27/09/2026
Köszönöm Nagy Ervinnek, hogy ellátogatott hozzánk, és időt szánt a gyerekeinkre. 💚
Amit ő itt megírt, az nálunk a hétköznap. Nem csodamódszerekben hiszünk, hanem türelemben, szakértelemben, és abban, hogy minden gyerekhez meg lehet találni a hozzá vezető utat. Ahogy mi szoktuk mondani: nagy dolgokat nem tehetünk – csak kis dolgokat, nagy szeretettel. 💕
Köszönöm a társaimnak, akik nap mint nap ezekért az apró, mégis hatalmas lépésekért dolgoznak! 🥰
Ők itt Nova és Moss, akikkel a Duna Kid Centerben találkoztam. Egy olyan iskolában, ahol sok gyerek számára már az is komoly kihívás, hogy egyáltalán részt tudjon venni egy közös órán, és akiknek a hagyományos iskolarendszer nem tudja megadni azt a környezetet, amelyben biztonságban tudnak tanulni és fejlődni.
Itt találkoztam Imivel is, aki cochleáris implantátummal él, és a hallási nehézségek mellett az autizmussal is meg kell küzdenie, Zétény pedig az ADHD-hoz és autizmushoz kapcsolódó PDA-ja miatt kezdetben mindössze néhány percet tudott az iskolában tölteni. Lilla számára az is elviselhetetlen volt, ha egy idegen ember túl közel ment hozzá, megszólította vagy csak ránézett. Pankát pedig korábban „rossz” vagy „kezelhetetlen” gyereknek címkézték, mert hiperaktivitása miatt nem tudott megfelelni a hagyományos iskolai környezetnek.
Valakinek az jelenti a hatalmas előrelépést, hogy egy segédeszközön keresztül már megszólal, barátkozik és kifejezi magát, valaki másnak az, hogy elviseli egy másik ember közelségét. Egyikük egy játékdínó segítségével már be tud kapcsolódni a közös feladatokba, valaki más pedig a négylábúak mellett jobban biztonságban érzi magát.
Ezek nem apró változások. Ezek azok a lépések, amelyek meghatározhatják, hogy egy gyerek később mennyire tud önálló életet élni. Ehhez pedig olyan intézményekre és olyan szakemberekre van szükség, akik megtalálják azt a módszert és környezetet, amelyben ők is képesek fejlődni. Köszönöm azoknak, akik itt helyben ezért dolgoznak nap mint nap.
