Ózdi Arvisura egyesület.

29/09/2026

A fény, mi égett, csendben elpihent,
A földi út most véget ért odalent.
De nem tűnik el az, mi értéket adott,
A lélek őrzi a megszentelt nyomot.
​Apád örökségét óvtad, mint a kincset,
Hordoztad hűen a rád bízott bilincset:
Hogy megőrizd a szót, az ősi regéket,
S átadd a múltból a tiszta reményeket.
​Most visszatértél a csillagok közé,
Az ősök csendes, örök hona felé.
Pihenj meg hát, a munka elvégeztetett,
Emléked itt él, s nem alszik el sosem.
​Nyugodj békében, Éva asszony!

29/09/2026

A közösségben: Az Arvisura-kutatók és a hagyományőrző közösség köreiben mély tisztelet övezte, mint a „rovósámán” szellemi örökségének legfőbb őrzőjét és tanúját.

29/09/2026

Paál Éva édesapja örökségét és hagyatékát gondozta évtizedeken át. Ő őrizte meg Paál Zoltán kéziratait, levelezéseit és rovásíró hagyatékát, és aktívan közreműködött abban, hogy a több ezer oldalas Arvisura Archívum végül rendezett formában, teljes kiadásban megjelenhessen a nagyközönség számára.

29/09/2026

In Memoriam Duzsik Istvánné Paál Éva
​Mély fájdalommal és megtört szívvel búcsúzunk Duzsik Istvánné Paál Éva asszonytól, az Arvisura leírójának, Paál Zoltánnak a leányától.
​Éva asszony nem csupán egy szeretett édesanya, nagymama és társ volt, hanem a magyar őstörténeti regevilág és a palóc hagyományok hűséges őrzője is. Egész életét végigkísérte az édesapja iránti tisztelet és az a küldetésfelfogás, amellyel a hatalmas szellemi hagyatékot óvta, gondozta és átadta az utókornak. Alázatos jelenléte, segítőkészsége és a hagyomány iránti elkötelezettsége pótolhatatlan űrt hagy maga után mindannyiunkban.
​Isten veled, Éva asszony! Munkád és emléked örökké él a szívünkben és az Arvisurák soraiban.
​„A fény, amit magunk mögött hagyunk, mások útját világítja meg.”
​Nyugodjék békében!

21/09/2026