27/04/2026
A 17–19. századi ojrát-kalmük levelek nyelvi és tartalmi jellemzői - Rákos Attia előadása a Kőrösi Csoma Társaságban, 2026. április 14.
Az ojrátok a mongolságnak egy olyan csoportja, mely saját identitással, nyelvjárással, kulturális és történelmi hagyományokkal rendelkezik. Noha az ojrátok ma töredékét adják a mongolság lélekszámának, s önálló államiságuk sincs, a 13. századtól ismert történetük során többször is jelentős szerepet játszottak a mongol történelemben, s különösen a 17–18. században volt jelentős befolyásuk a közép- és belső-ázsiai események alakulására, amikor három párhuzamosan létező államalakulatot is létrehoztak: a Dzsungár Birodalmat a mai Közép-Ázsiában, a Hosút Kánságot Tibet és Amdó területén, valamint a Kalmük Kánságot Kelet-Európában, a mai Dél-Oroszország területén. Az ojrát nyelvjárás – hasonlóan a mai jelentősebb mongol nyelvváltozatokhoz – a 17. században tűnt fel először az írott forrásokban olyan formában, ami már egyértelműen azonosítható nyelvjárási jellegzetességeket tükrözött, s világosan köthető volt az ojrát népcsoporthoz. Az előadás a 17. században kezdődő időszaktól foglalkozik az ojrát írásbeliség fontos emlékeivel, a diplomáciai és magánlevelekkel, melyek a történelmi események, valamint a korabeli politikai viszonyok mellett betekintést engednek az ojrát és mongol nyelv múltjába és annak alakulásába is. Az írott szövegek – különösen a mongol írásbeliség történetében – sokszor magas presztízsű, ám archaikus és több szempontból mesterkélt nyelvezetet használtak, ami a korabeli beszélt nyelvről viszonylag kevés adattal szolgál. A levelek azonban olyan műfajt jelentenek, melyben a beszélt nyelv magától értetődő természetességgel jelenik meg, keveredve a hagyományos írott nyelvezettel, s helyenként teret adva a változatos nyelvi fordulatoknak, a szerző személyiségének és akár a népi szóbeli kultúra elemeinek is. A szövegek többnyire ojrát írással (vagy más néven világos írással), a függőleges mongol írás egy reformált változatával íródtak, de van köztük mongol írásos is, valamint még cirill betűkkel fennmaradt forrás is.
