06/04/2026
Locsolkodó nap üldözési mániával.
Képzeljétek el, hogy elveszítitek az állásotokat, és elkezdtek munkát keresni. Ugye nem azzal kezditek, hogy felültök egy buszra, átmentek a szomszéd faluba, és végig jártok egy utcát, mindenhol megnézve, nincs-e nyitva valamelyik kapu. Ahol nyitva van, oda bementek és összeszeditek a ládából a diót a szatyrotokba. Ha valaki otthon van, akkor meg azt mondjátok, hogy munkát jöttetek keresni! Ugye milyen szürreális? – Nos, valaki így képzeli el a munkakeresést, történetesen a Tatár dűlőben és a Bodnár dűlőben. Egy asszony, batyuval a hátán, derekán övtáska, öltözete virágmintás pongyola. Az önkéntes polgárőr a lakossági segítség kérésére kikísérte a faluból a nőt. Fel szállt a buszra, és elviharzott Kecskemét felé. A polgárőr páros a busz után is elment, hogy megnézze, le mer-e szállni a közelben. A Tiszaugi hídig kísérték a buszt.
A másik eset is hasonló. Amikor messze laktok, de házat szeretnétek vásárolni, történetesen épp Cserkeszőlőben, főleg inkább a külterületi részeken, és pont idős emberek házait szemelitek ki. Becsöngettek mindenhova, ahol nincs csengő, ott bekiabáltok, hogy jöjjenek elő a lakók, mert tetszik a ház, meg akarod venni, de máris azonnal. Ha nyitva a kiskapu, akkor természetesen be is mentek, és megnézitek, a ház ajtaja is nyitva van-e. Ha nyitva van, oda is bementek ugyanezen szándékkal. Ez a vásárlási szándék ugye máris természetes módja a mindennapi életnek?
Hát bizony nem az. A lakók jogosan háborodnak fel és ijednek meg, mert ilyesmi nem szokott előfordulni Cserkeszőlőben. Ritkán azonban mégis előfordul. Mint például a húsvéti ünnepek alatt. Felkeresik a polgárőrséget a kétségbeesett lakók, hogy ha tudunk, segítsünk. Mi pedig érzékeljük, hogy kis baj van-e vagy nagy baj. Amikor pedig egyszerre többen telefonálnak a Gala és a Kozma dűlőből, hogy cigányok mennek be kopogás nélkül a konyhájukba, és nem akarnak kimenni, míg a házra alkut nem kötnek, az ténylegesen nagyon nagy baj! És az még nagyobb baj, amikor a házvásárlók napokig zaklatják az idős lakókat, visszajárnak hozzájuk, az talán már a zaklatáson is túl megy a normalitás határán!
Olyankor mit teszünk? Értesítjük egymást a helyzetről, ki ér rá. Ilyen nagy bajban azonnal mindenkinek rá kell érnie. Három autóval a nyomukba szegődünk. Láttassuk velük, hogy figyeljük őket. A jogaikat ismerve ezek az emberek nem ijednek meg tőlünk, ezért mi sem szólunk hozzájuk, de látványosan lefényképezzük őket, az autóikat és rájuk tapadva, mindenhová elkísérjük őket. Amikor ez sem hat rájuk, akkor a polgárőr autós járőrt is igénybe vesszük! Igen, jól értsétek! Mi nem csak polgárőr szolgálatban teszünk ilyesmit, hanem civil emberként is, ha meg kell védenünk a saját lakosainkat, idős embereket! Megtesszük, mert már nekünk is van tapasztalatunk, miként kell bánni az ilyen emberekkel.
Amikor már végleg unjuk ezeket a kísérgetéseket, és még ez sem szabálysértés, sem bűncselekmény, megszólítjuk őket. Megkérdezzük, miért erőszakoskodnak az idős lakosainkkal? Ha házat akarnak venni, miért nem a meghirdetett házakhoz mennek, és miért nem az ingatlanközvetítőkkel veszik fel a kapcsolatot? Erre mindig az a válasz, hogy rasszisták vagyunk, bántjuk őket, ha nyitva a kapu, joguk van beköszönniük bárhová. És hallatlan, ahogy velük beszélünk, mert ők Debrecenből jöttek házvásárlási szándékkal, és éppen ő a kisebbségi alelnök, vigyázzak, hogyan beszélek. Közben a mellette lévő virágmintás kendős asszony kilöki az orrából a tartalmát a térkőre a kocsi mellé.
Tulajdonképpen mi élvezzük a jelenetet, és addig nem tágítunk, míg el nem hagyják a településünket. Cserkeszőlőnek nincs szüksége olyan lakókra, akik köszönés nélkül betrappolnak mások konyhájába és követelik az alkut a házvásárlás megkötésére!
Ti mit tennétek? Valószínűleg semmit, mert az ilyen emberek kizárólagosan tehetetlen, idős emberek közé mennek „üzletet” kötni. És ha nem állnak kötélnek, napokig visszajárnak oda hozzájuk. Micsoda dolog ez? Ha hozzám jönnének, én mondjuk a lapátnyelet törném szét a hátukon, míg ki nem érnek az utcára az udvaromból. És tőlem olyan alelnökök lehetnek, amilyenek csak akarnak!
A mai akció is pont ilyen eseményekkel telve alakult! Köszönöm a sok részvételt mindenkinek! Gábornak, Katalinnak, Mónikának, Rékának Jánosnak, Lászlónak és még két tagnak! A lakosoknak pedig ajánlom, legyetek még óvatosabbak, az ördög sosem alszik! Mi nem a védőangyalok vagyunk, de még csak hatóság sem. Viszont az ilyen magatartást nem tűrjük a falunkban!
Molnár Zsolt
