05/05/2026
„Hátborzongató ami a kultúrafinanszírozásban zajlik”
ÉRDEK A Magyar Fesztivál Szövetség is reagált a minden nappal egyre súlyosbodó NKA-botrányra. Szakmaiatlan szakmai kollégiumról, miniszteri tollvonással szentesített hazugságokról is beszélt lapunknak Szigetvári József, a szövetség elnöke.
Közleményük szerint megdöbbent***e önöket a héten nyilvánosságra került, 17 milliárdos NKA kifizetés. Önök hasonló gyakorlatról ezek szerint nem érzékeltek semmit az elmúlt években?
Azt éreztük, hogy az NKA működése nem olyan, mint amilyen akkor volt, mikor többek között még én is vagy Márta István (a szövetség tiszteletbeli elnöke – a szerk.) az NKA kollégium tagjai voltunk. Ekkor például a kollégiumi tagok megválasztásánál szinte az összes országos szakmai szövetségnek lehetősége volt arra, hogy delegáljon tagot. Ez a legutolsó ilyen alkalomnál leszűkült három szakmai szövetségre a korábbi például 6-8 helyett. Hozzáteszem, korábban nem volt divat az sem, hogy a kollégiumi döntésekben akár egy miniszter is belenyúljon. Tehát az NKA működése valóban szuverén volt és pont a szakmai szövetségek által delegált szakmai tagok miatt nem fordult elő, hogy döntések meghozatala után azokba miniszter belenyúljon, kihuzigáljon és átalakítson – egy szóval kezdvére garázdálkodjon. Szóval azt lehetett érezni, hogy valami nincs rendben. Az NKA-nak a korábban nyitott kultúrafinanszírozási rendszerében szűkült a támogatottak köre és azért azt mi is láttuk, hogy például a függetlenek közül nagyon sokan maradtak ki ebből a támogatási formából. Időnként nagy ámulattal hallgattuk azokat a kultúra támogatásáról szóló beszámolókat, amik arról szóltak, hogy a különböző támogatási forrás helyek mekkora összegeket osztottak szét: mindig elcsodálkoztunk, hogy na jó az rendben van, hogy ennyi milliárd, na de hol? Ez a mostani eset a 17 milliárddal egészen vérlázító. Mert az visszatérő motívum volt, hogy nagy pénzekről beszéltek, viszont a valóságban, ami hozzánk, fesztiválokhoz például eljutott azért, az egy egészen más számot mutatott. A Közösségi Programok és Fesztiválok Kollégiuma információim szerint jobb esetben egy milliárd forintot osztott szét, na de erre volt több száz pályázója, több száz értékteremtő, gyakran minimális összegekből működő fesztivál. Ettől a kollégiumtól a legjobb esetben 15-20 millió forintot kaphatott néhány pályázó, a túlnyomó többség alig néhány millió forinthoz juthatott, – már ha kapott. A 17 milliárd esetén viszont látszik a nyilvánosságra került adatokból, hogy elképesztő arányeltolódások vannak, az 5 10 millió forintos támogatástól kezdve az 500 milliós támogatásokig beszélünk, ahol a nyertesek közül sokan meglehetősen megkérdőjelezhetőek.
Hankó Balázs kulturális miniszter a botrány kirobbanása után hangsúlyozta, az NKA pályázatai bárki előtt nyitva álltak, így ezek is, amelyekben ez a 17 milliárd gazdára lelt. Erről mi a véleménye?
Szemenszedett hazugság. Ezt a pályázatot az igazi szakma nem látta, nem is hallott róla.
Több fesztivál megszűnt az elmúlt években, pedig a szakma többször jelezte, a dráguló szórakoztatóipar miatt egyre nehezebben tartják magukat. Ön szerint miért nem vették figyelembe a döntéshozók az aggasztó jeleket?
