27/08/2026
205 ezer tonna megmenthető élelmiszer megy a kukába!
Több hete forog a fejemben ez a poszt, és az ami mostanában történt. Az időjárás, a szárazság, a vízhiány. Nem lehetett locsolni. Bakker. Ez a mai ember számára elképzelhetetlen, de most elsősorban azoknak (mint én is), akik kertet üzemeltetnek volt íjesztő. Nem azok számára, akik a szárazságtűrő pampát háromnegyedes slaggal locsolják a ház előtt úgy, hogy a fele az úttestre megy. Azt hitték, hogy a csapból mindig folyik majd a víz. Nos nem így van. Nem így lett. Tavaly év közben többször is mondtam, hogy jövőre a jó Istenbe is gyűjteni fogjuk a vizet, ha ez így megy tovább. És tessék. Nem vagyok jós, nem is utólag vagyok okos. Egyszerűen láttuk. Idén is 2 komoly eső volt felénk és ennyi. A kútból 1,5 méter hiányzik. Ennek ellenére a saját takarékos csepegtető rendszeremnek hála dolgozott a kert és volt termés. Most azt várom, hogy jönnek a stabil 25 °C-ok, akkor nekilátok őszre vetni és egy másik még takarékosabb öntözőrendszert alakítok ki, ami azokhoz a zöldségekhez lesz kialakítva, amik majd teremnek. Szó, ami szó ami még idén biztosan megterem, annak adunk egy esélyt.
A másik, amire sokat gondolok, hogy kicsit Covid érzésünk volt. Amikor be voltunk zárva és mindenki elkezdett kovászolni, meg kertészkedni, mert mi lesz, ha nem lesz étel. Most mondjam azt, hogy ezt nyomom 2012 óta, hogy mindenki erősen gondolkodjon el azon, hogy otthon termelni kezd. Ez a vízhiány most egy intő jel. Arra figyelmeztessen bennünket, hogy az életmódunk milyen is valójában. Mondhatjuk azt, hogy nem pazarló? Nem hiszem. 2016-ban láttam egy filmet az élelmiszer szeméthegyről. Arról szólt mennyi élelmiszer nem jut el a háztartásokba, mert lejárat után kidobják (mert olyan hülye a hatóságunk), vagy megsemmisítik, legjobb esetben ebtelepeken köt ki, vagy negyed áron megveheted. De a tény az, hogy egy olyan fogyasztói igényt kell kiszolgálni, ami nem valós. Tényleg az kell, hogy ha bemész a boltba, akkor hegyekben álljon a kaja. Ez ad nekünk biztonságot? Van arról fogalmunk, hogy ezeknek a zöldségeknek, húsoknak egyébként mi a beltartalma? Vagy csak egy annak látszó tárgyat fogyasztunk el? Milyen tempóban kell az emberek igényeit kiszolgálni arról fogalmunk sincs. Csak vesszük, csak vesszük, gondolkodás nélkül. És ez az igény bizony energiát, és vizet követel. Mindent egymás mellé téve az életmódunk pazarló. A halmozás, a roskadó hűtőkből, szekrényekből éves szinten hány kiló élelmiszert dobunk ki? 20-22 kg/FŐ. Ennek 36%-a tényleg az el nem fogyasztott BONTATLAN élelmiszer. Vagyis egy 4 tagú család évente 86 kg el nem fogyasztott élelmiszert dob ki. Ennek becsült ára 160 ezer Forint. Országos szinten 205 ezer tonna megmenthető élelmiszer/étel kerül kidobásra. Ez kb. 375 milliárd Forint. Emellett kb. 60 kilogramm szemét is termelődik havonta. És nem pazarlunk? Hány százaléka gondolkodik ma úgy a társadalomnak, hogy elkerülje a pazarlást. Vagy inkább ezreléke?
Ezek után mondja nekem valaki őszintén, hogy nem kell a gyerekeinket arra nevelni, hogy ne pazaroljon. Megint egy szezon, amikor az Ovikert Program bizonyít egy újabb fronton. És ez talán a legsúlyosabb.
Én azt várom el az emberektől, hogy tanuljanak ebből a vízhiányból. Ahogy az előző kormány eltűntette a Covid utáni jó gyakorlatokat (kézfertőtlenítő, maszk), remélem az újak égve hagyják azt a kis figyelmeztető lámpát, hogy ennyi van és nem több. Tanuljunk mértéket, és igen erősen javaslom mindenkinek, hogy nézze át a kamráját, hogy most hány lejárat közeli élelmiszere van, és azt, hogy kezdjen le azon agyalni, hogyan tartsa fenn magát a jövőben.
Nem vészmadárkodom, határozottan tanácsolom.
Legyetek jók, ha tudtok.
