08/06/2026
A hétvége utáni első reggel… talán most a legfurcsább. Hosszú hetek, hónapok munkája és egyetlen hétvége.
Az élmény, amit kaptunk, meghatározó...Egyfelől Róza és Fábián újabb bemutatkozása, másfelől a „pedagógus létünk” megélése és éltetése.
Nekem nincs erről hivatalos dokumentumom...ennek ellenére megtapasztalhattam az elmúlt években már jónéhány alkalommal, most mégis egy kicsit más formában, hogy:
• Mit jelent a gyerekek melletti valódi elköteleződés…
• Mit jelent egy olyan pedagógusi közösséghez tartozni, ahol a legnagyobb elismeréssel és tisztelettel beszélünk egymás munkájáról…
• Mit jelent olyan zsűri előtt állni, akik olyan értékes gondolatokat közvetítenek, amelynek minden pillanatát magába szívja az ember, akik tudnak és mernek könnyeikkel küszködve beszélni a saját aggodalmaikról, belső vívódásaikról, arról, hogyan próbálják (vagy éppen nem tudják) egyensúlyba hozni ezt az életformát a magánélettel, amivel, valljuk be, oly sokunknak meg kell küzdenie…
• Mit jelent olyan gyerekeket, ifjakat és fiatal felnőtteket tanítani, a mindennapjaikban olyan mélyen jelen lenni, hogy anyák napján akár egynek is eszébe jutsz közülük, és virággal köszönt…
• Mit jelent olyan Mesterek jelenléte, barátsága, akikre mindig, minden körülmények között számíthatsz, ha a gyereked felkészüléséről van szó
