06/10/2026
Régi történet az egyesület korábbi hajójának, a TATABÁNYA vontatónak akkori gépésze, Bánsági Ferencnek tollából.
Az 1977-es évet január 1.-én a Tatabánya vontatón a Lágymányosi öböl torkolatában köszöntöttük,ahonnan a jégből kitörve indultunk völgymenetben,több állomást érintve pontonkötő eszközökkel seperat menetben! Majd Mohácsnál kilépve a célállomás Szeged lett! Egy rakott ezres uszályt kellett a Dunára kihoznunk.Kalandos út volt mert a Tisza a becsei-zsilipig "csak" erősen zajlott onnan viszont tükörjég volt Szegedig,ahova mi is vittünk egy ezres üres uszályt csereedénynek! Az átzsilipelés is külön történt a 90 méter hosszú zsilipben,elöl a "Bányásszal". A felvízen torlaszos jeget kellett megtörnünk és még a felső előkamrában az összetört jég alól a hajó kirúgta a vizet és dekkig lesüllyedt a jégtörmelékben és meg kellett várni amíg vissza folyik annyi víz a hajó alá hogy kiemelkedjen és a hajócsavarok ki tudják tolni a feljégre a hajót! A forgalmi a Rábca boxert küldte elénk előfogatnak de nem tudott meg sem közelíteni a 10-12 cm.-s tükörjégben. Én II.gépészként szolgáltam Kecskés Jani bácsi güv. mellett, Burgyán Sándor pk.-val a magaslaton! Az utazás számomra izgalmas volt mert a várandós első feleségem január 10 -14 közötti időre volt szülésre kiírva.Onnantól a napi rádiózásnál a forgalmi mindig hozzátette a Tatabánya híreihez hogy van e baba a Bánsági Ferencéknél vagy még várjuk! A babaváró áldomás italért több helyen is kiküldte a matrózt a Pk. akár a tyúkjárón is a partot megtűzve a hajóval.Még pár nap volt amíg Szegedig megtörtük a tükörjeget a Tiszán. Szegeden felcsatoltunk egy ezres uszályt 600 tonna lucernapellettel.Előtte radarképes bemutatót tartottunk vizirendőrségnek mert az ott még csodaszámban volt. Elindultunk lefelé a Tiszán amely újból teljesen befagyott és az uszályt hátrahagyva törtünk egy szakaszt magunk előtt majd vissza az uszályért és előtte parttűzés és köszöntő babaváró italért partra menni Magyarkanizsán is pl. Öt nap is eltelt mire az uszállyal kiértünk Titel-Szalánkeménynél( Slankamen) a Dunára és onnan ahogy mondani szoktuk az"orrára folyik a víz a hajónak" hazafelé tartva közepes jégzajlásban. Útközben a napi rádió-periódusokban nem jött hír, gyermekem születéséről de a babaváró köszöntőt minden periódus előtt,hogy ma biztos lesz baba megittuk az egészségükre! Szerencsésen megérkezünk,1977 január 17.-én Budapestre a központi hajóállomáshoz és kikötöttünk egy jégmező alatt. A szüleim a közeli Molnár utcában laktak,és megtudták hogy,aznap este megszületett Veronika leánykám, TATABÁNYÁN a kórházban és mindketten jól vannak! Nomen est omen! A hírt a kedves szomszéd bácsi hozta meg a hajóra akit a szüleim kértek meg hírvivőnek! Utána én is felmentem úgy gépházi munkaruhában ünnepelni.A hajón a gépkezelő kolléga maradt akku-üzemben. Úgy 20 óra tájékában csörög a telefon,hogy folyik a víz a hajóba menjek le a hajóra! 5 perc múlva lent voltam,és a csendes gépházban egy 8 mm.-s víztelenítő csavar helyén csurgott a víz a géptérfenékbe, megszüntetve! Emlékezetes nap volt Veronika leánykám születése napja!
A képeken a TATABÁNYA egy bárkával a 2006-os jégzajlásban.
Fotó: Kovács Zoltán
