Közszolgálati Rendőr Szakszervezet - KRSZ

18/08/2026

Amikor félre megy a kommunikáció…
▫️
2026. augusztus 16-án, a KRSZ - Nyilvános Fórum – Tüzes István elnökünk – közzétett egy vízilabdás ai képpel is illusztrált posztot, mely okkal, joggal osztotta meg az olvasókat, így többek között Tóth Gábor államtitkár urat is.
▫️
És a lényeg: a posztban megfogalmazott kritikai álláspont nem a Kormánynak, nem a Minisztériumnak és még csak nem is az államtitkár úrnak, mindinkább a szakszervezeti világnak, a BÉT munkavállaló oldal szakszervezeteinek szólt, miközben szókimondó módon valóban a szakszervezetek jelenlegi helyzetéről szólt…
▫️
Fontos tudni, hogy a posztban megfogalmazottokat, államtitkár úrral előzetesen részletesen átbeszéltük. Tényleg mindent, őszintén. Olyan módon, amire az elmúlt 16 évben egyszer sem volt sem lehetőség, sem mód.
▫️
…és ezek után jelent meg a poszt. Rosszul, félreérthetően megfogalmazva, miközben annak célja és címzettje, címzettjei sem voltak megjelölve. Ez az írás, egy szakszervezetek közti levélváltásban elfért volna, de így, nyilvánosan joggal aggályos.
▫️
Nem volt cél a bántás, nem volt cél a megosztás, nem volt cél a hangulatkeltés… Hogy ez utólagos magyarázkodás, hát igen. Az… Sajnos jogos, ahogy az volt az államtitkári, államtitkársági válasz reakció is.
▫️
Ettől függetlenül a szakszervezeteknek igenis fel kell "szívniuk magukat", és meg kell mutatni, mire képesek. A bizalmat nem csak a tagság, de a Kormányzat felé is fel kell építeni és/de fennt is kell tudni tartani...
▫️
KRSZ vezetősége

09/08/2026

ÉLETÚTMODELL – 2. RÉSZ
Mitől lenne valóban igazságos és értékálló egy új rendvédelmi illetményrendszer?

Az előző részben arról írtam, hogy egy valódi rendvédelmi életútmodell nem lehet egyszerűen egy új bértábla.

De ha már az illetménynél tartunk, szerintem érdemes egy ennél alapvetőbb kérdést feltenni:
mi alapján kellene meghatározni a rendvédelmi szolgálat értékét?

Mert a jelenlegi rendszer egyik legfontosabb problémája talán már itt elkezdődik.

MI A PROBLÉMA A RENDVÉDELMI ILLETMÉNYALAPPAL?

Nem pusztán az összeg.
Hanem a mögötte lévő logika.

A 2026. évi költségvetési törvény a Hszt. szerinti rendvédelmi illetményalapot továbbra is 38 650 forintban határozza meg.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ennyi az illetmény. Az illetményalap egy számítási kiindulópont.

A valódi probléma az, hogy az értékének változása nem egy előre ismert gazdasági szabályból következik.
Minden korrekció külön költségvetési és jogalkotói – végső soron politikai – döntést igényel.

Nincs mögötte olyan automatikus mechanizmus, amely követné:
– a keresetek változását,
– a munkaerőpiac mozgását,
– egyes szakmák felértékelődését,
– vagy azt, hogy ugyanazért a tudásért más munkáltatók közben mennyit hajlandók fizetni.

És ennek van egy kevésbé látványos, de nagyon fontos következménye is.
Újra és újra ugyanaz a bizonytalanság keletkezik:
Lesz béremelés?
Mikor lesz?
Mekkora lesz?
Kikre fog vonatkozni?

Az állomány vár.
Megjelennek az információk, fél-információk, várakozások és találgatások.

A várakozásból könnyen elégedetlenség lesz.
Majd történik egy korrekció.
Néhány év múlva pedig kezdődik minden elölről.

A béremelés lehet politikai döntés.
A bér értékállósága viszont nem maradhat kizárólag politikai döntések függvénye.

A RENDVÉDELMI BÉREKET NEM A PIAC FIZETI. A MUNKAERŐT VISZONT UGYANARRÓL A PIACRÓL KELL MEGSZEREZNI.

Az állam természetesen nem egy piaci vállalkozás.
A rendvédelmi illetményt nem lehet egyszerűen úgy meghatározni, mint egy termék árát.

De ettől még a rendvédelmi szervek ugyanarról a munkaerőpiacról próbálnak rendőrt, büntetés-végrehajtási dolgozót, informatikust, pszichológust, jogászt, egészségügyi vagy műszaki szakembert találni, ahonnan mindenki más.

