22/06/2026
Rudolf hivatalosan kinevezett nevelője Leopold Gondrecourt volt, egy érzéketlen, meglehetősen rossz hírű, kemény katona, akinek fogalma sem volt a gyermekek pszichéjéről. De Zsófia és Ferenc József éppen ezt akarta. Úgy vélték, hogy a kiemelkedő szellemi értékeket mutató fiú testi fejlődése hátramaradt, tehát ezt kell erősíteni. A nevelő elsősorban a császár utasítását követte, amikor az alig hatéves Rudolfot válogatott kínzásokkal próbálta megedzeni. Éjszaka pisztolylövésekkel riasztotta, hideg vízzel öntötte le, vagy bezárta az állatkert egyik ketrecébe. A Rudolfot szerető nevelők hiába könyörögtek a császárnak, ő változatlanul úgy vélte, minél rosszabbul bírja Rudolf a megterhelést, annál inkább hozzá kell szoktatni, mert így lesz az érzékeny, anyjához hasonlóan szenzibilis gyermekből kemény katona. Zsófia sajnálkozott és aggódott a gyermek törékeny alkata miatt, de egyáltalán nem érzékelte a fiú életét is fenyegető veszélyt.
A Rudolfért aggódó egyik, Gondrecourtnak alárendelt nevelő, Joseph Latour von Thurmburg végül Erzsébethez fordult, aki azonnal lépett. „Amikor megtudtam, mi az oka betegségének, segítenem kellett rajta, tudtam azonban, hogy anyósomnak ezzel a kegyeltjével szemben lehetetlenség bármit is elérni, ezért összeszedtem bátorságomat, és mindent elmondtam a császárnak, de ő nem tudta elszánni magát arra, hogy szembeszálljon anyja akaratával. Erre én a legvégső eszközhöz nyúltam, és azt mondtam, ezt nem nézhetem tovább, valamit tenni kell! Vagy Gondrecourt megy, vagy én.”
Érdekes, hogy Erzsébet ebben az esetben is egyértelműen az anyósát hibáztatta. Nyilván Ferenc József sem világosította fel, hogy egyetért anyjával. Erzsébet mindenesetre 1865 augusztusában levélben küldte el ultimátumát: „Azt kívánom, hogy korlátlan hatalmam legyen minden, a gyermekeket illető dologban, környezetük kiválasztásában, tartózkodási helyük meghatározásában, nevelésük irányításában, egyszóval mindent én s csakis én határozhassak meg nagykorúságuk pillanatáig. Kívánom továbbá, hogy személyes ügyeimet illetően, többek között udvartartásom kiválasztására, tartózkodási helyemre és a házon belüli ügyekkel kapcsolatos intézkedések megtételére a jog csakis az én számomra tartassék fenn.”
Úgy is lehetne fogalmazni, hogy ez volt Erzsébet függetlenségi nyilatkozata. Ferenc József engedett – s ettől kezdve mindig engedni is fog.
/ F. Dózsa Katalin: Megértő feleség és szenvedélyes anya. In: Erzsébet, a magyarok királynéja, Rubicon Könyvek, 2008, 41./
(Rudolf négy- vagy ötéves gyerekként a 19. számú gyalogezred ezredesi egyenruhájában – Wikimedia)
