04/06/2026
Jantyik Zsolt: Az Ítélet
Amit elvettetek tőlünk, - azt vigyétek!
De, az nem a tiétek.
S, amit nem adtatok oda, azt is vigyétek!
De az sem a tiétek!
Mint bolond gombafelhő szédül rá a tájra
az örök betegségünk réges- régi átka,
hogy mindig csak szerezni, mindig többről-többre,
s, azt hinni, hogy mindez így marad örökre!
Úgyhogy:
Amit elvettetek tőlünk, - azt vigyétek!
De, az nem a tiétek.
S, amit nem adtatok vissza, - legyen az szó, gondolat,
Hegy, völgy, folyó, vagy patak,
Nagy városok, kicsiny falvak Istenből épített gyöngyei,
- azt is vigyétek, de az sem a tiétek!
Örök Élettel súlyt majd titeket az Isten,
Hogyha már minden elmúlt és már semmi sincsen,
Ott lesz az, ami belőletek maradt:
A Hazugság, a Rettegés, az Irigység és a Harag,
(Hogy tán mégiscsak lesz egyszer köztünk egy eleven,
Aki eljön értetek, hogy tőletek mindent elvegyen!)
Tudjátok, olyan az ember, hogy választhat,
Ki többször, ki egyszer.
Nektek most nincsenek jó híreim,
Tudom, hogy nem vagytok és sajnálom,
hogy nem lesztek híveim.
De ti nem vagytok képesek nem elvenni,
azt, ami nem a tiétek.
Ez a ti bűnötök.
Káin fattyai lettetek, ezért kell bűnhődnötök!
Ember!
Végig fel van írva az Égre! Hogy amit elvesztek ma tőlünk,
azt vigyétek!
De soha, sehol, semmikor - semmi sem lesz a tiétek!
