31/05/2025
A Ceaușescu diktatúra sok mindenben megkeserítette az emberek életét. Beszélnünk kell róla, hogy lehetőleg újra ne forduljon elő. Ha te is ezt gondolod, osszd meg az írásom.
"Dekrét" gyermekek
Józsi és Lenke nem túl fiatalon kerültek össze. Tervük három gyermek volt, ha belefér az időbe, és az asszony kora megengedi. Józsi a helyi gyárban volt csoportvezető, szakmáját tekintve lakatos. Kreatív, sokoldalú ember volt, sokat olvasott, sőt, időnként írt, verseket, novellákat. Tanult volna tovább, de szegény sorsú szülei nem tudták támogatni. Szerették a gyárban a csendes szavú, komoly fiatalembert, aki ha ritkán beszélni kezdett, magára vonta minden jelenlévő figyelmét.
Lenke szép volt. Szép és okos. Tanítóképzőt végzett, s varázslatos egyéniségével a kis nebulók kedvence volt. A három gyerek megszületett, minden bonyodalom nélkül. A legkisebb után Lenke szervezete legyengült, a fiatal nő elkezdett fogyni. Orvoshoz ment, de semmit nem találtak. A doktor azt tanácsolta, hogy Lenke korára való tekintettel több gyereket ne vállaljanak.
Azonban minden elővigyázatosság ellenére Lenke kissé megviselt méhében megfogant a negyedik gyerek. Kétségbeestek, hiszen abban az esztendőben hozták be a törvényt: tilos az abortusz. A „dekrétet”. Ceausescu grandiózus álmát akarta ezzel megvalósítani, nevezetesen azt, hogy minél nagyobb nemzet vezére legyen. Lenke, bár nagyon rossz állapotban volt, kénytelen volt kihordani és megszülni a gyermeket, annak ellenére, hogy az orvos kifejezte aggodalmát az anya állapota miatt. További vizsgálatokat rendelt el, végül kiderült, hogy Lenke leukémiás.
Kérvényezték az abortuszt, féltve az asszonyt és a magzatot, de elutasították. Lajoska hat hetes volt, mikor az anyja, aki a szülés után szinte a család szeme láttára fogyott el, egy reggel nem ébredt fel többé. Józsi ott maradt négy gyerekkel. Nem sok időt adhatott magának a gyászra, hiszen férfiember létére nagy feladat előtt állt. Négy gyerekről, köztük egy apró csecsemőről kellett gondoskodjon.
Nehezen, de boldogult. Ahogy Lajoska nőtt, mind nyilvánvalóbbá vált, hogy más, mint a többiek. Nem kezdett el beszélni, járni, csak feküdt, kis kezeivel kapálózott a levegőben, és ennyi. Kiderült, halmozottan fogyatékos. Soha nem fog tudni járni, észbeli képességei valószínű két-három éves korában megrekednek, és fél szemére vak.
Józsi nem esett kétségbe. T***e tovább a dolgát. A többi gyerek szépen cseperedett, amíg az apjuk dolgozni járt, a legnagyobb lány gondoskodott a kicsikről, iskolába együtt mentek, hazaérve ettek, szóval ügyes, önálló gyerekek voltak. Délelőttönként egy öreg szomszéd néni vigyázott Lajoskára, potom pénzért.
Józsi tisztességgel kiházasította a három nagyobb gyereket, mikor eljött az idő, s nyugdíjas korára Lajoskával kettesben maradtak. Mindhárom gyermeke külföldre költözött boldogulni, de apjukról s öccsükről nem feledkeztek meg. Anyagilag támogatták őket, s évente kétszer hazalátogattak. Apjuknak így segítség megfizetésére is tellett. Józsi büszke volt a családjára. Soha nem nősült újra.
Augusztusi, szép nyári nap volt, mikor összegyűlt a család a szülői házban. Kinn a kertben voltak, Józsi bográcsban főzött, boldogan figyelte a gyermekeit és hat unokáját, a nyüzsgő családját. Lajoskát kifektették egy plédre, s egyetlen látó szeme neki is boldogságot sugárzott.
– Asztalhoz mindenki! – rikkantotta el magát Józsi vidáman.
De a következő pillanatban a mellkasához kapott, és összecsuklott. Mire a mentő kiért, már kilehelte a lelkét. Arcán az a boldogság maradt meg, amitől gyenge szíve megszakadt.
A nagy lótás-futásban Lajoskáról jó ideig megfeledkeztek. A megtört családnak csak akkor jutott eszébe, mikor már apjuk holttestét is elszállították. Odamentek hozzá, hogy bevigyék a házba. Lajoska nem lélegzett. Amint gyermek-esze felfogta, hogy az apját elviszik, megérezte, hogy többé nem látja. Óriási fájdalmat érzett, és mivel hangot nem tudott kiadni soha, csendesen, könnyes szemmel költözött a túlvilágra, az egyetlen lény után, aki egész életében vele volt.
(Sok „dekrét” gyermek van még. Többek között én magam is annak számítok. Mindennek ellenére nem vagyok semmiképpen abortusz párti. )
( Amennyiben szeretnéd támogatni a munkásságom, úgy megteheted az oldalam tetején az előfizetői gombnál. Ha nem teheted, vagy nem szeretnéd , akkor sem ér semmiféle hátrány, ugyanúgy minden tartalom továbbra is ingyen elérhető mindenki számára. Az előfizetés díja mikroadomány tulajdonképpen. 0,99 euro, vagy kb 400 forint, vagy 5 lej )