Alapvetően itt az a probléma, hogy a támogatási forma számos esetben, végül már általánosságban politikai alapon került kettéválasztásra. Mint a tojás sárgája a fehérjétől: volt, aki kaphat, volt, aki nem. Hallottunk olyanról is, hogy más kulturális forrás esetében a miniszter előre megmondta, leadta a listát kik nem kaphatnak. Az NKA esetében ilyenről nem tudok, ugyanakkor a pályázati elbírálást követő miniszteri kihúzásról igen. Ez a gyakorlat meglehetősen autokrata és a kultúrafinanszírozás esetében hátborzongató. Előre lefektették, mit várnak el, milyen értéket kell közvetíteni a nyertesnek a támogatásért cserébe. Mindez szerintem pont azt a fajta sokszínűséget számolta föl, amit a függetlenek jelentenek, amitől egyébként maga az egész fesztivál világ érdekes volt. Ne felejtsük el, a fesztivál nem feltétlenül csak azt az eseményt jelenti, ahol a nézők jegyet váltanak. A fesztivál lényege az a pár millió ember, akik a közterületeken találkoznak a kulturális eseményekkel, sőt, ha nem belépődíjas a rendezvény, akkor bele is kóstolhatnak olyan élménybe, amivel csak véletlenül találkoztak, mert éppen arra jártak, kaptak egy impulzust és legközelebb már egyenesen ide jönnek, vagy a látottak hatására elmennek színházba. A kulturális alapokon működő értékközvetítő fesztiválszervezés egy óriási nagy felelősség, mert az adott helyszínen, településen közgondolkodást, közízlést formál, fejlesztő hatással van a helyi társadalomra, értéket, minőséget közvetít. Nem véletlenül fogott össze néhány országos szakmai szövetség (a mi szövetségünk, a Művészeti Fesztiválok Szövetsége, a Szabadtéri Színházak Szövetsége, a Folklórfesztiválok Szövetsége, és a Gasztronómiai Fesztiválok Szövetsége), hogy kidolgozzuk a fesztiválok regisztrációs minősítő programját. Azt szerettük volna, hogy a fesztivál világ átlátható legyen, és ez alapján lehessen az NKA-ban a támogatásokkal a valóban látható, minőségi fesztiválokat támogatni. Szerettük volna kiszűrni a gagyi falunapokat, vagy az adott helyi politikai erők által megálmodott vállalhatatlan rendezvényeket. A legfontosabb cél az volt, hogy az NKA támogatásból valóban érték szülessen. Ennek külföldön van olyan hatása, hogy egy 500 fős francia faluban egy 40 ezer látogatót befogadó színházi fesztivált szerveznek, ahová a világ minden tájáról érkeznek társulatok. Az ott élők amúgy ilyen programot soha nem látnának, de így teljesen más, minőségi elvárásaik is lesznek a kultúrával szemben.
A közleményükben jelezték azt is, hogy az NKA nem kereste különösebben a kapcsolatot a szakmai szervezetekkel – nem is keresték a módját vagy a javaslataikat lesöpörték az asztalról?
Vártuk azt, hogy Bús Balázs ígérete valóra váljon, miszerint a szakmával beszélni kell. Mert hát a kollégium összetételét nézve – már bocsánat – nagyon kedves tagjai vannak, de nem mindenki valójában fesztivált szervező vagy olyan, akinek igazán rálátása van a szakmára.
A kollégium tagjai közül alig van olyan, aki átlátja a fesztiválokat, ismeri sajátosságukat, jelentőségüket, megéli a helyzetüket. A paletta sokszínű: a Veszprémfest, vagy az ifjúsági zenei fesztiválok, a Sziget kétségtelenül a „nagy minőségi fesztiválok”, ugyanakkor az Őrségben a Szerek és Porták Fesztiváljának és sok más hasonló kisebb fesztiválnak, mint kulturális értékhordozónak ugyanolyan fontosnak kell lennie, mint a nagyoknak. Embereket, közösségeket mozgatnak meg, miközben az Őrségben, Sülyi Péter kínlódik minden évben, hogy meg tudja szervezni ezt a páratlan értéket jelenő falusi fesztivált. Sok olyan kisebb-közepes nagyon értékes fesztivál van, amelyek szervezői hegyeket mozgatnak meg, évtizedek óta nem adják fel, ezért is különösen fájó ez a 17 Milliárd forintos történet. Az NKA részről nem történt megkeresés a szakmai szervezetekhez, bár hozzáteszem, nem is lett volna rá szükség, ha a kollégium felállításánál gyakorló szakemberek kerültek volna oda, akik benne vannak a sűrűjében, nem elefántcsonttorony tetején ülő emberek.
Sajnálatos az, hogy az NKA, ami korábban egy jóízű szó volt, most az utóbbi időben már csak a bosszú, harag, szemráncolás, méltatlankodás és egy kicsit a sértettség keserű fogalma lett.
