01/07/2026
„Ahol az orvostudomány szeretete él, ott az emberség szeretete is jelen van.”
Hippokratész
Tisztelt Kollégák!
Július 1-je, a magyar egészségügy napja minden évben alkalmat ad arra, hogy elgondolkodjunk a gyógyítás lényegéről. Ma, amikor a mesterséges intelligencia egyre mélyebben hatol be a diagnózisokba, a képalkotásba, a terápiás döntéstámogatásba, feltevődik a kérdés: mi az, ami a gyógyítás során soha nem lesz a gépre bízható?
Az AI képes a hatalmas adatmennyiségben megbúvó mintákat felismerni, képes percek alatt könyvtárnyi irodalmat szintetizálni, éjjel is ébren maradni. Mindez valódi érték, és nem tagadhatjuk: az orvostudományban már meghatározó szerepe van, és a jövőben is így lesz. Ugyanakkor az algoritmus nem tud leülni egy szülő mellé a folyosón. Nem ért a gyermek hallgatásából. Nem tudja a kezelés melyik hullámvölgyében van szükség az emberi jelenlétre.
Az orvosok, ápolók, szakdolgozók és az egészségügyi ellátás valamennyi munkatársa a legnehezebb pillanatokban is képesek megnyugtatni, bizalmat adni, motiválni, és kitartani akkor is, amikor a helyzet nem ad könnyű kapaszkodót. Hogyan is lehetne például az ápolás lényegét algoritmusba sűríteni? Az ápoló az, aki a diagnózis és a terápia között a beteggel van: reggel és este, a legsebezhetőbb pillanatokban egyaránt, és aki minden páciensnek a személyre szabott igényeire is reagál. A műtőbe vezető úton, a rehabilitációs foglalkozáson, a gyógytornászok termében vagy az MR-vizsgálat alatt éppúgy jelen van ez az emberi hozzáadott érték, mint a kórteremben. Amíg az algoritmus szabályt követ, az egészségügyi dolgozó embert lát.
Ez az orvoslás és gyógyítás másik fele, amelyet semmilyen rendszer nem tud elvégezni helyettünk. Sem most, sem belátható időn belül.
E napon szeretném kifejezni őszinte köszönetemet mindazoknak, akik nap mint nap helytállnak: orvosoknak, ápolóknak, szakdolgozóknak, kutatóknak és minden munkatársunknak, akiknek neve nem kerül a zárójelentésre, mégis beleíródik a gyógyulás történetébe. Bízom benne, hogy a nehéz pillanatokban sem feledkeznek meg arról, hogy tudásuk és jelenlétük olyan gyógyír, amit semmi más nem pótolhat.
Isten éltesse a magyar egészségügy valamennyi dolgozóját!
Dr. Szabó Attila klinikaigazgató, klinikai rektorhelyettes
