19/04/2024
A hallási túlérzékenységet már sokat magyaráztuk, fejtegettük, de mi is ez a gyakorlatban? Akik még a túlérzékenység fennállását is tagadják, általában nem jutnak el odáig, hogy tájékozódjanak, mit is értünk ezalatt, tehát ők nem lesznek az olvasóink. Így most a többiekhez szólunk. :)
Mi a túlhallás?
Egy olyan, minden második gyermeknél fennálló zavar, ami miatt képtelenek kizárni bizonyos jellegű hangokat az életükben, amitől nagy mértékben romlik az életminőségük.
Tehát a normál hallástartományon belül érzékenyebben reagálnak bizonyos zajokra, mint a többi ember. Gondoljanak bele, mi történik, mikor valaki egy vasútállomás vagy repülőtér közelébe költözik. A legtöbben néhány hét alatt hozzászoknak az egyébként elég hangos zajokhoz, és már egyszerűen észre se veszik, hogy azok folyamatosan jelen vannak. A túlérzékeny személyek azonban képtelenek megszokni a számukra zavaró hangokat, ebben segítségre lesz szükségük.
Sokan nem tudják megkülönböztetni a beszédhangokat a levelek susogásától vagy folyamatos sípolást hallanak, de a kivizsgálások nem vezetnek eredményre.
Sajnos évről évre nő a környezeti zajhatás, vagyis egyre zajosabb világban élünk. Ez sokaknál okoz különböző hallásproblémákat, és érthető, hogy egy kisgyermek nehezen tudja megkülönböztetni a hanghatásokat, kiválasztani a számára fontos hangokat a zajok közül, és adoptálódni az újabb helyzetekhez, hiszen ebben sokkal nehezebb helyzetben vannak, mint például a 20 évvel ezelőtt született emberek. Akiknek szintén évről évre nagyobb zajártalommal kell megküzdeniük, és ez több felnőtt számára okoz zavarokat, nem véletlen, hogy az elmúlt évben sokszorozódott a hozzánk forduló felnőttek száma.
A 2024. április 17-én megjelent Népszava cikkben (Kevesebb zajt a gyerekeknek!) épp a zajártalmak fokozódásáról írtak, melynek hátterében a cikk szerint a szabadidős zajok állhatnak, és ezért törvényjavaslattal kívánják szabályozni a rendezvényeken alkalmazható hangerőt. Ami valóban segítség lenne a hanghatások mérséklésére, de nem oldana meg minden problémát, csak egy kisebb szegmensét, hiszen a hallásproblémákkal küzdő személyek sok esetben nem szenvedtek el traumás hanghatást, a hallásvesztés, vagy akár túlérzékenység hátterében inkább az idegrendszer telítődése sejthető. Arról nem is beszélve, hogy egy 30 évvel ezelőtti rock koncerten sem volt kisebb hangerő, mint manapság, és a minőség is hagyott némi kívánni valót maga után, mégsem mindenki vált hallás károsodottá, pedig egy-egy ilyen rendezvény után volt, hogy két hétig csengett az ember füle. :)
A Hallásébresztés egy egyszerű tanulási folyamat, konkrét frekvenciákat szűrünk ki a zenéből, és épp az adoptálódás képességét tanítjuk meg, ami természetes úton nem ment. Abban segít, hogy megmutatja, melyek azok a frekvenciák, amiket halkabban kellene hallani.
Ebben semmi misztikum nincs, sem hangzatos háttér események. Nem csinálunk Hallásébresztést mindenkinek, aki felkeres bennünket, csak akkor, ha úgy látjuk, hogy tényleg ez okozza a panaszait.
A módszer egyszerű, mint egy mondóka tanulás egy óvodás gyermeknél. A túlérzékeny személy hallgatja a zenét, és ezzel kondicionálja az idegrendszerét, megtanulja, hogy a zavaró zajok nélkül is lehet élni, és ezáltal rengeteget javul az életminősége.
