai által megmutatni – és erre a házasítások a legalkalmasabbak. És talán a házasítások közül is a Nagy-Eged nevű, a Nagy-Eged-hegy dűlőnél kicsivel nagyobb területet átölelő koncepció, egy kékfrankosra és merlot-ra, franc-ra, syrah-ra épülő csúcs bikavér.
Az új 2021-esnek már az illata is hamisítatlanul st. andreás: az érett feketebogyós gyümölcsök mellett szinte mindig megjelenik egy virágos, ibolyás karakter, ennél a bornál pedig felvillan még egy kis grafitos, fekete olivás, sötét-sós tónus is. Szájban a szokásos szentandis harmónia lengedez, a rengeteg piros és fekete gyümölcsöt a jó savak és a puha, csiszolt tanninok függőágya tartja meg és ringatja őket végtelen hosszan, amíg maga a fogyasztó is álomba nem szenderül. Tökéletesre polírozott, arányos, komplex, szerethetően nagy, karakteres és hosszú – olyan jelzők, amik így együtt csak az extraklasszis boroknál vannak jelen. 9.5
1. Centurio Szőlőbirtok Liberty, Mátra, 2024
Közép-Európában foglalkoztatott fajtákat (kékfrankos, feketeleányka, ilyesmik) cabernet franc-nal házasítani tapasztalatom szerint óriási ötlet. A helyi cool arcok és a nálunk magát szuperül érző nyugati cserediák barátságából már sok szép közös alkotás született – nekem a legújabb felfedezés a Centurio Liberty, ami 49% kékfrankos, 49% cabernet franc, 1% pannon frankos, 1% laska. 2019-ben készült először, bevallom, én eddig nem kóstoltam, és ez (vagyis én) így is maradtam volna, ha Ludányi Balázs nem nyomja a kezembe egy rendezvényen. (Ne vegyetek bort! Legyetek díjazottak a VinCE Gálán és megkapjátok ingyen!)
De hát hogy lehet, hogy én ezt eddig nem ismertem? Már az illata is mennyire intenzív és egyedi! Sok-sok meggy, feketeribizli, aszalt szilva, mellettük édesgyökér, bőr, bors, sőt egy kis dohányos karakter, ami elég meglepő egy alig egyéves borban. De kóstolva mutatja meg még jobban unikális szépségeit. Ez a bor az első pillanattól az utolsóig erőteljesen jelen van, csodálatosan aromaintenzív, élénkek a savak, a tanninok pedig nem is csiszoltak, hanem szinte csúsznak, úgy gördítik tovább és tovább ezeket a nagyon finom fekete cseresznyés, meggyes, ribizlis aromákat, hogy közben finom selyempapírba csomagolják őket. Miután lenyelted, még percekig visszhangzik benned a gyümölcsdáridó és a bor gyönyörűen simogató karaktere. Nagy bor, melynek szerkezeténél csak a kedvessége és szépsége nagyobb.
A VinCE után még otthon este kinyitottam és csak lestem, hogy mennyire jó. Lejegyzeteltem szorgosan, adtam neki magamban 9.5 pontot, aztán hetekkel később, ennek a listának a rendezgetésekor láttam, hogy akkor hát ez lett a legszeretettebb borom 2025-ben. Az ilyesmit azért le kell ellenőrizni, gondoltam, veszek még – ami nem is volt olyan könnyű, „limitált” a tétel, pár ezer készült, több telefon után végül egy gazdagréti borboltban találtam még két palackot. És most újra kinyitottam és újra tetszik, sőt talán egy kicsit még jobban, ez a bor egyszerűen elcsábít engem.
De bajban vagyok. Voltam olyan meggondolatlan, hogy kidugóztam, nem coravineztem. És egy ötvenedik születésnapra kell indulnom mindjárt (ahh, pár hónap és rám is lesújt ugyanez a hóhér). Ráadásul egy olyan helyre, ahol tudom, hogy csak förtelem borok vannak, pult alatt kétlityós műanyagból öntött „folyóborok”, meg polc tetejére tett túlárazott kétes külföldi motyók. Na, akkor mondom, mi lesz. Kölcsönveszem egy kedves közeli ismerősöm laposait, amikben nyáron mindenféle fesztiválokra szokta becsempészni a gint. Kettő van neki, a kettőben elfér fél liter Liberty. A helyen kérek a kannás borzalomból egy pohárral, aztán mint akinek hirtelen kell, elcsattogok a mosdóba. Nemcsak hogy kiöntöm, de megátalkodott, aljas, söpredék borsznob módjára alaposan el is öblítem a poharamat. Visszamegyek az asztalunkhoz és amikor a tortát hozzák a tűzijátékkal és mindenki ordítja a happy birthdayt, az egyik laposból magától értetődő mozdulattal teletöltöm a poharamat. A számba veszek egy nagy kortyot, becsukom a szemem és hátrahajtom a fejem. Közben ezt gondolom: „Legyetek ötven. Legyetek bátorak. Legyetek libertyk. Legyetek, amik csak akartok, az élet akkor is szép.” 9.5
