21/08/2024
Hogyan indult útjára a mi kapcsolódásunk, barátságunk a BLÚZos alapító lányokkal?
Íme a történetünk: egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer 5 nő, akik évek óta álmodoztak arról, hogy létrehoznak egy olyan közösségi teret, ahová jó csak úgy betérni, beszélgetni, kiönteni a szívünket egymás közt. Ahol nők a nőkért, egymást támogatva, segítve egy megtartó közösséget alkotnak, programokkal bővítve, akár életre szóló kapcsolódásokhoz, barátságokhoz hozzásegítve a közösség tagjait.
Mi, alapítók mind az 5-en rendíthetetlen hittel és céltudatossággal, szívvel-lélekkel hiszünk abban, hogy a nőknek szükségük van egy ilyen közösségre és hogyha létrejön, akkor támaszt, megtartást, kapcsolódási lehetőséget, elfogadást, fejlődési lehetőséget ad majd a tagoknak.
5-ünk értékrendje sokban hasonlít. Mindannyian hiszünk az elfogadásban, a szeretetben, az intuíciókban, a közösség erejében, a nők erejében.
Eddig talán nem is olyan izgalmas ez a történet. Ám talán azzá válik, ha azt is megtudjátok rólunk, hogy mi egészen 2024. februárjáig egyáltalán nem ismertük egymást és sosem találkoztunk azelőtt. Más a munkánk, a végzettségünk, a lakóhelyünk, családi állapotunk, bár vannak hasonlóságok, de összességében elég vegyes csapatot alkotunk.
Egy vállalkozónői csoportban Adrienn posztjára jelentkeztünk többen, majd a jelentkezők közül 8-an találkoztunk egy budapesti kávézóban. A közös munkát 7-en kezdtük el február végén, majd 3-an közülünk úgy döntöttek, hogy bár a közösségi térben, a projektben ők is hisznek, de nem most van számukra itt az idő arra, hogy aktívan tudjanak részt venni annak alapításában. 4-en maradtunk.
Stratégiát alkottunk, elemeztünk, terveket szőttünk és eljutottunk az Anya jól van (?) Konferencia az anyai kiégésről rendezvényre, ahol megismerkedtünk Virággal, aki libabőrözve hallgatta végig a bemutatkozásunkat azért, mert ahogy ott elmondta nekünk, szóról szóra épp egy ilyen közösségről álmodozott már egy ideje. S még az ő vállalkozásának üzlete - Blue Art Budapest - és a mi közösségi terünk között is van kapocs - a BLUe, a kékség. Így ő is csatlakozott hozzánk, így lettünk mi öten.
Ötünk között azt éljük meg, hogy természetesen alakul a munkamegosztás, tudjuk, mikor kell egymást támogatni és mikor kell csak csacsogni a munka helyett vagy épp mikor húzunk bele a munkába. Kiegészítjük egymás kompetenciáit és az értékrendünk nem csak első látásra, hanem mára sokadik találkozásra és közös munkavégzésben, tervekben, célokban is bebizonyosodott. Mintha valamilyen égi támogatást kaptunk volna ahhoz, hogy egymást megtaláljuk és együtt elinduljunk a mi rég dédelgetett álmunk, a kis női közösségi terünk felé.
Ez a mi eddigi történetünk, amit napról napra, hétről hétre tovább szövünk és építünk, gazdagítunk. Ha még kíváncsiak vagytok valamire a történetünk kapcsán, írjátok meg hozzászólásban.