30/01/2026
Drága Zoli, így maradsz meg az emlékezetünkben. Ma, amikor utolsó utadra kísértünk, búcsúztunk tőled, így idéztünk fel téged. A jókedvedet, a mosolyodat, a biztató tekinteted. A szavaid, amelyekkel megnyugtattál bennünket, a humorodat, amivel mindig megnevettettél. Az ilyen típusú emberekre szokták mondani, hogy a közösség bástyája. Te az voltál nekünk, mindig, mindenhol, ahol segítettél, tettél, összefogtál – a közösségért, a barátaidért, a városért. A búcsúztató szavakat hallgatva szinte hallottuk, ahogy hozzánk szólsz, ahogy nótázol, ahogy a jókedvű társaságunk egyik középpontja voltál. Hiányozni fogsz a társaságunkból, az egyesületünkből.
Betegséged éveiben is nagyon hiányoztál, ez a hiány most már örök marad. Vigyázz ránk továbbra is, vigyázz ránk fentről.
🖤