Ha egy informatikusból hiány van, annak megváltozik a munkaerőpiaci értéke.
Ha egy szakember máshol lényegesen jobb feltételeket kap, képes elmenni.
Ha a gazdaság egészében tartósan emelkednek a keresetek, azt egy munkáltató sem hagyhatja hosszú távon figyelmen kívül anélkül, hogy annak toborzási vagy megtartási következménye lenne.

A rendvédelmi illetményt nem a piac határozza meg.
De azt, hogy mennyire nehéz valakit megszerezni és megtartani, a piac nagyon is befolyásolja.

Talán még egyszerűbben:
a bért az állam állapítja meg.
Az alternatívát viszont a munkaerőpiac kínálja.

Ezt figyelmen kívül lehet hagyni, de következmények nélkül nem.

EZÉRT KEVÉS ÖNMAGÁBAN EGY ÚJABB BÉREMELÉS

Tegyük fel, hogy holnap jelentősen megemeljük az illetményalapot.
Ez rövid távon természetesen érezhető javulást jelentene.
De mi történik öt év múlva?

Ha az új összeg ismét változatlan marad, miközben a körülötte lévő kereseti környezet tovább mozog, néhány év elteltével ugyanoda jutunk vissza.
Lemarad a rendszer.
Feszültség keletkezik.
Szükségessé válik egy újabb korrekció.
Majd kezdődik minden elölről.

Ez nem értékálló életútmodell.
Ez időszakos felzárkóztatás.

Egy jól működő rendszernek szerintem nemcsak arra kell képesnek lennie, hogy időnként megemeljük.
Arra is, hogy saját szabályai alapján képes legyen követni a környezet változását.

KELL EGY OBJEKTÍV KÜLSŐ VISZONYÍTÁSI PONT

Erre szolgálhatna egy RENDVÉDELMI BÉRREFERENCIA (RBR).

Az RBR nem maga lenne az illetmény.
Nem azt jelentené, hogy minden rendvédelmi dolgozó ugyanannyit keres.
Az RBR egy évente meghatározott, objektív kiindulópont lenne, amelyhez a teljes illetményrendszer kapcsolódik.

Én ennek alapjául a KSH által kimutatott bruttó mediánkeresetet tartom alkalmasnak.

Miért a mediánt és nem az átlagot?
Az átlagkeresetet a kiugróan magas jövedelmek jelentősen felfelé húzhatják.
A medián ezzel szemben azt mutatja meg, hol van a kereseti sor közepe: a dolgozók fele ennél többet, fele ennél kevesebbet keres.
Ezért alkalmasabb arra, hogy megmutassa azt a tényleges kereseti környezetet, amelyben a rendvédelmi szerveknek is embereket kell megszerezniük és megtartaniuk.

Az RBR tehát egy bérhorgony lenne.

Ha a kereseti környezet elmozdul, a referencia is követi.
Nem kellene minden alkalommal éveket várni arra, hogy a rendszer lemaradása már akkora legyen, hogy külön beavatkozást igényeljen.

De itt fontos valamit nagyon világosan kimondani.

A MEDIÁNKERESET NEM CÉLBÉR

A medián viszonyítási pont. Nem annak meghatározása, hogy ennyit ér a rendvédelmi szolgálat.

A hivatásos szolgálattal együtt járó többletkötelezettségnek, felelősségnek, jogi és életviteli korlátozásoknak, kockázatnak és tényleges terhelésnek az illetményben is meg kell jelennie.
Vagyis a rendvédelmi illetménynek erre a külső referenciára felfelé kell épülnie.

Hogy mennyivel?
Pontosan ezt kell megmutatnia a rendszer további elemeinek.

Nem találomra mondjuk ki, hogy a rendvédelmi munka érjen 20 vagy 30 százalékkal többet.
Megmérjük, mitől és mennyivel ér többet.

Ebben a logikában:
RBR = megmutatja, honnan indul a munkaerőpiaci összehasonlítás.

Az ezt követő elemek pedig azt mutatják meg, miért és milyen mértékben kell ettől felfelé eltérni.
És éppen ezért ugyanabból a bérreferenciából sem következhet ugyanaz az illetmény mindenkinek.

Egy igazságos rendszernek szerintem legalább öt további kérdésre külön választ kell adnia.

MIT ÉR MAGA A MUNKAKÖR? – Munkaköri érték (M)

Milyen tudás szükséges hozzá?
Mennyire összetett feladatot kell ellátni?
Mekkora az önálló döntési felelősség?
Milyen jogi, biztonsági, személyi vagy vagyoni következménye lehet egy hibás döntésnek?
Milyen tartós kockázat kapcsolódik magához a munkakörhöz?

Nem ugyanazt a munkát végezzük.
Ezért nem elég pusztán a beosztás nevét vagy a rendfokozatot látni.
A munkakör tényleges szervezeti értékét kell mérni.

