06/09/2026
1924. szeptember 6-án hunyt el Mária Valéria, Ferenc József császár és magyar király és Erzsébet bajor hercegnő legkisebb lánya.
328 év után Mária Valéria volt az első, aki hatalmon lévő uralkodó utódaként magyar földön született, ennek köszönhette a „magyar gyermek” melléknevet. Nevelését, amely édesanyja szándéka szerint magyar-nemzeti szellemű volt, 1883-ig Rónay Jácint püspök irányította. Később dr. Karl Ferdinand Kummer bécsi tanár tanította németre, történelemre és irodalomra. Virágokat és látképeket is festett, de elsősorban a szépirodalomhoz vonzódott. A színházzal kapcsolatos érdeklődéséről az a jó néhány egyfelvonásos és alkalmi drámai játék tanúskodik, amelyeket Lewinsky és Sonnenthal udvari színészek rendezésében családi körben mutattak be a bécsi Hofburgban, Gödöllőn és Wartholzban. Különösen a bécsi Burgtheater iránt viseltetett rokonszenvvel, amelynek nagy pártfogója és támogatója maradt egész életében.
Édesanyjához, Erzsébethez hasonlóan Mária Valéria is írt lírai költeményeket, amelyeket 1884-ben kinyomtattak egy kis példányszámban megjelent verseskötetben. Mária Valéria naplója jelentős forrás a történészek számára, és említésre méltók túlnyomórészt pedagógiai tartalmú vallásos elmélkedései. A császárnéval közösen adta ki az „Egy ősz déle” (Ein Herbst im Süden) c. könyvet.
Mária Valéria gyakran elkísérte édesanyját magyarországi, salzkammerguti, merániai, németországi, franciaországi és angliai utazásaira.
1890-ben Ischlben feleségül vette harmadfokú unokafivére, Ferenc Szalvátor, aki a Habsburgok toscanai ágából származott. Házasságukból tíz gyermek született: Erzsébet, Ferenc Károly Szalvátor, Hubert Szalvátor, Hedvig, Tivadar Szalvátor, Gertrúd, Mária, Kelemen Szalvátor, Matild és Ágnes. A család főként a wallseei kastélyban élt, ahol I. Ferenc József császár gyakran és szívesen meglátogatta őket.
Mária Valéria a nyilvánosság előtt nem szívesen szerepelt magas rangja viselőjeként. Széleskörű jótékonysági tevékenységet folytatott, pl. 1881-ben a bécsi Ringtheatert sújtó tűzvész után odaadóan törődött az áldozatokkal és hozzátartozóikkal, az első világháború alatt katonai kórházat rendezett be a wallseei kastély egy épületében, és ugyanott megalapította a „Mária Valéria Szegénykórház és Öregek Otthona” nevű intézményt. A lakosság „Wallsee angyalának” nevezte.
Számtalan kolostort és templomot finanszírozott, többek között a pressbaumi Sacré Coeurt, az amstetteni Jézus Szíve templomot és a barnkopfi plébániatemplomot. Alapítványokat tett a szegények megsegítésére, és hét jótékonysági egyesületnek volt a védnöke.
A hazájához való kötődés, a nagy családi iránti szeretete, valamint eltökéltsége, hogy nem akart az ausztriai fordulat után „a hontalanul bolyongó Bourbonok sorsára” jutni, megkönnyítették számára, hogy elismerje az 1919. évi Habsburg-törvényt, és aláírja a lemondási nyilatkozatot. Vagyonát megtarthatta, és Ausztriában maradt.
/Habsburg lexikon. Szerkesztette Brigitte Hamann. Új Géniusz, 1990, 333-334./
1. kép: A királyi család a gödöllői kastély parkjában 1871-ben
2. kép: Mária Valéria Emil Rabendig fotóján 1873-ban
3. kép: Mária Valéria fiatal lányként egy macskával
4. kép: I. Ferenc József császár Wallseeben Ferenc Szalvátorral és Mária Valériával
5. kép: Mária Valéria 1901-ben a gyermekeivel
6. kép: Mária Valéria a fiaival 1917-ben
Képek forrása: ÖNB
