31/10/2024
Ezt a gyertyát a saját lelkem üdvösségéért gyújtottam ma.
Hallottak Napjára, mert már oly sokszor meghalt bennem valami.
Valami, ami fájdalommal, gyötrelemmel, haraggal, gyűlölettel, szomorúsággal, bánattal járt.
Nehéz gyászmunka volt feldolgozni a sok veszteséget az életemben amit kaptam, vagy amiről éppen én mondtam le.
Mintha a szívemet tépték volna ki.
Mindig is éreztem és tudtam, hogy a legnehezebb dolog az életben, az az elengedés .
Elengedni a megszokásaimat, az érzéseimet, a vágyaimat, a meggyőződésemet a dolgokról, az embereket/állatokat akit szeretek, a tárgyaimat amikhez ragaszkodok, a létemet, amiben komfortosan érzem magam.
De ugyan ilyen nehéz elengedni számomra a rossz dolgokat, a negatív embereket, helyzeteket, a gyötrelmeimet, a félelmeimet....
Csak legyinteni, s tovább lépnem, nem bosszankodnom rajta, nem idegeskedni, nem problémázni, konfliktusokba belemenni.....
Igazi kihívás ez, tulajdonképpen ez egy ÉLETFELADAT !
Összességében, az életem történéseit visszanézve, arra a meggyőződésre jutottam, hogy a VESZTESÉG egy furcsa paradoxon: először fáj mint az állat, mar mint a sav, majd a végére marad egy nagy üresség, mintha atomjaimra hullottam volna.
Rájöttem, hogy mindez hasznos, mert az elengedés által egy transzformáción megyek át, amitől által fejlődök, "tisztulok".
Kicsit meg kell hát halnia mindnyájunknak újra meg újra, ahhoz hogy tökéletesedjünk, ahhoz hogy elérjük a lelki békét, s a boldogságunkat az életünkben.
Gyújts te is egy gyertyát magadért, gyászold meg a veszteségeidet, majd engedd el....
Engedd el, hogy beengedhesd helyére a MÁST.
Változz, fejlődj, élj békében magaddal, másokkal.
Ez az BOLDOGSÁG titka!
Jah nem, annak ÁRA van!