MIT ÉR A SZOLGÁLATI TAPASZTALAT? – Szolgálati tapasztalat (SZ)

Nem ugyanaz a szervezeti értéke annak, aki most kezdi megismerni a rendszert, mint annak, aki tíz, húsz vagy harminc év alatt több száz olyan helyzetet kezelt, amelyet sem könyvből, sem tanfolyamon nem lehet teljes egészében megtanulni.

A szolgálati idő nem pusztán eltelt idő.
Megfelelő szakmai pálya mellett:
felhalmozott szervezeti tudás.
Ennek az illetményben is láthatónak kellene lennie.

MEKKORA TERHELÉST VISELSZ TÉNYLEGESEN? – Tényleges szolgálati terhelés (T)

Nappali munkarendben dolgozol?
Éjszakázol? Hétvégén szolgálsz? Forgó műszakban? 12 vagy 24 órában?
Rendszeresen készenlétet adsz?
Gyakori a berendelés?
Rendszeresen változik rövid határidővel a szolgálati beosztásod?

Ezek nem egyszerű kényelmetlenségek.
Ezeknek ára van az ember életében.
Az illetményrendszernek ezért nemcsak azt kellene látnia, hogy milyen munkakörben dolgozol.
Azt is, hogy milyen tényleges életviteli terhelés mellett végzed azt.

És itt fontos egy világos határ:
a terhelés elismerése nem helyettesítheti a ténylegesen teljesített túlszolgálat, készenlét vagy más külön jogcímen járó ellentételezés korrekt elszámolását.
Az egyik nem tüntetheti el a másikat.

HOL TARTASZ A SZAKMAI PÁLYÁDON? – Karrierszint (K)

Ez kapcsolódik az előző rész egyik központi gondolatához.
Nem lehet az egyetlen érdemi karrierút az, hogy valakiből vezető lesz.
A kiváló szakembernek vezetői kinevezés nélkül is tudnia kellene előrelépni.

Lehet:
senior szakember, szakértő, vezető szakértő, kiemelt szakértő vagy mesterszakértő.

És természetesen ettől külön létezhet a vezetői pálya.
A két irány nem ugyanaz.
Más képességeket kíván.
Más felelősséget jelent.
De mindkettő szervezeti érték.
És mindkettőnek valódi jövedelmi pályát kellene kínálnia.

MENNYIRE NEHÉZ MEGSZEREZNI VAGY MEGTARTANI AZT A TUDÁST? – Hiányszakmai korrekció (H)

Ha egy munkakört hónapokon keresztül nem sikerül betölteni, annak jelentése van.
Ha egy adott végzettségű szakembert folyamatosan elveszítünk a munkaerőpiaccal szemben, annak is.
Ha bizonyos térségekben tartósan nehezebb megfelelő állományt találni, azt sem lehet figyelmen kívül hagyni.

Egy korszerű rendszernek ezért objektív adatok alapján képesnek kellene lennie ideiglenesen reagálni a valódi hiányhelyzetekre.

Nem akkor, amikor már évek óta nincs ember.
Hanem akkor, amikor a hiány kialakul.

ÉS EBBŐL ÁLL ÖSSZE A RENDSZER

A logika végül egyetlen képletben is összefoglalható:

Illetmény = RBR × (1 + M + SZ + T + K + H)
ahol:
RBR – Rendvédelmi Bérreferencia
M – munkaköri érték
SZ – szolgálati tapasztalat
T – tényleges szolgálati terhelés
K – szakértői vagy vezetői karrierszint
H – indokolt hiányszakmai vagy területi korrekció

A konkrét értékek és szorzók természetesen már részletes munkakörértékelést, szolgálati adatokat és költségvetési számításokat igényelnek.
De a rendszer logikája szerintem világos.

A mediánkereset megmutatja, hol van a külső munkaerőpiaci referencia.
Az M, SZ, T, K és H pedig beárazza azt, ami a konkrét rendvédelmi szolgálatot ettől eltérő értékűvé teszi.

Nem kizárólag azt kérdezzük:
Mi a beosztásod?
Mi a rendfokozatod?

Hanem azt is:
Milyen munkát végzel?
Mekkora felelősséget viselsz?
Mennyi tapasztalatot halmoztál fel?
Milyen körülmények között szolgálsz?
Milyen szakmai szintet értél el?
És mennyire nehéz ezt a tudást megszerezni vagy megtartani?

Mert egy igazságos illetményrendszernek nem az a feladata, hogy mindenkinek ugyanannyit adjon.
Az a feladata, hogy azonos, átlátható elvek alapján ismerje el a valós különbségeket.

És végül érdemes visszatérni az eredeti kérdéshez.
Nem az a kérdés, hogy mikor lesz a következő béremelés.

Az a kérdés:
miért kell egy jól működő rendszerben minden alkalommal külön várni rá?

