18/03/2026
„Generációk párbeszéde a közösségi tanulásban” címmel rendeztük meg idei első Örökség Műhely kerekasztal-beszélgetésünket március 17-én Kápolnásnyéken. A program a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola „Konferencia a jövőért – generációk, élmény, tanulás” című szakmai tanácskozásának keretében valósult meg. A program keretében mutatta be „𝐀𝐤𝐚𝐫𝐬𝐳-𝐞 𝐣𝐚́𝐭𝐬𝐳𝐚𝐧𝐢 𝐦𝐢𝐧𝐝𝐞𝐧𝐭, 𝐦𝐢 𝐞́𝐥𝐞𝐭?” című módszertani kiadványát a Művészeti Népfőiskola, amely új perspektívákat nyit a pedagógiai gyakorlatban.
A kerekasztal-beszélgetés nem finom megfogalmazásokkal operált, hanem egyértelmű diagnózist adott: a fiatalokkal való kapcsolat megbomlott, és ennek egyik fő terepe a kontrollálatlan képernyőhasználat és a kiüresedett közösségi jelenlét.
𝐇𝐨𝐫𝐯𝐚́𝐭𝐡 𝐒𝐳𝐢𝐥𝐚́𝐫𝐝 nem elméleti síkon beszélt, hanem konkrét, radikális intézkedésről: a Búzaszem Iskola teljes telefontiltást vezetett be, amit a szülőkkel egyeztetve az otthoni képernyőidő szigorú korlátozása kísért. Nem volt könnyű folymat, de az eredmények egyértelműek: kiegyensúlyozottabb gyerekek, megnövekedett koncentrációs idő, újraéledő közösségi aktivitás. Ugyanakkor világossá t***e, hogy ez csak akkor működik, ha a pedagógusok és a szülők következetesen, közösen tartják a kereteket, ls a kiinduló pont minden szinten a szerető figyelem és törődés.
𝐍𝐞𝐯𝐞𝐝𝐚 𝐀𝐦𝐚́𝐥𝐢𝐚 a covid-generációk sérültségének felvetésekor saját tapasztalatáról beszélt: egyetemi oktatóként arról számolt be, hogy a Covid generáció egyetemre kerülésekor hónapokba telt, mire egyáltalán megszólíthatóvá váltak a hallgatók. Nem tanítani kellett, hanem kapcsolatot építeni, visszavezetni őket a közösségi jelenlétbe – csak ezután indulhatott el valódi tanulás.
𝐊𝐞́𝐤𝐢 𝐀𝐧𝐝𝐫𝐞𝐚 a szülők szerepének jelentőségét is hangsúlyozta: tapasztalat szerint aktív pedagógusi munkával az általános iskolai korosztály esetében könnyebb a szülőket bevonni a közös poblémamegoldásba, programokba, kezdeményezésekbe, és ez elengedhetetlen a gyermeke egészséges fejlődéséhez, a gimnáziumban a szülői aktivitás szinte teljesen eltűnik. Egyértelműen fogalmazott: a probléma nem kezelhető pusztán intézményi szinten, és sürgette az állami beavatkozást is, francia és ausztrál példákat hozva a gyermekek képernyő-, közösségi média és telefonhasználatának korlátozására.
A beszélgetés végére nem maradt illúzió: a jelenlegi helyzet nem finomhangolást, hanem határozott, sokszor kényelmetlen döntéseket igényel – családi, intézményi és rendszerszinten egyaránt. A tét nem kevesebb, mint gyermekeink jövője, boldogulása.
Köszönjük Rodics Eszternek, Kéki Andreának, Neveda Amáliának, Horváth Szilárdnak, és közönségünknek a megtisztelő részvételt!
