13/01/2026
A MAGÁRA HAGYOTT VIDÉK
A vidéki emberekkel éveken át elhitették, hogy a politika a városok helyett végre a falvakat választja.
Hogy a vidék lesz a fejlesztések nyertese.
A valóság ezzel szemben egészen más irányba ment el.
Miközben a kommunikáció folyamatosan a „vidék felemeléséről” szólt, a források döntő része városokba, nagyberuházásokba és presztízsprojektekbe áramlott. A kistelepülések mindennapi működéséhez szükséges alapok – közlekedés, szakorvosi ellátás, oktatás, helyi szolgáltatások – közben lassan leépültek.
A falvak nem zárkóztak fel a városokhoz, hanem a különbség nőtt tovább.
Egyre kevesebb a buszjárat, egyre nehezebb orvoshoz jutni, egyre több az összevont vagy megszűnt iskola. A szolgáltatások eltűnnek, miközben a megélhetési költségek egyre csak nőnek.
Ez a helyzet különösen súlyosan érinti
– az idős, egyedül élő falusiakat, akiknek ma gyakran hosszú utat kell megtenniük az szakorvosi ellátásért,
– az felsőfokú végzettséggel nem rendelkező dolgozókat, akik dolgoznak, mégis tartósan az országos átlag alatt élnek,
– és azokat a családokat, akik intézményi segítség nélkül viselik a gyermek- és idősellátás terheit.
A magára hagyott vidék nem politikai jelszó.
Hanem mindennapi tapasztalat azoknak, akik ott élnek.