Ha változik a kereseti környezet, változzon a referencia.
Ha változik a munkakör értéke, lehessen újraértékelni.
Ha nő a tapasztalat, annak legyen következménye.
Ha nagyobb a tényleges terhelés, jelenjen meg.
Ha valaki szakmailag fejlődik, tudjon előrelépni.
Ha valahol valódi hiány keletkezik, a rendszer legyen képes reagálni.

Ne időnként javítsuk meg a rendszert.
Építsünk olyan rendszert, amely képes saját magát korrigálni.

Mert egy több évtizedes rendvédelmi életutat nem lehet arra építeni, hogy időről időre majd megszületik egy újabb korrekció.

A kiszámíthatóság nem azt jelenti, hogy megígérjük a következő béremelést.
Azt jelenti, hogy előre ismerjük azt a szabályt, amely miatt szükség esetén annak meg kell történnie.

A következő részben pedig külön megnézem az életútmodell egyik szerintem legfontosabb elemét:
hogyan lehetne valódi szakértői életutat teremteni úgy, hogy egy kiváló szakembernek ne kelljen vezetővé válnia ahhoz, hogy szakmailag és anyagilag is előrébb jusson?

08/08/2026

Legyen miért belépni...
Legyen miért maradni...
Legyen hová fejlődni...
És legyen lehetőséged megválasztani azt is, hogyan fejezed be a pályát...

KÉRDÉS ÉRKEZETT
Szerinted mit kellene tartalmaznia egy valódi új rendvédelmi életpályamodellnek?
Elég lenne egy új bértábla és egy béremelés?

Szerintem nem.

Amikor elkezdtem végiggondolni, mit kellene tudnia egy valóban működő életpályamodellnek, abból indultam ki, hogy az életpálya nem az illetménynél kezdődik, és főleg nem ott ér véget.

Egy valódi életpályamodellnek végig kell kísérnie az embert a teljes szolgálati pályáján.

Legyen miért belépni.
Legyen miért maradni.
Legyen hová fejlődni.
És legyen lehetőséged megválasztani azt is, hogyan fejezed be a pályát.

Számomra ezért a szolgálati életpálya három nagy szakaszban értelmezhető:

belépés – megtartás – kivezetés.

A szakmai fejlődés pedig ezek közül éppen a megtartás egyik legfontosabb feltétele.

LEGYEN MIÉRT BELÉPNI

A pályakezdőnek már az első napon látnia kellene, mit kínál számára a rendvédelmi pálya.

Nemcsak azt, hogy ma mennyi az illetménye.
Azt is, hogy három, öt, tíz vagy húsz év múlva hová juthat.

Mit ér majd a megszerzett tapasztalata?
Mit ér a szakmai fejlődése?
Mit ér az, ha nehezebb, nagyobb felelősségű vagy magasabb terhelésű munkakört vállal?
Milyen szakmai utak állnak előtte?
És mi alapján fog változni az illetménye?

Egy életpálya akkor kiszámítható, ha ezekre nem az a válasz, hogy:
„majd meglátjuk”.

LEGYEN MIÉRT MARADNI

A megtartás sem egyszerűen béremelés kérdése.

Az illetmény természetesen alapvető.
De egy valódi rendszernek azt is képesnek kell lennie megmutatni, hogy mit ér:
– a ténylegesen végzett munka és annak felelőssége,
– a szolgálati tapasztalat,
– az éjszakai, hétvégi, váltásos vagy különösen megterhelő szolgálat,
– a kiszámíthatatlan szolgálatszervezés,
– a megszerzett szakmai tudás,
– és az a szaktudás is, amelyet a szervezet egyre nehezebben tud megszerezni vagy megtartani.

Mert nem ugyanazt vállalja mindenki.
Nem ugyanaz a felelősség.
Nem ugyanaz a terhelés.
Nem ugyanaz a munkakör.

És nem ugyanaz a szakmai érték sem, amelyet valaki öt, tíz vagy húsz év alatt felhalmoz.

Ezeket egy korszerű illetményrendszernek látnia kellene.

Ne csak vezetőként lehessen előrébb jutni
Szerintem ez az egyik legfontosabb kérdés.

Miért kellene valakinek vezetővé válnia ahhoz, hogy érdemben tovább tudjon lépni?

Egy kiváló körletfelügyelő, műveleti szakember, reintegrációs tiszt, pszichológus, informatikus, jogász, egészségügyi szakember vagy bármely más terület kiemelkedő szakembere attól még nem feltétlenül akar vezető lenni.
És nem is biztos, hogy a szervezetnek az az érdeke, hogy vezető legyen.

Lehet, hogy pontosan abban a munkában teremt kiemelkedő értéket, amit már most is végez.

A szakmai kiválóságnak ezért önálló életpályát kellene jelentenie.
Szakértői pályát.
Mentori pályát.
Oktatói pályát.
Módszertani pályát.
Vezetői pályát.

