Sathya Sai Nemzetközi Szervezet Magyarországi Központja

20/06/2026

Mi az ember veleszületett természete, és hogyan válik az beszennyezetté? Bhagawan ma szeretettel elmagyarázza, és figyelmeztet bennünket.

Ennek a zsebkendőnek a természetes színe a fehér. Ahogy használod, piszkos és foltos lesz. A színe is megváltozik a rajta felhalmozódott kosztól. Hasonlóképpen, amikor egy gyermek megszületik, a szíve tiszta, makulátlan, olyan áttetsző, mint a kristály, és olyan tiszta, mint a ragyogó arany. Ám amikor olyan fémeket adnak a tiszta aranyhoz, mint az ezüst, a réz és a sárgaréz, az elveszíti a fényét és az értékét; tisztátalanná válik.
Az ember valódi természete halhatatlan, örökkévaló, békés és üdvözítő. Az embernek ez a természete a világi vágyak, a tevékenységei, valamint a rokonaihoz és barátaihoz való kötődése miatt szennyeződik be. Ő maga felelős az értékek megkopásáért az életében. Ma az emberi értékeknek semmi nyomát sem találjuk az emberi lényekben. Az emberi értékek nem kívülről származnak, és nem is lehet őket megszerezni; már ott vannak minden egyes emberben. Az ember egyszerűen nem képes ezt felismerni. Valótlanságokat beszél, rossz cselekedetekbe fog, tiltott dolgokra tekint, és helytelen gondolatokat táplál. Elveszítette a tisztaságát. Hogyan is nevezhetnénk egy embert emberi lénynek, ha hiányoznak belőle az emberi értékek?

19/06/2026

Mi az a tévhit, amely megakadályozza, hogy megtapasztaljuk Brahmant vagy Istent? Bhagawan ma találó példákkal szeretettel mutat utat nekünk.

Amikor valaki vakbélgyulladás miatt súlyos gyomorfájástól szenved, az orvos megoperálja és eltávolítja a vakbelét. Mondhatjuk-e, hogy az orvos kegyetlen, amikor felvágja a páciens hasát? Nem, dehogy. A páciens iránti könyörületből vágja fel a hasát. A testen belüli fájdalmat úgy kell meggyógyítani, hogy kívülről fájdalmat okozunk a testnek. Hasonlóképpen, az Isten által adott próbák csupán azért vannak, hogy segítsenek az embernek elviselni tettei következményeit. Minden, amit Isten tesz, az ember javát szolgálja, és nem azért van, hogy ártson neki. Miért? Isten teljesen önzetlen, nincs benne önzés és önérdek; valójában egyenesen nem is tudja, mi az az önzés és önérdek. Egyesek még Isten cselekedeteinek is részrehajlást, önzést és önérdeket tulajdonítanak. Ez csupán az ő képzeletük szüleménye. Ez a képzelődés a forrása a tévhitüknek.

Amíg a szíved tele van bhramával (tévhittel/illúzióval), nem tapasztalhatod meg Brahmant (Istent)! Nem lehetnek gondolataid Brahmanról, hacsak ki nem űzöd a bhramát a szívedből! A szívedben csupán egyetlen szék van. Az nem egy kétszemélyes kanapé, sem nem egy székfoglalós játékra való szék! Amikor eltávolítod a bhramát a szívedből, Brahman elfoglalja azt. Nem lehetséges elérni, hogy a bhrama és Brahman ugyanazon a széken üljön a szívedben. A Kali-juga hatása miatt azonban az emberek megpróbálják mindkettőt ugyanarra a székre ültetni! Bármennyi erőfeszítést is tesznek, Brahman nem lép be a szívükbe, amíg a bhrama ott van!

