08/09/2024
Darvas Béla: Nemlenzék
Élet és Irodalom, 68 (36): 5. (2024. szeptember 6.) – https://www.es.hu/cikk/2024-09-06/darvas-bela/nemlenzek.html
Darvas Béla: Nemlenzék
Élet és Irodalom, 68 (36): 5. (2024. szeptember 6.) – https://www.es.hu/cikk/2024-09-06/darvas-bela/nemlenzek.html
„Nem vagyunk többé része ennek az ellenzéknek – mondta a képzeletbeli gangon gyülekezőknek a poroló vasa mellől a Nemlenz fiú, amit senki sem értett ott és akkor igazán. Távoli emlékeimben kissé túlmozgásosan sürgött-forgott Schiffer kilépése után az Andrássy úti könyvesboltban, ahol az LMP egykori alapítója valamiféle politikai jövőt vázolt fel. Ő eközben fülbe sugdosott, hangtalanul nevetgélt, egyik könyvespolctól a másikig szaladt, mint afféle rosszcsont gyerek. Újabb füleket talált. Kimért zöldék némán tűrték. A csintalan gyerek. Ők komolyan a karzatra meredtek, ahol persze nem látszott semmi egyéb csak Őkarzatsága. Hang viszont hallatszott. Az akár a polarizált fény a Tyndall-jelenségben.”
*
Ungár Péter törölte a politikusi oldalát, amit intenzíven használt korábban, és szerintünk rengeteget költött rá. Nyomult szinte naponta. Kaptam tőle Messengeren a híreket, mert egyszer elküldtem neki egy linket, amelyen lévő szövegben kritikusan említ***em. Szokásom az efféle. Attól kezdve az automatikus program rajongónak minősített és ellentmondást nem tűrően tájékoztatott. Ő úgy képzelte, hogy nulla párbeszéd is elégséges kapcsolat a választókkal. A pancsolóban sikongó ellenzék valamennyi pártjára jellemző ez a tévhit.
A rajongó (mindenki az, aki kapcsolatba lép vele) csak kövesse az ő szerepléseit és érkezzen meg az információs Nirvánába, ahol minden utcasarkon az ő 3D-nyomtatóval készült aktuális mellszobra áll. Másra nincs is szükség. Igen, Ábrahámokra sem, aki istentelenségről magyarázna.
Szóval Ungár Péter szakít a fölöttébb megromlott közbeszéddel. Utoljára azért még picsogással megvádolja Karácsonyt, de aztán soha többet nem teszi ezt. (Egyenletesen Cuki lesz, ahogy illik.) Még nem t***e ugyan túl magát azon, hogy győzelme után Geritől sem gyors-lábú hírnök nem érkezett hozzá, sem egy őt és Vitézyt méltató dísztávirat. Összegezve: hallatlan.
Egészen 2026-ig most majd megigazult módon integet a saját megszolgált jövedelemből épült karzatáról a kis rajongóseregletének, ami képzeletében alant özönlik, színes zászlókat lobogtatva a virtuális Felvonulási téren. Nem látja őket ott a mélyben, csak a számára fényesebb vakító jövőt. Ha nem politikus lesz (felelősség zéró a kiárusított zöld politikával szemben), akkor most éppen költő. Az bárki lehet, csak el kell néha révülni és lejegyezni a látomást dekoratívan tördelt formában. Fáin magánkiadás is létezik. Mindenki elmehet, ahová a sorsa szólítja. Elég, ha csak ő marad ott, ahová végre megérkezett. A köztudatba. Ahhoz még ragaszkodna csöppet, mielőtt talál magának valami új kompetenciát, amibe átmenetileg beszállhat. Végül is mennyi mindent tehetne még magáért.
(db)