Nem egyetlen létrát, amelynek minden foka felfelé vezet a hierarchiában.
Hanem több valódi karrierutat.

A képzésnek is értelmet kell adni
A továbbképzés sem lehet egyszerűen kipipálandó kötelezettség.

A dolgozónak pontosan látnia kellene:
ha ezt megtanulom, ezt a képzettséget megszerzem, ezt a szakmai szintet elérem, annak mi lesz a következménye.

Új feladat?
Magasabb szakértői szint?
Nagyobb szakmai önállóság?
Magasabb illetmény?
Valódi előmenetel?

Ha a képzésnek nincs következménye, nagyon könnyen adminisztratív kötelezettséggé válik.

A KISZÁMÍTHATÓ SZOLGÁLAT IS AZ ÉLETPÁLYA RÉSZE

Az életpályát nemcsak az határozza meg, hogy mennyi pénz érkezik a hónap végén.

Az is, hogy tudod-e előre, mikor dolgozol.
Tudsz-e tervezni.
Van-e valódi pihenőidőd.
Meg tudod-e szervezni a családi életedet.
Vagy folyamatosan abból indulsz ki, hogy a következő szolgálatod még bármikor megváltozhat.

A kiszámítható szabadidőnek ugyanis ugyanúgy értéke van.
És ha egy munkakör tartósan nagyobb életviteli terhet jelent, annak az illetményrendszerben is meg kell jelennie.

ÉS LEGYEN A PÁLYÁNAK VÉGE IS

Erről beszélünk talán a legkevesebbet.

Pedig szerintem ez nemcsak a rendvédelem problémája. A mai munka világának egyik kevéssé kezelt kérdése, hogyan vezessük ki fokozatosan az embert abból a pályából, amelyben évtizedeket töltött.

Valaki harminc éven keresztül szolgál.

Felhalmoz több évtizednyi tudást, tapasztalatot, helyzetfelismerést és szakmai rutint.
Aztán egyik nap még ugyanazt a szolgálatot látja el, ugyanazt a fizikai vagy pszichés terhelést viseli, mint korábban.
A következőn pedig már nincs a rendszerben.
Nincs átmenet.

Pedig egy valódi életpályának nemcsak eleje és közepe van.
Végének is kell lennie.

Ez nem azt jelenti, hogy húsz vagy huszonöt év után bárkit automatikusan „könnyített munkára” kell tenni.

Éppen ellenkezőleg.
Legyen lehetősége választani.

Ha továbbra is operatív szolgálatot akar ellátni és alkalmas rá, tegye.
Ha inkább szakértőként folytatná, legyen rá lehetősége.
Ha mentorálna, oktatna, ellenőrizne, elemezne vagy a megszerzett tudását adná tovább, annak is legyen valódi helye a rendszerben.

Mert egy harminc éve szolgáló kolléga tapasztalata nem egyszerűen harminc ledolgozott év.

Szervezeti tudás.

És amikor ő egyik napról a másikra eltűnik a rendszerből, nem egyszerűen egy státusz ürül meg.
Harminc év tudása távozik vele.

Amikor ezeket a kérdéseket egymás mellé tettem, gyorsan kiderült, hogy itt nem egyszerűen egy új bértábláról kellene beszélni.
Hanem egy teljes rendszerről.

Olyan rendszerről, amely külön képes értékelni:
- a munkakör valódi értékét,
- a szolgálati tapasztalatot,
- a tényleges szolgálati terhelést,
- a szakértői és vezetői karrierutat,
- a hiányszakmai helyzetet,
- a képzést,
- a szolgálatszervezés kiszámíthatóságát,
- és a szolgálati pálya második felét is.

Mert egy életpályamodell nem attól lesz életpályamodell, hogy egy új bértáblát annak nevezünk.

Ha nem mondja meg, miért érdemes belépni, akkor nincs eleje.
Ha nem ad okot arra, hogy öt, tíz vagy húsz év múlva is maradj, akkor nincs megtartó ereje.
Ha csak vezetőként enged előrébb jutni, akkor nincs valódi szakmai életpálya.
Ha nem ismeri el a tényleges terhelést, akkor nem igazságos.

Ha pedig évtizedek szolgálata után egyik nap még ugyanúgy dolgozol, a következőn pedig egyszerűen kiesel a rendszerből, akkor nincs valódi kivezetése sem.

Egy működő életpályának eleje, közepe és vége is van.

Legyen miért belépni.
Legyen miért maradni.
Legyen hová fejlődni.
És legyen lehetőséged megválasztani azt is, hogyan fejezed be.

Szerintem innen kellene elkezdeni egy valódi új rendvédelmi életpályamodellt.

A következő részekben pedig már egyenként megnézem, hogy ezekből az alapelvekből milyen konkrét, kiszámítható és működő rendszer építhető fel.

