21/07/2026
🔴 A repülőtér működésének láthatatlan kockázata –nyílt levél François Berisot úrnak
Tisztelt Vezérigazgató Úr!
Az elmúlt napokban a Budapest Airport/VINCI újabb eredményekről számolt be.
Növekvő utasforgalom, kiemelkedő cargo eredmények, amelyekre a vállalat büszke lehet.
Minden egyes biztonsági ellenőrzés, minden felszálló járat és minden elégedett utas mögött emberek állnak. Olyan munkavállalók, akik hétvégén, ünnepnapokon, hajnalban és késő este is ugyanazzal a felelősséggel végzik munkájukat.
Ez a levél a Bud-Security Kft. biztonsági területeiről szól, azért, mert véleményünk szerint itt olyan folyamatok rajzolódnak ki, amelyek túlmutatnak egyetlen szervezeti egység problémáin.
Ma a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren egyetlen napon közel 36000 utas fordul meg. Ez minden eddiginél nagyobb szervezési, szakmai és emberi terhelést jelent azok számára, akik a biztonsági ellenőrzéseket végzik.
A munkavállalóktól az utasok ellenőrzése mellett folyamatos koncentrációt, gyors döntéseket, konfliktuskezelést és hibamentes munkavégzést várnak el -olyan környezetben, ahol egyetlen figyelmetlenségnek is komoly következménye lehet.
Miközben a forgalom folyamatosan növekszik, a LESZ információi szerint 2026-ban a biztonsági területről már közel 100 munkavállaló távozott. Ez önmagában is figyelmeztető jel.
Egyre többen számolnak be arról, hogy munkájuk során állandó idő- és menedzsmentnyomás alatt dolgoznak. A növekvő utasforgalom miatt a biztonsági pontokon gyorsíttatják velük az ellenőrzéseket, az áteresztőképességi korlátok ellenére is, miközben a teljesítményelvárások tovább növekednek.
A dolgozók szerint munkavégzés közben kamerán keresztül folyamatos megfigyelés alatt állnak, és előfordul, hogy név szerint, hangos utasításokkal avatkoznak be a munkafolyamatokba.
Lehet, hogy mindez a működés hatékonyságát kívánja szolgálni, viszont a munkavállalók jelentős része ezt nem támogatásként, hanem folyamatos kontrollként és pszichés nyomásként éli meg.
A repülésben régóta ismert alapelv, hogy a biztonság egyik legfontosabb tényezője az ember. A tartós fizikai és pszichés túlterhelés hosszú távon rontja a teljesítményt: kiégéshez, fluktuációhoz, a szolgáltatás minőségének romlásához, valamint a szervezeti bizalom gyengüléséhez vezethet.
A vállalati kultúrát nemcsak a stratégiai dokumentumok és a vezetői kommunikáció alakítják, hanem azok a mindennapi üzenetek is, amelyeket a munkavállalók a saját környezetükben megtapasztalnak.
A dolgozók beszámolói szerint a pihenőhelyiség faliújságján felmondási nyomtatvány található.
Lehet, hogy ez egy HR adminisztrációs gyakorlat?
Egy olyan időszakban, amikor jelentős számú tapasztalt munkavállaló távozott, ez sokak számára azt az üzenetet közvetíti, hogy a távozás könnyebben elérhető út, mint a problémák megoldása.
Mi úgy gondoljuk, hogy egy felelős munkáltató legfontosabb üzenete nem a távozás lehetősége, hanem a megtartás szándéka kell, hogy legyen.
Vezérigazgató Úr!
A kérdés ma már nem az, hogy a Budapest Airport képes-e újabb utasforgalmi rekordokat elérni, hanem az, hogy képes-e megtartani azokat az embereket, akik ezeket a rekordokat nap mint nap lehetővé teszik.
A legnagyobb működési kockázat nem mindig az, amit a jelentések már kimutatnak. Néha az, amit a munkavállalók már éreznek, de a vezetői döntésekben még nem jelent meg.
Ezért arra kérjük, hogy a legnagyobb forgalmi időszakban, a munkavállalók tényleges munkakörnyezetében figyelje meg a folyamatokat velünk együtt, és hallgassuk meg közvetlenül az ott dolgozó kollégáink tapasztalatait. Nem egy előre megszervezett, bemutató jellegű látogatásra gondolunk.
Javasoljuk, hogy közösen találjunk választ az alábbi kérdésekre is:
• Hogyan kívánja a Budapest Airport-csoport hosszú távon csökkenteni a munkavállalói fluktuációt azokon a területeken, ahol a legnagyobb a fizikai és pszichés terhelés, és milyen konkrét lépéseket tesznek annak érdekében, hogy a tapasztalt munkavállalókat hosszú távon meg tudják tartani?
• Milyen intézkedéseket terveznek a munkavállalók fizikai és pszichés terhelésének megelőzésére és kezelésére, és hogyan mérik, illetve milyen célokat tűznek ki a munkavállalói jóllét javítására?
• Hogyan kívánják erősíteni azt a vállalati kultúrát, amelyben a munkavállalók nem pusztán végrehajtói a folyamatoknak, hanem megbecsült partnerei a repülőtér működésének?
• Mit tesznek annak érdekében, hogy a rekordforgalom ne a munkavállalók egészségének, hosszú távú terhelhetőségének és a szolgáltatás minőségének rovására valósuljon meg?
Meggyőződésünk, hogy egy sikeres repülőtér nemcsak a pénzügyi eredményeit és a cargo teljesítményét méri, hanem azt is, hogy munkavállalói hosszú távon egészségesek maradnak-e, jól érzik-e magukat a munkahelyükön, és szeretnének-e a szervezet részei maradni.
Kérjük, hogy a feltett kérdéseinkre megoldási javaslataikról tájékoztassák szakszervezetünket.
A jelenlegi helyzet gyors és felelős párbeszédet igényel.
Minden elveszített tapasztalt munkavállaló tovább növeli a maradók terhelését, és a repülőtér működésére is kockázatot jelent.
A repülőtér legfontosabb értéke nem a futópálya.
Nem a terminál.
Nem a technológia.
Hanem az ember.
Üdvözlettel, Csorba Attila a LESZ vezető szervezője
(Fotó: MTI, Máthé Zoltán)
