03/04/2025
Az új csillag, aki majdnem kihunyt
Lili hatalmas céltudatossággal érkezett új munkahelyére, ahol rögtön felkapta mindenki a fejét a lendületére és a kreativitására.
Az első hetekben Lili olyan volt, mint egy pulzáló csillag, ami beragyogta az egész irodát. Késő estig dolgozott, önként vállalt minden új projektet, és sosem mondott nemet a vezetői kérésekre.
"Egy igazi csoda vagy, Lili!" – mondta neki az egyik főnöke, és ez csak még inkább hajtotta őt. Lili hitt abban, hogy ha keményen dolgozik, akkor előbb-utóbb eléri a célját: az elismerést, a biztonságot, és talán még egy vezetői pozíciót is.
Egy hónap után azonban valami megváltozott. Lili kezdte érezni, hogy a reggelei egyre nehezebben indulnak. Már nem lelkesedéssel, hanem gyomorgörccsel ébredt. Az agya éjjel sem pihent; álmában is az e-mailekre válaszolt, és prezentációkat gyártott. Az egyszerű hibák, amiket korábban mosolyogva korrigált, most dühkitöréseket váltottak ki belőle.
Amikor egy kollégája megjegyezte: "Lili, nem kellene pihenned egy kicsit?", ő csak legyintett: "Majd a sírban ráérek pihenni"
Egyik reggel Lili nem ment be dolgozni. Egyszerűen képtelen volt rá. Ott ült az ágy szélén, a telefonját szorongatta, és nem tudta megnyitni a céges leveleit. A telefon kicsúszott a kezéből, és sírva fakadt. Ekkor értette meg: már nem csak fáradt volt, hanem kifáradt. A lelkesedése, ami valaha hajtotta, most teherként nehezedett rá. A munkája, ami egykor a szenvedélye volt, most szinte megsemmisítette.
Lili ekkor hozzám fordult, emlékezett rá, hogy olvasta az egyik posztomat és rám írt messengeren. Kicsit tartott tőle, hogy így ismeretlenül, de úgy gondolta, hogy ezek a cikkek róla is szólnak, mit veszíthet. Csak egy rövid üzenetet írt: „ Szia! Már régóta olvasgatlak, válthatnánk néhány szót?”
A néhány szóból számtalan szó lett, és miután Lilivel megbeszéltük a részleteket, hogy online konzultálunk, hogy milyen rendszerességgel ….. elkezdődött a csoda.
A beszélgetéseink során Lili rájött, hogy nem a munkája volt a probléma, hanem az, ahogyan ő viszonyult hozzá. "Oké, úgy látod, hogy a munkáltatódnak nagyon jó, de hogyan jó az neked, Lili, hogy ennyit túlórázol?" – hangzott egy kérdés, ami szíven találta. Lili gyerekkora óta attól félt, hogy ha nem ad 120%-ot, elveszíti mások szeretetét és elismerését, ezért mindig maga elé helyezte a többiek igényeit.
Néhány konzultáció után lassan elkezdett határokat húzni: esténként már nem nézett e-maileket, helyette elkezdett tenni önmagáért, a saját feltöltődéséért. Megtanulta, hogy nem kell mindenkinek megfelelnie és hogy ez szinte lehetetlen vállalkozás is egy földi halandónak.
Amikor Lili visszatért a munkahelyére, már nem a "mindent megoldó szuperhős" akart lenni, hanem meghallotta az eddig csendesen könyörgő belső hangját, akinek gondolatban megsimogatta a fejét és elkezdett vigyázni rá. Meglepődve tapasztalta, hogy így is lehet dolgozni és először bizonytalanul, de aztán megnyugvással zsebelte be az elismeréseket a kiegyensúlyozottságáért és az „elég jó” lendületéért, ötleteiért és munkájáért.
"Most már tudom, hogy nem kell mindig égnem, néha töltődnöm is kell" – mondta egy mosollyal.
És Lili tényleg újra ragyogott, de most már úgy, hogy közben nem felejtette el óvni a fényét.
(Lili nevét megváltoztattam, a történet valós)
Ha Te is Lili vagy, vagy hívjanak bárhogy, tényleg egyszerűen kezdődik. Akár kezdd úgy, mint Lili: „ Szia! Már régóta olvasgatlak, válthatnánk néhány szót?”