07/08/2026

Pósfai Gábor interjú
▫️
Új nyugdíjrendszer kialakításán dolgozik a kormány!
▫️
A közel 900 jelentkező közül eddig több tucat leszerelt rendőrt vettek vissza az állományba – közölte Pósfai Gábor. A belügyminiszter augusztus végéig terjeszti a kormány elé a rendvédelmi dolgozók bértáblájának átalakítására vonatkozó javaslatait.
▫️
Pósfai Gábor szerint a rendvédelmi állomány nagy reformokat vár a kormányváltás után. A belügyminiszter a Magyar Hangnak adott interjúban azt mondta, az elmúlt időszakban az állomány valamennyi fontosabb panaszával megismerkedett, és átfogó képet alakított ki a szükséges változtatásokról.
▫️
A leghangsúlyosabb igény a béremelés volt – közölte azzal, hogy augusztus végéig terjeszti a kormány elé a bérfejlesztésre vonatkozó javaslatait.
▫️
Hangsúlyozta, a terv nem egyszeri juttatás, hanem a teljes bértábla átalakítása, érezhető bértömeg-növekedéssel és akár több szabadnappal.
▫️
Pósfai Gábor szerint nemcsak egyetlen állománycsoport helyzetén szeretnének javítani, hanem átfogó reformot terveznek, amely a rendvédelmi igazgatási alkalmazottak, a hivatásos állomány és a munkavállalók bérrendezésére is kiterjed.
▫️
Mint mondta, a jelenlegi, egymásra csúszó bértáblák komoly feszültséget okoznak. Nem tartja megfelelőnek például azt a helyzetet, amikor valaki azért nem akar előrelépni a ranglétrán, mert a nagyobb felelősséghez nem társul megfelelő fizetésemelés, vagy amikor egy több évtizede dolgozó munkatárs ugyanannyit keres, mint egy pályakezdő.
▫️
A belügyminiszter arról is beszélt, hogy az új életpályamodell részeként új nyugdíjrendszert is kialakítanának. Ennek részletein egy munkacsoport dolgozik a Honvédelmi Minisztériummal együttműködésben. A cél, hogy a pályakezdő egyenruhások számára is kiszámítható karrierutat biztosítsanak a nyugdíjazásig.
▫️
Pósfai Gábor egyik első miniszteri utasítása az volt, hogy pontosítsák, valójában mekkora létszámhiánnyal küzd a rendőrség. Elmondása szerint közel kilencezer rendőr hiányzik a rendszerből, miközben évente 600-800 fővel többen hagyják el a rendőrséget, mint ahányan érkeznek.
▫️
A létszámhiány enyhítésére visszahívnák a korábban leszerelt rendőröket is. A belügyminiszter szerint
eddig közel 900-an jelezték, hogy újra felszerelnének, közülük több tucat embert már vissza is vettek az állományba.
▫️
A kérelmek elbírálása helyi szinten zajlik, és azt is vizsgálják, hogy a jelentkezők alkalmasak-e ismét a hivatásos szolgálatra.
▫️
A miniszter szerint nem minden problémára a pénz a megoldás. Úgy véli, a rendőrség vonzóbbá tehető azzal is, ha csökkentik a felesleges bürokráciát és megszüntetik az indokolatlan korlátozásokat.
▫️
Példaként említette, hogy
-ismét lehetővé tették a szolgálati idő alatti mobiltelefon-használatot,
-csökkentik a jelentési és adminisztrációs terheket,
-vizsgálják a rendőri ruházattal kapcsolatos panaszokat is.
▫️
Pósfai Gábor arról is beszélt, hogy nem tartja elfogadhatónak a kollektív felelősség elvét. Szerinte önmagában az, hogy valaki a korábbi, Pintér Sándor által vezetett időszakban lett vezető vagy főtiszt, nem lehet kizáró ok a további együttműködésből. A személyi felelősséget és az egyéni képességeket kell vizsgálni – mondta.
▫️
A belügyminiszter közölte, hogy a TEK-nél és más belügyi szerveknél is zajlanak belső vizsgálatok és külső ügyészségi nyomozások, így az úgynevezett aranykonvojügyben is. Hozzátette: a felelősök nem maradnak rejtve, amíg ő vezeti a tárcát.
▫️
Pósfai Gábor az interjúban arról is beszámolt, hogy kinevezése óta három alkalommal találkozott Pintér Sándor korábbi belügyminiszterrel. Az átadás-átvételről egyeztettek, és az ő kezdeményezésére Pintér Sándor részt vett az első állománygyűlésen is, ahol elbúcsúzhatott korábbi munkatársaitól.
▫️

Nagy változások jöhetnek a rendőrségnél.