18/06/2026

Elegendő-e, ha a szádhana (spirituális gyakorlatok) jegyében csupán meditálunk, szévát (szolgálatot) végzünk és az Úr Nevét énekeljük? Bhagawan ma egy nagyszerű hívő példájával inspirál bennünket.
Dharmaja (Judhistira) még akkor is Krisnára rögzítette rendíthetetlen elméjét, amikor a feleségét nyilvánosan megalázták a királyi udvarban. Még akkor is állandó, tiszta és zaklatottságtól mentes elmével gondolt Istenre, amikor Asvattháma lemészárolta az ártatlan Upapándavákat. Bhímát kéznél és lábnál fogva megkötözték, majd mérges kígyókkal teli folyóba vetették – Dharmaja még az ilyen helyzetekben is megőrizte a lelki egyensúlyát. Ez azért volt lehetséges, mert képes volt felülemelkedni az örömökön és a bánatokon egyaránt, és elérni az Istenség nem-kettős elvét.
Az elme állhatatossága ugyanis kizárólag az alapvető Igazság észlelésével fejleszthető ki. Az intellektus meghaladja az elmét, így az intellektus tisztasága tükröződik vissza az elmében is. Nem elegendő, ha a szádhana címszava alatt csupán a meditációra vagy a névismétlésre szorítkozunk. A szív tisztaságának kifejlesztése az az igazi szádhana, amelyet magunkra kell vállalnunk. Valójában a szív tisztasága maga a bölcsesség elérése, és a bölcsességnek ebben az állapotában az elme rendíthetetlen marad. Dharmaja elérte ezt az állapotot. Számtalan ilyen hívő él ebben a világban, ám vannak mások is, akiknek a lelki egyensúlyát megzavarják a világ örömei és bánatai. Az elme ezen csapongó természetének legyőzéséhez fel kell ismernünk isteni természetünket, amely táplálja a lelki békét és az egykedvűséget.

17/06/2026

Mit jelentenek valójában a négy Purusártha közül az Artha, a Káma és a Moksa kifejezések? Bhagawan ma tisztázza ezt számunkra.

Általában úgy gondolják, hogy az artha (a második Purusártha) a gazdagságra, a világi javakra és a tulajdonra utal. Az Isten-tudatosság a valódi artha. Ez a tudatosság a tudás gazdagságát jelenti, nem pedig a pénzt vagy a bankjegyeket. Az Istenség megtapasztalása önmagában az artha. Ez az, amit el kell érnünk, és amit terjesztenünk kell.

A közhiedelemmel ellentétben a káma a felszabadulás elérésére irányuló vágyra utal, és nem a világi, ideiglenes természetű tárgyakra. Az emberek nem értik a káma valódi jelentését, és a világi örömökkel, valamint a hétköznapi vágyakkal azonosítják azt. Meg kell érteniük e kifejezések valódi jelentését, fel kell ismerniük az élet igazi célját, és terjeszteniük kell ezt a tudást.

A moksa (felszabadulás) egy olyan állapot, amely mentes a belépéstől és a kilépéstől, a születéstől és a haláltól. Ádi Sankara azt mondta: „A születés és a halál körforgása végtelen, és az embernek újra meg újra az anyaméhben kell időznie. A világiságnak ezen óceánján nehéz átkelni. Ó, könyörületes Úr, oltalmazz engem a Te határtalan kegyelmeddel!” Egy tudósnak pedig azt tanácsolta: „Ó, balga ember! Imádd Govindát, mert amikor a halál istene hívat, a nyelvtani tudásod semmilyen módon nem lesz a segítségedre.” Mi a moksához vezető út? Mindig emlékezz Istenre, és meditálj Rajta. Járj a szent úton, és érd el a legfelsőbb isteni állapotot, ahol nincs többé születés és halál.

16/06/2026

Mi a Purusárthák koncepciójának valódi jelentősége? Bhagawan elmagyarázza, és tisztázza, mit képvisel a négy Purusártha közül az első.

Az indiai kultúra szerint az emberi életnek négy Purusárthája (célja) van: a Dharma, az Artha, a Káma és a Moksa (helyes cselekedetek, gazdagság, vágy és felszabadulás). Ezek az életcélok nemcsak Indiában, hanem más országokban is elterjedtek. Egyesek szerint a Purusárthák csak a férfiakra vonatkoznak, a nőkre nem, ám a Purusa kifejezés nem férfit jelent, hanem az Átmára és a tudatosságra utal. A tudatosság nem tesz különbséget férfiak és nők között; a valódi Purusa az Átma, amely mindenkiben ugyanaz.
Általában úgy gondolják, hogy a Dharma a jótékonyságra utal, de ez nem helyes. A Dharma körébe azok a tettek tartoznak, amelyek felsegítik az embert az Istenség eléréséhez. Azok a cselekedetek alkotják a Dharmát, amelyek üdvösséget ébresztenek a szívben, kinyilvánítják a kettősség-nélküliséget (nem-kettősséget), és az egységet hirdetik. A Dharma alá a legbelső, az Istenséget tükröző érzések tartoznak.
Ezt a Dharmát mindenkinek gyakorolnia kell; valójában az emberi élet éppen erre a célra rendeltetett. Az embernek fel kell ismernie azt az igazságot, hogy azért született, kinyilvánítsa az Istenséget. A Dharma nem az olyan életszakaszokra utal, mint a grihasztha (családfő szakasz) vagy a szanjásza (lemondott/szerzetesi szakasz), mivel ezek a világhoz kapcsolódnak, és nem az Átmához. Az ember a mindennapi életében elfelejti a benne rejlő emberséget, és belebonyolódik a világi, hétköznapi problémákba, aminek következtében az élete elfordul a Legfőbb Elvtől.

