26/05/2026
Igen, ez az egyik, amiért Magyar Pétert és a Tiszát választotta az ország.
**Hát, kérem szépen, azért Magyar Péter nem egy unalmas figura!**
Az ember azt várná egy friss miniszterelnöktől, hogy ha átugrik a sógorokhoz Bécsbe a második hivatalos útján, akkor csak illedelmesen mosolyog, megissza a melange-ot, jópofizik egy kört, aztán mindenki megy a dolgára. De úgy tűnik, ez a papírforma most a kukában landolt.
Olvasgatom az osztrák híreket, és mit látok? A mi miniszterelnökünk pontosan addig a pontig volt a megtestesült, bájos diplomácia, amíg szóba nem került a nyugat-magyarországi azbeszt-kérdés. Ott viszont finoman let***e a kávéscsészét, és egyenesen átment a nép harcosába. És nem is akárhogy!
Nem csak kiharcolt egy hétfőn azonnal felálló munkacsoportot az osztrák kőbányák okozta szennyezés miatt, de rögtön bele is állt a dologba. Azzal a lendülettel, ahogy a bécsi szeletet szokás kiverni, finoman rákérdezett: csak nem játszott közre némi korrupció odaát is ebben az ügyben? Zseniális! Teljes átláthatóságot követelt, és már most több tízmilliárdos kártérítést emleget.
És ha a sógorok nem pislogtak volna elég nagyokat, még hazaszólt egyet, ami valószínűleg itthon is megakasztotta a levegőt pár torkon:
*„Aki akár egyetlen forintnyi közpénzt is eltulajdonít, annak velem gyűlik meg a baja. Senkinek sem tanácsolom.”*
Bumm! Végre. Végre egy miniszterelnök, aki külföldön, szemtől szemben sem ijed meg a saját árnyékától, és nem remeg meg a térde a diplomáciai parkettán, ha a magyar emberek egészségét és érdekeit kell védeni. Az az egy biztosnak tűnik, hogy Magyar Péter súlyosan allergiás a korrupcióra – és ez a mi legnagyobb szerencsénk.
Bár a munka java még hátravan, a mai nap újra bebizonyította, hogy az a 3,4 millió ember piszkosul jó helyre t***e le a voksát. Végre van okunk hinni abban, hogy a dolgok változhatnak, és hogy a magyar érdeket nem csak itthoni plakátokon, hanem kint, az asztalra csapva is meg lehet védeni.
Köszönjük, Miniszterelnök úr! Csak így tovább!
Eri
Forrás és a fordítás 👇