06/08/2026

A folyamat elindult...(❓)
▫️❓
"...A szakterületek képviselői három témakörre csoportosítva teszik meg javaslataikat a döntéshozók részére, amelyek az alábbiak:

1️⃣Képzés és oktatás: A rendvédelmi képzési rendszer felülvizsgálata és modernizációja.
2️⃣Teljesítményértékelés: A jelenlegi értékelési rendszer fejlesztése és hatékonyabbá tétele.
3️⃣ Teljes szolgálati életút: Az életpálya kiszámíthatósága, valamint a szolgálati jogviszony tisztességes lezárásának biztosítása..."

06/08/2026

ℹ️Egy bizonyos oldalon, "természetesen" név nélkül megjelent, poszttal kapcsolatban, nem tudunk csendben maradni...
A poszt címe: "Dicsőséges Nagyurak!"
Szerintünk ez alapján már mindenki be tudja azonosítani mind az oldalt, mind a posztot is...
▫️
Itt tartunk? Ez a színvonal? És megint csak névtelenül?
▫️
A jelzett posztban a kolléga(?) az alábbiakat írja:
▫️
📰"...Ti ott fent az üvegpalotátokban, a klímás irodáitokban, a hideg ásványvizetek mellett!
Mégis ezt hogy képzelitek??? Van nektek józan eszetek, emberségetek? Tudjátok mi az a kollegalitás? Dolgoztatok ti utcán, végrehajtóként bármikor is vagy a végigbukdácsolt NKE után elfoglaltátok a bársonyszéketek?
Képesek vagytok egy harmadfokú hőségriadó idejében családapákat és családanyákat kitenni annak a veszélynek hogy lehet a kórházban kötnek ki? Hogy nem tudnak hazamenni a gyerekeikhez? Életekkel játszotok csesszétek meg!
41 fokban elrendelni a protektoros beöltözést az az élet és testi épség veszélyeztetése!!! Amikor az orvosmeteorológusok is azt mondják hogy ember ne tartózkodj a szabadban, ti elrendelitek az amúgy is okádék egyenruhára a 20 kilós protektor felvételét!!!
És megoldjátok azzal hogy adtok egy húgymeleg ásványvizet! Ha azt gondoljátok hogy ennek nem lesznek következményei, akkor tévedtek! Hol van a törvényben meghatározott pihentetés? A normális védőital biztosítása? Hol van ilyenkor az ellenörzési szolgálat, a munkavédelem, a szakszervezet?
Lehet itt belügyminisztert és orfk vezetőket leváltani, ha alattuk még mindig rohad a rendszer, nem lesz változás. Nekünk nem a szurkolóktól, hanem a saját vezetőinktől kellett félni ezen a napon.
Tisztelet mindenkinek aki részt vett a feladatban!"..."
▫️
Ahogyan a biztosítás parancsnoka, Wieszt Ferenc r. ezredes úr is megszólítva érezte magát, így mi mint szakszervezet sem tudjuk ezt ez írást és egyben jelenséget figyelmen kívül hagyni.
▫️
A hitelesség kedvéért azon a bizonyos oldalon Őt is szó szerint, a kommentjét idézzük:
▫️
📰"...Megszólítva érzem magam a témában, de nem mint Dicsőséges Nagyúr, hanem mint a biztosítás parancsnoka. Igen, én rendeltem el a páncél felvételét, és azt is elárulom, hogy miért. Egy ilyen mérkőzés biztosítása nem csak abból áll, hogy az eligazításon sok-sok általánosságot elmondok, megnézzük a meccset és hazamegyünk, hanem a feladat végrehajtását nagyon sok munka és konkrét információ beszerzés előzi meg. Amennyiben egy csapat szurkolótábora kockázatot jelent, korábban voltak összetűzései a rendőrökkel, akkor ezekre nekünk is fel kell készülnünk. Itt is ez történt. A vendégcsapat szurkolótábora az előző nemzetközi meccsén konfliktusba keveredett a rendőrökkel, mely során súlyos sérülések keletkeztek, mind a rendőrök, mind pedig a szurkolók részéről. De ez csak egy információ volt a sok közül. A fentiek miatt is döntöttem úgy, hogy beöltözünk. Mint parancsnok, vállalom, hogy egy ilyen hőségben valaki rosszul lesz, de azt nem szerettem volna, ha az esetleges felelőtlen döntésem (nem öltözünk be) miatt valaki megsérül. Inkább viszek vizet a meleg okozta rosszullét miatt, mint sérülteket menjek látogatni a kórházba. Nem vagyunk egyformák, én most így döntöttem, utólag is így döntenék.
Maradok tisztelettel, névvel:
Wieszt Ferenc r. ezredes
Családapa, aki dolgozik a közterületen és nem bukdácsolt az RTF-en, NKE-n sem!..."
▫️