15/06/2026

Mikor fogják a szolgálat cselekedetei valóban elhozni nekünk azt a legfőbb jót, amelynek átadására képesek? Bhagawan ma szeretettel emlékeztet minket.

Emberek milliói szolgálják embertársaikat úgy, hogy Isten Neve van az ajkukon. „Sem bűnbánattal, sem zarándoklattal, sem a szentírások tanulmányozásával, sem dzsapával (Isteni név ismétlésével) nem lehet átkelni az élet óceánján. Ezt csak a jámborok szolgálatával lehet elérni.”
A szolgálat nagyon fontos. Szolgálj mindenkit azzal a meggyőződéssel, hogy Isten lakozik mindenkiben. Miközben másokat szolgálsz, el kell pusztítanod az egódat. Nem nevezhető szolgálatnak az, amit azzal az érzéssel végeznek, hogy „én szolgálok másokat”. Minden cselekedetet Isten örömére tégy – Sarva karma Bhagavad preetyartham. Ez az a hozzáállás, amellyel rendelkezni kell, miközben másokat szolgálunk.
Sokan vannak, akik részt vesznek a szolgálati tevékenységekben, de hányan képesek élvezni az abból származó előnyöket? Először is meg kell értened a „szolgálat” kifejezést. Az igazi szolgálat az, amit isteni érzésekkel, önmagunkról megfeledkezve végzünk. A szolgálatot Istennek való felajánlásként kell végezni. A szolgálatnak csak akkor van értéke, ha daivabhimanával (Isten iránti szeretettel) és nem dehabhimanával (a testhez való kötődéssel) végzik. Még egy apró szolgálat is, amelyet kizárólag azzal a szándékkal végeznek, hogy örömet szerezzenek Istennek, hatalmas jelentőségre tesz szert.

14/06/2026

Miért nem elegendő önmagában az érzéki örömök hajszolása a teljes élethez? Bhagawan elmagyarázza ezt, és egy kiegyensúlyozott életvitelre inspirál bennünket.

Aki a préjaszt (érzéki örömöket) keresi, az a testtel törődik, míg az, aki az Átmával foglalkozik, a sréjaszt (spirituális jólétet) keresi. Ma a lakosság kilencvenkilenc százaléka érzéki vágyakkal van elfoglalva, nem pedig a spirituális üdvösséggel. A mai oktatás elsősorban érzéki törekvésekkel foglalkozik. Minden foglalkozás az érzéki vágyak eléréséhez kapcsolódik. Minden élvezet az érzékekhez kötődik. Még a vagyon megszerzése is a jelentéktelen érzéki örömök élvezetét szolgálja. Kétségtelenül szükség van bizonyos fokú törődésre a fizikai kényelemmel. „Még a test is elengedhetetlen a Dharma megvalósításához” – mondja az írás. A test igényeit ki kell elégíteni. A társadalmat szolgálni kell. A családi kötelezettségeket teljesíteni kell. Mindezeknek a test az alapja. De ez nem lehet az élet végső célja. Az előbbi a külső, tünékeny világhoz kapcsolódik, és a világi vágyakkal foglalkozik. Ezzel együtt jelen kell lennie a magasabb rendű sréjasz (spirituális élet) utáni vágynak is. A préjasz hajszolása negatív. A sréjasz keresése pozitív. A pozitívval való összekapcsolódás nélkül a préjasz mit sem ér, bármilyen sok világi javunk legyen is. Csakis akkor vezet a préjasz is beteljesüléshez, ha az ember a sréjaszra vágyik.

