29/09/2023
Búcsú
Bizonyára többekhez eljutott már a hír, hogy ma voltam utoljára edzőként Dunaharasztiban. Egy ideje már érlelődött bennem ez a döntés – őszintén sajnálom, hogy így alakult.
Nagyon izgalmas és egyben tanulságos volt ez a bő két év. Köszönöm Török Zolinak, hogy annak idején lehetőséget adott, a gyerekeknek és szüleiknek a bizalmat, Váradi Gyurinak, hogy „kívülállóként” belecsöppenve ebbe az egészbe próbálta, próbálja összetartani a szakosztályt, Kovácsné Mester Áginak, hogy mindig ott volt, amikor szükség volt rá, Parti Pistinek, hogy éveken át heti rendszerességgel a szabadidejéből áldozva járt ki a gyerekekkel játszani, és a sort még naphosszat lehetne folytatni, csak azért nem teszem, mert valakit biztosan kifelejtenék.
Büszke vagyok arra, amit közösen elértünk: hogy Dunaharasztinak lett olyan saját nevelésű utánpótlás játékosa, aki Megye B/C-ből indulva másfél év után, 15 évesen már NB III-at játszott, hogy lett olyan utánpótláskorú játékosunk, aki a saját korosztályában nincs messze attól, hogy válogatott legyen, hogy a nagyobbak közül is vannak néhányan, akik már megállják a helyüket a felnőtt bajnokságban, és hogy volt 5-6 gyerek, akiket már el lehetett indítani nem csak kisebb gyerekversenyeken, hanem az országos ranglistaversenyeken is.
Nem utolsó sorban arra is büszke vagyok, hogy a bő egy éve végződött felnőtt NB II-es bajnokságban, csapatunkkal – aminek én is tagja lehettem – Dunaharaszti eddigi legnagyobb sikerét elérve bronzérmesek lettünk. Egy olyan csapattal, ami emberileg is egy jó közösség volt.
Jelenleg Dunaharasztinak NB II-től Megye C-ig minden osztályban indul csapata, NB III-ban két, Megye A-ban és Megye B-ben 1-1 saját nevelésű fiatallal, akik közül az utóbbi egy 11 éves kislány (és van még két hasonló korú kislány, akik a nem túl távoli jövőben akár szintén bemutatkozhatnak a felnőttek között és a saját korosztályukban is szép sikereket érhetnek el)! Szerintem ez egy ilyen kis, nehéz körülmények között létező szakosztálytól hatalmas teljesítmény.
Én is maradok még valamilyen szinten, hiszen ide vagyok igazolva, és ha szükség van rá és meg tudom oldani, segítek, bármelyik csapat is hív (mint ahogyan ez már ebben az évben is megtörtént két alkalommal).
Kívánok minden csapatnak és benne minden játékosnak még sok szép évet ebben a sportágban!
Szép Gábor