Mint (megszólított?) szakszervezet, és hogy egyértelmű legyen névvel felvállalva az alábbi álláspontot teszem, tesszük közzé:
▫️
⚠️Alulírott Tóth Zoltán r. alezredes, a BRFK Közrendvédelmi Főosztály Metró Rendőrségi Osztály alosztályvezetője, mint a Közszolgálati Rendőr Szakszervezet alelnöke, a Frontvonal Szakszervezeti Szövetség elnöke teljes mértékben egyetértek, egyetértünk azzal a szakmai döntéssel, amit a biztosítás parancsnoka a körülmények és a rendelkezésére álló információk birtokában hozott meg, igen pontosan az állomány érdekében‼️
Tetszik vagy sem, ez egy ilyen szakma‼️
▫️
ℹ️Mielőtt még bárki elfogultsággal vádolna, azt kérem tájékozódjon, érdeklődjön akár személyem, akár Wieszt ezredes személyéről és a köztünk évek óta meglévő "helyzetről", amiről ezen fórumon nem kívánok megnyilvánulni, mert ez most nem arról szól...
▫️
‼️Viszont egy valamire szeretnénk felhívni az ORFK és a megyei szintű felső vezetők a figyelmét‼️
▫️
Az elmúlt időszak extrém időjárási viszonyaival kapcsolatban hozott vezetői döntéseket egyrészről üdvözöljük, másrészről erősen hiányérzetünk is támadt...
▫️
Miről is beszélünk, és miért?
A rendszer kezdi "megmutatni, emberi mivoltát", melynek keretében az extrém melegre tekintettel, már több napon is engedélyezték - a működőképesség fenntartása mellett - az irodisták részére a csökkentett időtartamú munkavégzés lehetőségét. Ez végre egy példaértékű hozzá(nk) állás.
▫️
Viszont valahogy "egyvalami" kimnaradt a képletből, a számításból... Mégpedig a közterületi állomány‼️
Igen... mert ha valaki nem tudná, akkor Ők azok, akik 12 (vagy több) órás szolgálatban az utcán vannak, ha kell, akkor testpáncélba beöltözve... És mielőtt bárki azon kezdene agonizálni, hogy klímás autóban teszik mindezt, akkor azok eleve szégyeljék magukat, másrészt csak az alábbiakba gondoljanak bele:
▫️
A szolgálati gépjárművekben - már amelyikben - van klíma, a közterületen szolgáló egyenruhás, a szolgálati ideje alatt többször is kiszáll, beszáll. Nem beszélve az elmúlt időszakban napi több esetben is előforduló, a Duna medrében talált robbanótestek biztosításában részt vevőkről, akik mindenféle árnyék nélkül, a tűző napon álltak, állnak... Ennél extrémebb - akár váltakozó - hőterhelés nem is érhetné az emberi szervezetet...
Ehhez nem kell orvosi diploma, elég a józan paraszti ész is....
▫️
‼️EZÉRT, FIGYELEMMEL A FENTIEKRE (is) KÉRJÜK A DÖNTÉSHOZÓKAT, hogy a közterületen szolgálatot teljesítők részére, ugyanannyi munkaidő kedvezményt biztosítani szíveskedjenek - akár utólag - mint ahogyan azt az irodában dolgozók részére is megtették‼️
▫️
ℹ️Példaértékűnek tartjuk, hogy van olyan megyei vezető, aki meghatározta, hogy a közterületi állomány részére is ugyan annyi óraszámban engedéllyezzék a távollétet, mint amennyit eleve az irodai munkatársak részére is biztosítottak.
▫️
Igen... a hőterhelés jóval magasabb az utcán, ne adja ég a testpáncélban szolgálatot teljesítők, mint az irodisták esetében.
Természetesen amelyik irodában nincs klíma, ott ugyancsak elviselhetetlen a meleg. Ez nem kérdés. De az irodában lehet könnyíteni a ruházaton, a közterületen nem.
▫️
Ezzel a poszttal nem ellentéteket akarunk szülni, mindösszesen jelezni azt, hogy a közterületi állomány ugyan úgy megérdemli a törődést, hiszen Ők kiszolgáltatottabb helyzetben vannak. Aki ezt nem így gondolja, az kéretik önként jelentkezni a következő közterületi és/vagy csapatszolgálati feladatra, de lehetőleg még most, amikor ilyen "kellemes" a napon...‼️
▫️
Tisztelettel:
▫️
Tóth Zoltán r. alezredes, a BRFK Közrendvédelmi Főosztály Metró Rendőrségi Osztály alosztályvezetője, a Közszolgálati Rendőr Szakszervezet alelnöke, a Frontvonal Szakszervezeti Szövetség elnöke
▫️..és igen, mi az állományt képviseljük‼️ De nem elvtelenül, hanem objelktívan... melynek szerves része a parancsnoki állomány is.‼️
▫️