13/06/2026

Milyen felkészülésen és fegyelmen kell keresztülmennünk, és milyen felajánlásokat kell tennünk, hogy elnyerjük Isten kegyelmét? Bhagawan gyönyörűen elmagyarázza, és feltárja a legnagyobb áldást, amelyet Isten cserébe ad.
A test az edzéstől és a munkától válik egészségessé; az elme az upászanától (ájtatos elmélkedéstől) és a namasmaranától (az Isteni emlékezetétől) válik egészségessé, a rendszeres, jól megtervezett fegyelem által, amelyet örömmel fogadnak el és örömmel hajtanak végre. Az ahimsza (nem-ártás) a rizs; az arpitam (odaadás) a csicseriborsó; a prajasccsittam (engesztelés) a mazsola; a pascsattapam (bánat/bűnbánat) a jaggery (nádcukor). Keverd össze mindezt jól a szadgunam (erény) ghíjével (tisztított vajával). Ez az a felajánlás, amelyet az Istadevatádnak (választott istenségednek) kell tenned, nem pedig az a semmitmondó dolog, amit a boltokban egy paisáért kapható árukból készítesz!
A gopík ismerték ezt a titkos utat az Úr szívéhez, és gyorsan, hamar felismerték (megvalósították) Őt. Hallottad, hogy Krisna Murali-Mádhava, és mi pontosan a murali? Neked kell lenned a muralinak (a furulyának). Engedd, hogy Krisna lélegzete áthaladjon rajtad, olyan elragadó zenét hozva létre, amely megolvasztja a szíveket. Add át magad Neki; válj üressé, vaszanák (késztetések/hajlamok) nélkülivé, és válj egó nélkülivé és vágyak nélkülivé; ekkor Ő Maga jön majd el, és gyengéden felvesz téged, és téged, a furulyát az Ajkaihoz emel, és átfújja rajtad az Ő édes lélegzetét. Engedd meg Neki, hogy olyan dalt játsszon, amilyet csak szeretne.

"Szentelj meg minden szót és cselekedetet azáltal, hogy megtöltöd Prémával (szeretettel) bármely Név és Forma iránt, amelyet az általad szeretett Úrnak adsz."

12/06/2026

Az Istenhez vezető különböző utak közül melyik a legkönnyebb? Bhagawan ma szeretettel mutat utat nekünk.

A karma márga (a cselekvés útja) követője számos cselekedetet végez a világ jólétéért. Jadzsnákon és jágákon (rituális áldozatokon) vesz részt. Szolgálatban és jótékonysági tevékenységekben tevékenykedik. A karmának mindezen formái bizonyos nehézségekkel járnak. Az áldozatok bemutatásához ismerni kell a védikus szövegeket. Ez a világi emberek számára nem könnyű.
A dznyána márga (a tudás útja) a szentírások ismeretét és számos másfajta tudást igényel, amelyek együttesen az átmadznyánához (az Önvaló megismeréséhez) vezetnek. A dznyánát úgy határozták meg, mint Advaita Darsanam (az Egy Kozmikus Tudatosság tudata). Ez az egység felismerését jelenti a sokféleségben. Ennek az egységnek a megtapasztalása nem könnyű. A jóga útja, amely az elme uralásával foglalkozik, szintén nehéz. Az érzékek szigorú fegyelmezését követeli meg. Számos nehézséget, próbát és megpróbáltatást kell leküzdeni. Nagyon keveseknek van meg a mentális és spirituális erejük ahhoz, hogy szembenézzenek ezekkel a nehézségekkel és megpróbáltatásokkal. A jóga útja tehát tele van akadályokkal.
A bhakti (az odaadás útja) a legkönnyebb út mindenki számára. Nem igényli a szentírások mesteri ismeretét. Nem írja elő rituálék és áldozatok bemutatását. Elkerüli a sokféleségben rejlő egység megfoghatatlan keresését. Az Isten iránti szeretet ápolásával az érzékek természetes önfegyelem alá kerülnek.

"A legelső és legfontosabb út az Úrnak való teljes önátadás útja, az Ő szeretetének és kegyelmének elnyerése érdekében."

11/06/2026