05/05/2026
Ki hogy menekül? Van aki sírva előre....
https://www.facebook.com/share/p/1CitoYkkxa/
Megnézve Balásy Gyula interjúját, úgy tűnik, szintet lépett a rendszer összeomlása. A jachtok és a magánrepülők korszaka után, hirtelen az eddigi kiszolgálók – politikusok, cégvezetők, oligarchák – a kamerák előtt, elcsukló hangon keresik a zsebkendőjüket.
Tizenhat éven át ezeknek az embereknek a szeme valamiért teljesen száraz maradt.
Nem könnyeztek, amikor mosolyogva zsírozták a gépezetet, ami hazánk történetének egyik leggátlástalanabb rendszereként működött.
Nem sírtak, amikor a propaganda családokat tett tönkre, becsületes embereket járatott le és semmizett ki.
Száraz maradt a szemük akkor is, amikor a kilátástalanságba taszított honfitársaink egészsége ráment a rendszerre, vagy – és ez a legfájdalmasabb – dobták el maguktól az életüket, mert nem bírták el a rájuk nehezedő igazságtalanságot.
Akkor a profit, a pozíció és a gőg volt a fókuszban. Az empátia gyengeségnek számított. Most, hogy a süllyedő hajón megcsúszott a lábuk, hirtelen felfedezték a bűnbánatot, hogy próbálják menteni a vagyonokat, a szabadságukat.
Amit most a képernyőn látunk, az pusztán a felelősségre vonás elől menekülő elit utolsó utáni kríziskommunikációja. A bűntudat illúziója, hogy megússzák a számonkérést.
A független igazságszolgáltatás tenni fogja a dolgát. Nem bosszúvágyból, hanem egy mindennél fontosabb cél érdekében: hogy példát statuálva garantáljuk, Magyarországon soha többé ne lehessen fegyverként használni az államot a saját polgárai ellen. (És ne feledjük Balog püspök örökbecsű mondását sem: ez nem büntetés, következmény.)
Az működő és emberséges Magyarországot csak az igazságra építhetjük fel.
